Karinthy-t olvasgatva...

...és aztán egy kevés Cage...

(Egynémely-egynéhány ifjú pályatársam emlékezetére!)

MINDEN MÁSKÉPP VAN

Hetvenéves koromban megkért egy fiatal ember, hogy mondanék egy nagy és bölcs aforizmát: mondanék egy egyetemes nyilatkozatot, melyben világnézetemet egybe­foglalom.
Ennek a fiatal embernek azt feleltem: Minden másképp van. Amivel nem a szkeptikusok és kételkedők közé soro­zom magam, mert a szkeptikusok csak azt mondják: nem bizonyos, hogy minden úgy van, ahogy hisszük - én pedig határozottan és meggyőződéssel mondom, bizonyos, hogy semmi sincsen úgy. Ez az egyetlen tétel, amibe fanatikusan hinni szabad és amitől eltántorodni bolondság: minden másképp van.
Mert ha nekem egy görbe tükröm van, ami eltorzítja a dolgokat, akkor micsoda bolondság volna azt állítani, hogy vannak dolgok, amiket ez a tükör nem torzít el, mikor egyetlen generális és kivétel nélkül való törvénye, hogy torzítson? Ilyen görbe tükör az emberi értelem, amelyben az Igazság tükröződik. És hol a lénia, mely ezt a tükröt kiegyenesítse, holott a lénia is csak emberi értelem lehet, agyvelő, mely a koponya görbe vonalához tapad? És hol a geometria, aki kiszámítsa, mennyivel görbít ez a tükör, hogy az Igazságot legalább elképzelhessük, ha látni már nem tudjuk, holott az Igazság hol vékony, hol vastag a valóság­ban is?
Minden másképpen van, s aki meggyőződést hirdet, akár filozófiában, akár művészetben, akár politikában: az go­nosz vagy ostoba; jóhiszemű, akkor ostoba, és rossz hiszemű, akkor gonosz. Mert micsoda tökéletes munkát vártok a tökéletlen szerszámtól? És gonosz és ostoba a szkeptikus is, aki azt mondja: nem bizonyos, hogy helyes-e a tétel - holott bizonyos, hogy nem helyes.
Aki megérti végre, hogy minden másképpen van, az az igaz ember, az legalább hinni tud valamiben, amit nem lát és nem ismer, tiszteli és féli ezt a valamit, vonzódik hozzá, vár reá és megnyugszik benne. Nem nevezi őt el istennek, mert mihelyt elnevezné, kép jelennék meg a görbe tükör­ben, és a kép hazugság volna, mert rögtön elmúlik, és nin­csen, mintegy varázsszóra, aminek a nyomorult emberi elme nevet ád. S az isten is meghalt abban a percben, ami­kor kimondták a nevét, csak addig élt, amíg nem tudnak róla. Az egyetlen becsületes gondolkodót olyan emberhez hasonlítom, aki alszik, s álmában tudja, hogy csak álmodik, s ezt bevallja magának, mosolyogva nézi, amit az álom eléje varázsol, mert tudja, hogy odakint, az Ébrenlétben, mindez nincsen meg, vagy ha megvan, másképpen van meg, s amit gondol magában, tudja, hogy helytelen, mert az Álom eltorzította a gondolatot. Nem küzd a gondolat ellen, hiába küzdene, de tisztában van eggyel: hogy ál­munkban gyakran széknek nevezzük az asztalt, és mégis a szekrényt értjük alatta. Hallottatok már álmában beszélő embert? A becsületes gondolkodó úgy van, mint aki tudja, hogy álmodik, s éppen azért nem hisz el semmit, amit hall, amit lát, amit érez, de tudja, hogy mindez odakünt, az Ébrenlétben, jelent valamit, elteszi magának, amit látott, hallott és erezett, s megnyugvással hisz benne, hogy majd megfejti valamikor e jeleket. Aki álmából ébredni akar, ugye, nem az álomképeket kezdi figyelni, s nem azokkal foglalkozik, mert csak jobban belegabalyodnék, s még mélyebben süllyedne az álom vizébe, hanem valami hatá­rozatlan, ismeretlen dologra gondol erőlködve, megfeszíti elméjét, küszködik kifelé, s e határozatlan valamit így fog­lalom egybe: minden másképp van.
De közben, míg ez sikerül, aludni és álmodni kell, s ha másképp nem lehet, legalább kellemessé kell hogy tegyük ezt az álmot. így jött létre a Logika, a Törvényszerűségben való hit, amiből nehéz és értelmetlen álmodók meggyőző­déseket vonnak le maguknak; a Logika, ez a kedves és ne­mes játéka előkelő és tudatos álmodóknak, akik tudják, hogy csak játék ez, szép, érdekes, izgató játék, olyanfajta, mint a sakk. Szabályai vannak, amiket a korrekt és előkelő játékos betart, ragaszkodik hozzá, holott jól tudja, hogy e szabályokat ő maga állította fel, mégis úgy tekinti őket, mintha megmásíthatatlan törvények volnának, s ha a sza­bályok értelmében a király már nem mozdulhat, akkor azt mondja: matt vagyok, te nyertél, barátom, s feláll és fizet, holott felemelhetné a királyt, s kitehetné a tábláról, mert csak a sakkszabályok értelmében nem szabad annak moz­dulnia.
Közben pedig minden másképpen van; másképpen van a Newton-féle törvény, és másképpen van a Darwin-féle elmélet. Másképp áll a dolog a szerbekkel, mint ahogy mi hisszük, és másképpen van velünk, mint ahogy ők hiszik. Másképp van az ég, másképp van a föld, másféle emberek laknak a Marson, másképp szeret minket a jó barát, mint ahogy másképp gyűlöl az ellenség, és a nő, akiről azt hisszük, hogy másképp van, másképp van és nem másképp.
(És - hihetetlen, de így van - másképpen vannak az ese­mények is, mint ahogy a hírlapok megírják.)
Minden másképp van.

~~~~~~

LAZA LELKI TARTÁS

Laza lelki tartás, kedves barátom, csak úgy, ahogy a modern súlydobáló artista csinálja, könnyedén kapva el vállával és könyökhajlásával a zuhanó vasgolyót.
Laza lelki tartás, mindenre elkészült nihilizmus: nem megy másképp, összeroppansz, ha mindig így megfeszül benned a lázadó kétségbeesés.
Laza lelki tartás, minél érzékenyebb és finomabb a lelked: tartsd egyensúlyban a mérleg könnyen billenő nyelvét, hogy ki ne ugorjon helyéből, akármelyik serpenyőbe zuhan a rossza­ság pörölycsapása.
Laza lelki tartás, minél tökéletesebb és érzékenyebb a mér­leg - ne dobd magad oda a rossz tapasztalatot követő képzet­társulások gomolyába: tépd el a zsineget, ami a nehezéket tart­ja (különben lezuhan a léghajó), abban a pillanatban, mikor a mennykő belevágott. Laza lelki tartás: tedd síkossá és lejtős­sé nehéz szíved dagadó halmát, hadd guruljon le a kő róla, ami nehézzé teszi.
Laza lelki tartás! - minél jobban akar elszorulni a szíved, rossz gondolatok rohamától: légy annál engedékenyebb, ne bün­tesd önmagad mások bűnéért, ne ordíts, ne jajveszékelj, ne tombolj, ne verd a homlokod, ne „reagáld le", ahogy a kontár tanítja: mosolyogj, bánatosan, viseld magad úgy, mintha nem történt volna semmi különös: csakhamar ráeszmélsz majd, hogy nem is történt semmi különös. Utánozd azokat, akiknek semmi bajuk, s egyszeriben csakugyan semmi bajod többé - laza lelki tartás, hallgass az angol mondásra: „a nevetővel együtt nevet, a síróval együtt sír a világ".
Laza lelki tartás, öreg király, őrjöngő Lear apó - hadd a görcsöt, ami ,,ó, hogy dagad fel szívedig" - Regant, a Gonerilt eléri végzete, s Cordélia ott vár rád, az ösvényen túl, kitárt karokkal, mindent megbocsátó mosolyával.
Laza lelki tartás - jól vigyázz s meglátod majd, lecsillapul s helyén marad ugráló szíved.
Laza lelki tartás, önmagaddal s másokkal szemben - ó, jön­ne bár vissza a kor, amelynek öntudatlan lelki egészségtana volt ez a laza lelki tartás: úgy hívták valamikor udvariasság, csendes és tapintatos szó, részvét és megértés . . .
Laza lelki tartás: majd nem lesz annyi szívbaj, ha visszatér a szívek balzsama, amit úgy hívnak: szívesség.
Laza lelki tartás ...
Valamikor így hívták, egyszerű szóval: alázat.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az nem irritáló, ha ott van az ember, ahol van.

Csak akkor az, ha úgy véli az ember, hogy máshol szeretne lenni.

(Előadás a semmiről)

~~~~~~~~~~~~

Íme tekints e lóra,

királyfivá vált, ám

ha a hős nem enged neki,

mindörökre csak egy

nyomorúságos, lompos gebe marad.

(A szónok 45 perce)