1974: Gutenberg válasza Mac Luhannek...

Ma is aktuális!

Május 1 napja előtt...

Lexikoncikk: ITT

8 óra munka ~ 8 óra pihenés - 8 óra "szórakozás"

Karinthy-t olvasgatva...

...és aztán egy kevés Cage...

(Egynémely-egynéhány ifjú pályatársam emlékezetére!)

MINDEN MÁSKÉPP VAN

Hetvenéves koromban megkért egy fiatal ember, hogy mondanék egy nagy és bölcs aforizmát: mondanék egy egyetemes nyilatkozatot, melyben világnézetemet egybe­foglalom.
Ennek a fiatal embernek azt feleltem: Minden másképp van. Amivel nem a szkeptikusok és kételkedők közé soro­zom magam, mert a szkeptikusok csak azt mondják: nem bizonyos, hogy minden úgy van, ahogy hisszük - én pedig határozottan és meggyőződéssel mondom, bizonyos, hogy semmi sincsen úgy. Ez az egyetlen tétel, amibe fanatikusan hinni szabad és amitől eltántorodni bolondság: minden másképp van.
Mert ha nekem egy görbe tükröm van, ami eltorzítja a dolgokat, akkor micsoda bolondság volna azt állítani, hogy vannak dolgok, amiket ez a tükör nem torzít el, mikor egyetlen generális és kivétel nélkül való törvénye, hogy torzítson? Ilyen görbe tükör az emberi értelem, amelyben az Igazság tükröződik. És hol a lénia, mely ezt a tükröt kiegyenesítse, holott a lénia is csak emberi értelem lehet, agyvelő, mely a koponya görbe vonalához tapad? És hol a geometria, aki kiszámítsa, mennyivel görbít ez a tükör, hogy az Igazságot legalább elképzelhessük, ha látni már nem tudjuk, holott az Igazság hol vékony, hol vastag a valóság­ban is?
Minden másképpen van, s aki meggyőződést hirdet, akár filozófiában, akár művészetben, akár politikában: az go­nosz vagy ostoba; jóhiszemű, akkor ostoba, és rossz hiszemű, akkor gonosz. Mert micsoda tökéletes munkát vártok a tökéletlen szerszámtól? És gonosz és ostoba a szkeptikus is, aki azt mondja: nem bizonyos, hogy helyes-e a tétel - holott bizonyos, hogy nem helyes.
Aki megérti végre, hogy minden másképpen van, az az igaz ember, az legalább hinni tud valamiben, amit nem lát és nem ismer, tiszteli és féli ezt a valamit, vonzódik hozzá, vár reá és megnyugszik benne. Nem nevezi őt el istennek, mert mihelyt elnevezné, kép jelennék meg a görbe tükör­ben, és a kép hazugság volna, mert rögtön elmúlik, és nin­csen, mintegy varázsszóra, aminek a nyomorult emberi elme nevet ád. S az isten is meghalt abban a percben, ami­kor kimondták a nevét, csak addig élt, amíg nem tudnak róla. Az egyetlen becsületes gondolkodót olyan emberhez hasonlítom, aki alszik, s álmában tudja, hogy csak álmodik, s ezt bevallja magának, mosolyogva nézi, amit az álom eléje varázsol, mert tudja, hogy odakint, az Ébrenlétben, mindez nincsen meg, vagy ha megvan, másképpen van meg, s amit gondol magában, tudja, hogy helytelen, mert az Álom eltorzította a gondolatot. Nem küzd a gondolat ellen, hiába küzdene, de tisztában van eggyel: hogy ál­munkban gyakran széknek nevezzük az asztalt, és mégis a szekrényt értjük alatta. Hallottatok már álmában beszélő embert? A becsületes gondolkodó úgy van, mint aki tudja, hogy álmodik, s éppen azért nem hisz el semmit, amit hall, amit lát, amit érez, de tudja, hogy mindez odakünt, az Ébrenlétben, jelent valamit, elteszi magának, amit látott, hallott és erezett, s megnyugvással hisz benne, hogy majd megfejti valamikor e jeleket. Aki álmából ébredni akar, ugye, nem az álomképeket kezdi figyelni, s nem azokkal foglalkozik, mert csak jobban belegabalyodnék, s még mélyebben süllyedne az álom vizébe, hanem valami hatá­rozatlan, ismeretlen dologra gondol erőlködve, megfeszíti elméjét, küszködik kifelé, s e határozatlan valamit így fog­lalom egybe: minden másképp van.
De közben, míg ez sikerül, aludni és álmodni kell, s ha másképp nem lehet, legalább kellemessé kell hogy tegyük ezt az álmot. így jött létre a Logika, a Törvényszerűségben való hit, amiből nehéz és értelmetlen álmodók meggyőző­déseket vonnak le maguknak; a Logika, ez a kedves és ne­mes játéka előkelő és tudatos álmodóknak, akik tudják, hogy csak játék ez, szép, érdekes, izgató játék, olyanfajta, mint a sakk. Szabályai vannak, amiket a korrekt és előkelő játékos betart, ragaszkodik hozzá, holott jól tudja, hogy e szabályokat ő maga állította fel, mégis úgy tekinti őket, mintha megmásíthatatlan törvények volnának, s ha a sza­bályok értelmében a király már nem mozdulhat, akkor azt mondja: matt vagyok, te nyertél, barátom, s feláll és fizet, holott felemelhetné a királyt, s kitehetné a tábláról, mert csak a sakkszabályok értelmében nem szabad annak moz­dulnia.
Közben pedig minden másképpen van; másképpen van a Newton-féle törvény, és másképpen van a Darwin-féle elmélet. Másképp áll a dolog a szerbekkel, mint ahogy mi hisszük, és másképpen van velünk, mint ahogy ők hiszik. Másképp van az ég, másképp van a föld, másféle emberek laknak a Marson, másképp szeret minket a jó barát, mint ahogy másképp gyűlöl az ellenség, és a nő, akiről azt hisszük, hogy másképp van, másképp van és nem másképp.
(És - hihetetlen, de így van - másképpen vannak az ese­mények is, mint ahogy a hírlapok megírják.)
Minden másképp van.

~~~~~~

LAZA LELKI TARTÁS

Laza lelki tartás, kedves barátom, csak úgy, ahogy a modern súlydobáló artista csinálja, könnyedén kapva el vállával és könyökhajlásával a zuhanó vasgolyót.
Laza lelki tartás, mindenre elkészült nihilizmus: nem megy másképp, összeroppansz, ha mindig így megfeszül benned a lázadó kétségbeesés.
Laza lelki tartás, minél érzékenyebb és finomabb a lelked: tartsd egyensúlyban a mérleg könnyen billenő nyelvét, hogy ki ne ugorjon helyéből, akármelyik serpenyőbe zuhan a rossza­ság pörölycsapása.
Laza lelki tartás, minél tökéletesebb és érzékenyebb a mér­leg - ne dobd magad oda a rossz tapasztalatot követő képzet­társulások gomolyába: tépd el a zsineget, ami a nehezéket tart­ja (különben lezuhan a léghajó), abban a pillanatban, mikor a mennykő belevágott. Laza lelki tartás: tedd síkossá és lejtős­sé nehéz szíved dagadó halmát, hadd guruljon le a kő róla, ami nehézzé teszi.
Laza lelki tartás! - minél jobban akar elszorulni a szíved, rossz gondolatok rohamától: légy annál engedékenyebb, ne bün­tesd önmagad mások bűnéért, ne ordíts, ne jajveszékelj, ne tombolj, ne verd a homlokod, ne „reagáld le", ahogy a kontár tanítja: mosolyogj, bánatosan, viseld magad úgy, mintha nem történt volna semmi különös: csakhamar ráeszmélsz majd, hogy nem is történt semmi különös. Utánozd azokat, akiknek semmi bajuk, s egyszeriben csakugyan semmi bajod többé - laza lelki tartás, hallgass az angol mondásra: „a nevetővel együtt nevet, a síróval együtt sír a világ".
Laza lelki tartás, öreg király, őrjöngő Lear apó - hadd a görcsöt, ami ,,ó, hogy dagad fel szívedig" - Regant, a Gonerilt eléri végzete, s Cordélia ott vár rád, az ösvényen túl, kitárt karokkal, mindent megbocsátó mosolyával.
Laza lelki tartás - jól vigyázz s meglátod majd, lecsillapul s helyén marad ugráló szíved.
Laza lelki tartás, önmagaddal s másokkal szemben - ó, jön­ne bár vissza a kor, amelynek öntudatlan lelki egészségtana volt ez a laza lelki tartás: úgy hívták valamikor udvariasság, csendes és tapintatos szó, részvét és megértés . . .
Laza lelki tartás: majd nem lesz annyi szívbaj, ha visszatér a szívek balzsama, amit úgy hívnak: szívesség.
Laza lelki tartás ...
Valamikor így hívták, egyszerű szóval: alázat.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az nem irritáló, ha ott van az ember, ahol van.

Csak akkor az, ha úgy véli az ember, hogy máshol szeretne lenni.

(Előadás a semmiről)

~~~~~~~~~~~~

Íme tekints e lóra,

királyfivá vált, ám

ha a hős nem enged neki,

mindörökre csak egy

nyomorúságos, lompos gebe marad.

(A szónok 45 perce)

Tarkovsky Icon

Magyarországon is útjára indul a Stolpersteine - Emlékező macskakövek elnevezésű projekt, amelynek keretében Gunter Demnig német művész macskakőhöz hasonlító réztáblácskák elhelyezésével emlékezik a holokauszt áldozataira; több alkotását budapesti házak előtt illesztik a járdába.

Krasznahorkai László

Kegyelmi viszonyok

(első kiadás: 1986)

Harmadik kiadás: 2007.

Halálnovellák

~~~~~~~~~~~~~~

………………….. Eláll az eső, a házak

ereszéről csöpög

befejezni a nézdegélést

a víz. Szomszédom, egy házsártos, kiállhatatlan vénember,

észre sem vesz, a kutyáját figyeli, amint az az utca túlsó

oldaláról boldogan rácsahol; aztán kétségbeesetten még

átkiált valamit neki, de késő: az eb vidáman lobogó

fülekkel megpróbál átfutni hozzá a száguldó autók között.

Egy busz gázolja halálra. Nem veszek részt a borzongó

csődületben, mi dolgom volna itt: vár a tus, a forró leves, a

friss ágynemű engesztelő hűvössége.

".. ami számomra abszolút anatéma, az az olasz opera. Verdi számomra kínzatás, Puccinitől feláll a szőr a hátamon."
Glenn Gould (Vincent Towell: Glenn Goulddal, otthonában - interjú ~ 1959) Link: ITT

...és akkor most mit hallgathatunk mifelénk...??? Ehhez mit tenne hozzá Gould?


Világpremier
a Zeneakadémián !

Horgas Eszter , Vukán György és Fekete Kovács Kornél

Közreműködik: Modern Art Orchestra

Vezényel: Korb Attila

Puccini-Vukán: Bohémélet
Chopin-Vukán: Tribute to Chopin


















A Nagyteremben! Piacgazdaság...

O tempora!...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

O tempora!...

2007. május 4. ~ Metszetek (Bartók Rádió 23.09)

2007. május 14. ~ Csönd (Petőfi Rádió 21.04)

Mindkét műsor megszűnik...

Samuel Beckett utolsó regényének elsõ magyar fordítását Romhányi Török Gábor ültette át francia nyelvbõl (Comment c'est). Beckett önéletrajzi elemekkel is átszõtt "prózakölteménye" a trilógiát - Molloy, Malone meghal, A megnevezhetetlen - követi. "Egy ziháló ember arcra borulva fekszik a sötétben és a sárban és mormolja az élete történetét, ahogy egy belsõ hang súgja neki." (Beckett)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A regény befejező szövege:

csak én minden esetre igen a sárban igen a sötétség igen ez megáll igen a sár és a sötétség megáll igen ezt nem kell bánni nem a zsákommal nem ha lehet nem semmi zsák nem még egy zsák sincs velem nem

csak én egyedül igen a hangommal igen a mormolásommal igen amikor megszűnik a zihálás igen mind­ez megáll igen zihálva igen egyre erősebben nincs vá­lasz EGYRE ERŐSEBBEN igen hason csúszva igen a sárban igen a sötétben igen nincs mit javítani nem szétvetett karral nincs válasz SZÉTVETETT KARRAL nincs válasz IGEN VAGY NEM igen

soha nem mászva nem jobb láb jobb kar tol húz tíz méter tizenöt méter nem sohasem érintve nem soha nem okoztam szenvedést nem sosem szenvedtem nincs válasz SOSEM SZENVEDTEM nem sosem hagytak el nem soha nem hagytak el nem akkor ez az az élet itt nincs válasz EZ AZ ÉLETEM ITT üvöltések jó

egyedül a sárban igen a sötétben igen biztosan igen zihálva igen valaki hallgat nem senki sem hallgat mor­molva néha igen amikor megszűnik a zihálás igen máskor nem a sárban igen én igen az én hangom igen nem valaki másé nem csak az enyém igen biztosan igen amikor megszűnik a zihálás igen hellyel-közzel néhány szó igen néhány foszlány igen amelyet nem ért senki igen de egyre kevésbé nincs válasz EGYRE KEVÉSBÉ igen

szóval megváltozhat nincs válasz befejezni nincs vá­lasz megfulladhatnék nincs válasz elmerülni nincs vá­lasz nem mocskolni tovább a sarat nincs válasz a sö­tétséget nincs válasz soha többé nem törni meg a csendet megdögleni nincs válasz MEGDÖGLENI üvöltések MEGDÖGÖLHETNÉK üvöltések MEG FOGOK DÖGLENI üvöltések jó

jó jó vége a harmadik és utolsó résznek hogy is volt ez vége az idézésnek Pim után hogy is van ez

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

© University of Toronto Press 1988

Toronto Buffalo London
Printed in Canada
ISBN 0-8020-5778-0
University of Toronto Romance Series 57

In Memoriam
CUTHBERT MORTON GIRDLESTONE
scholar and teacher

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Contents



PREFACE AND ACKNOWLEDGMENTS VII

1 The Birth of a Bilingual Work 3

2 The Beckettian Problematic 11

3 The Problematic of Self-Translation 21

4 One Work Two Texts 38
The Opening Paragraphs of Murphy 38
The Opening Paragraph of L'Innommable / The Unnamable 49

5 The Texts' Production 63

The Bing / Ping Variants 65

The Still / Immobile Variants 78

6 The Texts' Reception 96
The Relationship between the Fictive Universes of
Compagnie and Company 97
The Relationship between the Fictive Universes of The Lost
Ones and Le Depeupleur 110

7 The Status of Self-Translation 124

8 Text[e]s & Metatext[e]s 141

9 The Intersection of Theory and Practice 162

10 Before and after Babel 180

11 The Bilingual Text 193

Explorations: Company / Compagnie 197

Explorations: 'Au loin un oiseau' / 'Afar a Bird' 206

Explorations: Sans /Lessness 210

12 The Bilingual Work 217

Conclusion 225

BIBLIOGRAPHY 231

INDEX 239

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Linkek Becketthez:

1.

2.

3.

4.

Két könyv Franz Kafka világáról...

1. Atlantisz Könyvkiadó, 2006.

Az egykori Prága

(rákkattintás nagyítja!)

2. Rowohlt Verlag (rororo), 1964.

Mindkét könyv Klaus Wagenbach munkája

The Tollund Man

More: HERE

Roppant izgalmas szöveghalmaz. A leginkább meghökkentő vélemény is megalapozott és elgondolkodtató. A szövegek nem teszik kötelezővé az elfogadásukat. Logikájuk, értelmük, okuk viszont többnyire kényszerítő erejű...

Néhány idézet:

Remélem, hogy amit a személyes különcségeimnek szoktak nevezni, nem akadályozza a hallgatókat abban, hogy a játékom valódi természetét meg­lássák. Én egyáltalán nem tartom magam különcnek. Igaz, hogy szinte ál­landóan egy vagy két pár kesztyűt hordok, és néha leveszem a cipőmet, ami­kor zongorázom, vagy megesik, hogy annyira elragadtatom magam egy koncerten, hogy úgy tűnhet, mintha az orrommal játszanék. De itt egyálta­lán nem különcségekről van szó, ezek mindössze egy messzemenően szub­jektív foglalatosság látható következményei.
Megesik, hogy egy-egy koncerten különösen erős izgalmi állapotban va­gyok és az az érzésem, hogy úgy játszom, mint egy isten, s ilyenkor valóban így is van. Máskor meg nem tudom, hogy egyáltalán képes vagyok-e végig­játszani a koncertet. Nagyon nehéz ezt megmagyarázni - az ember, amikor zongorázik, beleadja egész személyiségét. De nem is akarok nagyon bele­gondolni ebbe, nehogy úgy járjak, mint a százlábú, akitől megkérdezték, milyen sorrendben rakosgatja a lábait, s attól kezdve egy lépést se tudott tenni, pusztán azért, mert elgondolkozott rajta.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Amennyire csak vissza tudok emlékezni, az időm túlnyomó részét mindig egyedül töltöttem. Nem mintha aszociális lennék, de valahogy úgy tűnik, ha egy művész alkotómunkára akarja használni az agyát, akkor abszolút nélkülözhetetlen az, amit önfegyelemnek hívnak - ami nem egyéb, mint a társadalomtól való elzárkózás egy formája. Szeretném, ha hetvenéves ko­rom előtt sikerülne bizonyos számú jó felvételt készítenem, valamint kama­razenét, két vagy három szimfóniát és egy operát komponálnom.
Egy alkotóművész, aki érdeklődésre számot tartó életművet szeretne lét­rehozni, nem lehet más, mint közepesen szociális lény. Ezt az egyedüllét­igényt sajnos sokan sznobizmusnak tartják. Azok a farmerek, akik a szom­szédságunkban laknak a Simcoe-tó mellett, akkor kezdtek el másképp gondolkozni rólam, amikor elfoglaltam a helyem a helyi dalárdában és hár­fáztam velük, meg készítettem nekik néhány átiratot. Egyik-másik ilyen összejövetelünket hangfelvételen is rögzítettük. A tanárom, aki egyszer be­nézett hozzánk, eléggé meg is döbbent azon, hogy részt veszek az efféle ze­nebonákban.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ha bizonyos zenefoszlányok beszűrődnek a gondolataimba, különös mó­don elveszítem a kontaktust önmagammal, teljesen el tudok vonatkoztat­ni egy beszélgetéstől és egyáltalán bármitől, ami körülöttem folyik. Képzel­hetik, milyen rokonszenvesnek találják ezt a barátaim...
De komolyra fordítva a szót, szerintem éppen ez az extrém koncentráció a muzsikus személyiségének legfontosabb aspektusa. Ehhez pedig egyálta­lán nem szükséges jógázni. A munkám három lényeges elemre támaszko­dott: a jó koncentrációs készségre, az abszolút hallásra és a kitűnő zenei memóriára. Memóriára, mert bármilyen zenét játszom is, nem bírom elvi­selni a kotta jelenlétét. Még a kamarázásban sem. Nemrégiben Mendels­sohn d-moll trióját játszottam koncerten. Elég volt egyszer elolvasnom, hogy megjegyezzem. Szerencsés módon abszolút hallással rendelkezem, s ennek köszönhetően a legbonyolultabb többszólamúságot is hallom a fe­jemben, vagyis képes vagyok akár egy kottán dolgozni, akár komponálni séta közben, vagy éppen a tömegben. Mivel ezt a mentális zenét általában látható karmozdulatokkal vezénylem is közben, ez többnyire felkelti a já­rókelők figyelmét.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Meg kell mondjam, hogy az én ízlésem a második bécsi iskolához és Schoenberghez vezet. Schoenberg jó néhány műve kapcsán vannak fenn­tartásaim - ezzel együtt a legnagyobb mesterek egyikének tekintem.
A Stravinsky-Bartók irányzat - a zene gépies felfogásmódja - ugyanolyan kevéssé vonzó számomra, mint a 19. század első felének hiperérzéki vonu­lata, Chopiné és Liszté.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

És az egyik leginkább meghökkentő megállapítás:

Tájékoztatásképpen:
A legnagyobb modern zeneszerzők: Arnold Schoenberg, Anton Webern.
A leginkább túlbecsült modern zeneszerzők: Bartók Béla, Igor Stravinsky.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Izgalmas olvasmány!

A könyv szerkesztője: Bruno Monsaingeon

A mű eredeti címe:
Glenn Gould: „NON, JE NE SUIS PAS DU TOUT UN EXCENTRIQUE"
World copyright © LIBRAIRIE ARTHEME FAYARD 1986

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Glenn Gouldról többet: ITT

A könyvről még: ITT

Dziga Vertov

Dziga Vertov

Zene: Michael Nyman

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ágens: Kúrós versek

Többet: ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nádnő

Mein Herr ma Frodita leszek.

rádvetem magam

kiáltást hallasz
én változom át

súgom, súgom

Frodita akarok lenni

táncot ígérő
görög-keleti napisten

Nádnő

Ó Sentyi Hama!

Változom

Milyen népet hozok? (Milyen népet ígértem?)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Úgy kimondanám

Úgy kimondanám a neved,
de kitalálnák,
hogy te vagy,
veled voltam,
te öleltél.
Kigondoltad előre,
hogy ölelni fogsz,
aztán mégis én
kaptalak el a koncert után.
Elkaptalak játékból
vagy amiatt, hogy túl sok bort ittam,
s akkor mindig ezt csinálom,
csajozom.
Tudod, meséltem neked,
nem komolyan,
csak emlékből,
vágyakozásból,
mert már nem csinálom,
nem teszem.
Ideírnám,
hogy örülj.
Itt van a neved.
Te vagy.
Te voltál, ki elkaptál,
pedig csak rádhajoltam,
hogy elkapjalak,
s úgy nyúltál vissza,
hogy futni kellett,
menekülni,
ahol voltunk, ez nem szokás.

Mauricio Kagel

Video: HERE

QUIRINUS' LOVING KISS

for vocal ensemble and instruments 2000/2001


Years ago, after a concert in Hong Kong, I startedwriting down monosyllabic German words. It struck me that this accumulation of short, mean­ingful words - pro­nounced with appropriate nasal delivery and a bit of sing-song - sounded strangely Chinese:"Buzz off'!", "Leaveme!", "Look out!","Not now!.", "Take care!.". For Chinese ears, such expressions of command would be incomprehensible; on the other hand, for others who had mastered German,the scanned rhythms might clearly set the stage for an imitated language. Could this idea be turned into the basis of a vocal composition?
After that, with no great hopes, I began looking for literary texts or poems already based on the principle of monosyllables. That lasted quite a while. However: a heroically painstaking solution was in the offing. It consisted of extracting all the one-syllable words from a dictionary - since time immemorial the ultimate serial source of knowledge. To avoid endless collecting time, I took the precaution of selecting a pocket lexicon. The term lexicon includes the word lex, derived from Greek and denoting the smallest, indivisible parts of the vocabulary. That's what was in­volved here. Despite my precautionary measures, this tedious exercise yielded an ABC of over 1660 words! With this resource, a writer could presum­ably write a completely new 'nouveau roman'.
One day, as the manuscript was well under way, I received a private edition from my friend Ernst Brücher. It was a collection of the poems that had accompanied him throughout his life. This anthology for personal use might be comparable to a self-produced compact disc made by a music lover, stringing together just those parts of pieces that touched his heart. And what do I see? "The Change of Human Affairs", "XLI. Liebeskuss" by Quirinus Kuhlmann (1651-1689).
The poem was mainly written in single-syllable words, but really had nothing to do with my original idea of setting texts in a sort of phonetic pidgin-German.
So that one can understand my excitement when I first read this extraordinary sonnet, here it is:

THE XLIth LOVING KISS

The Change of Human Affairs

From night, haze, fight, frost, wind, sea, heat,

South, East, West, North, sun, fire and scourge,

Comes day, glint, blood, snow, peace, land, flash,

Warmth, heat, lust, cold, light, blaze and need.

From grief, pang, shame, fear, war, Oh, cross,

Strife, scorn, pain, gall, fraud, scold and sneer

Will oft come joy, charm, fame, trust, win, help, use,

Peace, wage, fun, rest, luck, and balm.

The moon, beam, smoke, buck, fish, gold, pearl, tree,

Flame, stork, frog, lamb, ox and goods,

Loves shine, straw, fog, mount, flood, gloio, foam,

Fruit, ash, roof, pond, field, and bread.

All shade, man, pains, care, art, play, ship,

Mouth, prince, rage, care, greed, trust and God

Seeks goal, sleep, prize, praise, grace, strife, port, kiss,

Throne, death, shroud, gold, honour, thanksgiving.

What's known as good, strong, hard, right, long,
big, white, one, yes, air, fire, high and far,
Avoids what's bad, weak, light, bent, broad,
small, three, no, earth, flood, low and near.
And grit, love, smarts, wit, mind, soul, friend, lust,
Charm, fame, peace, fun and praise must part,
Where fear, hate, tricks, wine, flesh, foe,
Woe, shame, fear, strife, pain, and scorn now rule.

All things change, and all things love,

and all seem to hate something:

Whoever thinks about such things

must grasp all human wisdom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

DER XLI. LIEBESKUSS

Der Wechsel menschlicher Sachen

Auf Nacht, Dunst, Schlacht, Frost, Wind, See, Hitz,

Süd, Ost, West, Nord, Sonn, Feuer und Plagen

Folgt Tag, Glanz, Blut, Schnee, Still, Land, Blitz,

Wärm, Hitz, Lust, Kalt, Licht, Brand und Not.

Auf Leid, Pein, Schmach, Angst, Krieg, Ach, Kreuz,

Streit, Hohn, Schmerz, Qual, Tück, Schimpf als Spott

Will Freud, Zier, Ehr, Trost, Sieg, Rat, Nutz, Fried,

Lohn, Scherz, Ruh, Glück, Glimpf stets tragen.

Der Mond, Glunst, Rauch, Gems, Fisch, Gold, Perl, Baum,

Flamm, Storch, Frosch, Lamm, Ochs und Magen

Liebt Schein, Stroh, Dampf, Berg, Flut, Glut, Schaum,

Frucht, Asch, Dach, Teich, Feld, Wies und Brot.

Der Schütz, Mensch, Fleiß, Müh, Kunst, Spiel, Schiff,

Mund, Prinz, Räch, Sorg, Geiz, Treu und Gott

Sucht's Ziel, Schlaf, Preis, Lob, Gunst, Zank, Port, Kuss,

Thron, Mord, Sarg, Geld, Hold, Danksagen.

Was gut, stark, schwer, recht, lang, groß, weiß, eins,

ja, Luft, Feuer, hoch, weit genennt,

Pflegt bös, schwach, leicht, krumm, breit, klein,

schwarz, drei, nein, Erd, Flut, tief, nah zu meiden.

Auch Mut, lieb, klug, Witz, Geist, Seel, Freund, Lust,

Zier, Ruhm, Fried, Scherz, Lob muß scheiden,

Wo Furcht, Haß, Trug, Wein, Fleisch, Leib, Feind,

Weh, Schmach, Angst, Streit, Schmerz, Hohn schon rennt.

Alles wechselt, alles liebet,

alles scheinet was zu hassen:

Wer nur diesem nach wird denken,

muß der Menschen Weisheit fassen.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

More about the CD: HERE

Skeleton...

A szovjet titkosrendőrség (NKVD) iratanyaga J. V. Sztálin részére. Készült Hitler személyi adjutánsának, Otto Günschének és inasának, Heinz Lingének 1948-49-es moszkvai kihallgatási jegyzőkönyvei alapján.

Alig hatvan évvel a második világháború befejezése után az orosz archívumokból fontos dokumentum került elő: A Hitler-dosszié. Ez az anyag, amely Sztálin számára készült, Otto Günsche és Heinz Linge személyes visszaemlékezéseit tartalmazza, melyeket 1948-49-ben szovjet fogságban, az NKVD felügyelete alatt vetettek papírra. A két férfi SS-tisztként hosszú éveket töltött Hitler közvetlen környezetében, nap mint nap tanúi voltak a történéseknek. Leírásaik nem csupán Hitler politikájával és hadvezetésével kapcsolatban tartalmaznak számos, eddig ismeretlen részletet, de a Führer környezetének mindennapjait is hitelesen ábrázolják. A kötetet a közreadók bőséges, eredeti képanyaggal egészítették ki, a térképeken jól nyomon követhetők a keleti és a nyugati hadszíntér történései.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Günsche, Ottó (* Jéna, 1917. szeptember 24., † Lohmar [Bonn mellett], 2003. október 2.): 1931-ben lép be a Hitlerjugendbe, 1934-ben az Adolf Hitler SS-Leib-standartéba (nyilvántartási száma: 257 773), 1935-ben veszi fel a Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei (párttagsági könyvének száma: 3 601 524). 1936-ban Unterführer lesz a Führer kísérőkommandójában, 1941 —42-ben a Bad Tölz-i junkeriskola növendéke, majd a frontra kerül. 1943 januárjától augusztusig helyettesítőként Hitler szemé­lyi segédtisztje, majd ismét a fronton harcol, az Adolf Hitler SS-Leibstandarte páncéloshadosztályának egyik századparancsnokaként. 1944 februárjától ismét Hitler személyi segédtisztje, 1944-ben SS-Sturmbannführerré léptetik elő. 1945. május 2-án kerül szovjet fogságba, 1950-ben 25 évi kényszermunkára íté­lik, de 1955-ben átadják az NDK-nak. 1956-ban engedik el a bautzeni fegyház­ból, ekkor az NSZK-ba menekül, és a továbbiakban ott él.

Linge, Heinz (* Bréma, 1913. március 23., † Bréma, 1980. június 24.): kő­műves, építőipari szakiskolába jár, de nem végzi el, 1932-ben belép az NSDAP-be és az SS-be (párttagsági könyvének száma: 1 260 419; nyilvántartási száma: 35 795), 1933-ban csatlakozik az Adolf Hitler SS-Leibstandartéhoz, 1935-ben egy szállodaipari szakiskola tanfolyamának elvégzése után Hitler ordonánca, majd 1939-től személyi komornyikja lesz; ugyanekkor SS-Untersturmführer, majd Hitler személyi szolgálatának főnöke, legmagasabb rendfokozata SS-Sturmbannführer. 1945. május 2-án a szovjet csapatok letartóztatják, az NKVD évekig tartó kihallgatásoknak veti alá. 1950-ben 25 évi kényszermunkára ítélik, 1955-ben kiengedik az NSZK-ba.