Átlátszó!
ˇ

Böngésztem az Alexandrában... Fotel volt, időm volt, régi ismeretség is volt... Ebéd után, kora délután, odakint szemerkélt az eső... ~ Elolvastam (végtére 300 oldalnál alig több), akár hiszed, ó jámbor olvasó, akár nem...

ˇ

Örömkönyv ~ Müller Péter opusza.

ˇ

Valamikor - réges-régen - sokat beszélgettünk. Jó humorú, kedves gyerek volt. Most azonban, amint olvastam, megrémültem: ez az ember halálosan komolyan veszi magát! Csak ez lehet, hiszen ha nem így van és tudja, hogy milyen átlátszó és primitív az az eljárás, amellyel komolyabb stúdiumok territóriumain szörfölget - akkor a szélhámosság tényállását valósítja meg. Ezt pedig a világért sem tételezném bármely embertársamról, hacsak megdönthetetlen argumentumokkal meg nem győz felőle.

ˇ

Vélekedésemben megerősített egy minap megjelent hírlapi cikk; s ezt sem tagadom: a cikkre visszaemlékezve ültem neki az olvasásnak. Nem reméltem - túlzás lenne ekkora naivitás -, hogy olvasási élményem rácáfol a hírlapíróra; de hogy nagyon nagy a baj, azt csak most hiszem el...