Egy perc ~ Pier Paolo Pasolini… ~ Mantegna 
~ Vivaldi

A Mamma Róma végén látunk egy képet.
Ettore, Mamma Róma fia, lekötözve fekszik egy priccsen miután lopás miatt lecsukták, s idegei nem bírták a fogságot. A priccset sem bírja, így anyját szólítva meghal…

Andrea Mantegna A halott Krisztus siratása című festménye (1490) "elevenedik" meg Pasolini filmjének utolsó perceiben…

Bob Wilson...
 ...újra meg újra...
Két Gluck opera (Alceste; Orphée et Eurydice) rendezése kapcsán.
A helyszín azonos: Theatre Musical de Paris ~ Chatelet

A karmester azonos: John Eliot Gardiner
A kórus azonos: Monteverdi Choir
A rendező azonos: Bob Wilson

Már az első képek alapján felismerhető a stílus. A mozgás, a fények (elsősorban a kék), az árnyak, amelyek kísérik a mozdulatokat, a teljes, olykor lassan szétnyíló színpadkép ~ megannyi értelem, intuíció.
Bob Wilson a barokk operákkal is a 20. (21.!) századnak üzen. Archaizált képei vérbően maiak vagy inkább a mának szóló intelmek, kérések, hogy ne így, valahogy máshol kell megtalálni az értelmet, bármilyen legyen is a sors.
Ezúttal nem a zenéről, a kitünő énekesekről, a karmesterről, a zenekarról beszélek itt.
A lenyűgöző látvány, amely döbbenetesen értő tolmácsolása a zenének, a kornak, a mának.

A két operából idézek, mindkettőből az első perceket...

A vándorok dalai

[Songs of the Wanderers]
A tajvani Cloud Gate Dance Theatre előadása

Koreográfia: Lin Hwai-min
Zene: grúz népdalok
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az idézett szövegrészletek forrása: Georges Duhamel ~ A vígasztaló zene, I. fejezet

Ryoanji



Változatok

John Cage kompozíciója az egyik legtökéletesebb meditációs opusz. Ihletője a kiotói templom meditációs kőkertje (Ryoanji) volt, amelyet Klaus Schöning írt le kitűnően:


A kép: fehér téglalap kavicsokból.
Benne öt sziklacsoport.
Kétszer két kő.
Kétszer három kő.
Egyszer öt kő.
Tizenöt objets trouvés. Talált tárgyak.
Messziről hordták ide a zen
szerzetesek.
Gondosan keresték évszázadokkal
előttünk.
A csillogó homok,
egyenesen gereblyézve hosszában
és a jobb sarokban széltében.
Koncentrikus gereblyézett körök,
kis hullámokban hasonlók,
az öt mohán nyugvó sziklacsoport
körül, mint szigeteket mossák
körül őket.
A kép kerete: sötét téglalap
tenyérnyi kövekből,
melyek körülölelik a kép felületét.
Ryoanji — a kiotói templom kőkertje.
Sok-sok időn át omladozva, elfelejtve,
néhány évtizede újra felfedezve.
Szeki-tei, a kőkert. A kövek kertje.
Ku-tei, az üres kert. Az üresség kertje.
Formát és tant összhangba hozni.
A térben.
A felületek ürességét
kövek ott-léte teszi érzékelhetővé.
Csönd.
A hangok csak buborékok a felszínén.
Szétpukkannak, hogy eltűnjenek.
A fehér kertek a kövektől lesznek
üressé.
A téglalap geometriája
asszimmetrikusnak tetszik
a kövek elhelyezkedése folytán.
Formátlan forma.
Sokan kísérelték meglelni az értelmét.
Minden egyes kő helyzetét a felületen
a véletlen által előhívott keresztezési
pont határozza meg: a Változások
könyve hatvannégy jeléből
kettőnek a kereszteződése.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az alábbi idézetet hét előadásból (mindig valamilyen hangszer vagy ének és ütős) állítottam össze:


1. Ives Ensemble
2. Roland Dahinden ~ trombon
3. Isabelle Ganz ~ ének; Michael Pugliese ~ ütő
4. Joëlle Léandre ~ ének, bőgő; Ninh Lê Quan – ütő
5. James Fulkerson ~ trombon; Frank Denyer ~ ütő
6. Malcolm Goldstein ~ hegedű; Matthias Kaul – ütő
7. Stefano Scodanibbio ~ bőgő; magnetofon felvétel

Bob Wilson

...elképesztő mindaz, amit a most hetvenéves Wilson produkál.
Szinte minden vizuális művészeti ágban nagyszerűt alkotott és alkot ma is. Wagner operákat rendezett, Heiner Müllert (Hamletmaschine), Brechtet, Shakespeare-t, Gertrude Steint (az ő képe van a falon az itt mellékelt Wilson fotón!), Philip Glass operákat - szinte mindenütt a nyugati világban...
A fantázia és a bonyolult egyszerűség mesterművei a Shakespeare szonettek asszociációi, mozdulatai, hangjai - meddig folytassam?

Itt a 66. Shakespeare szonett vizióját idézem. A zene Rufus Wainwright műve.
[ Ezt a szonettet Wilson egy másik ragyogó klipben is illusztrálta  (ITT)]

Én és Énke

Korányi Tamás Rádiószínpada ~ 2012. január 14-én, szombaton, este 7 órakor a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9).

A Biblia, Halász Péter, Albert Einstein, Sigmund Freud, Karinthy Frigyes, Horatius, William Shakespeare, Samuel Beckett szövegei;

Tom Waits, Brahms, Kurtág György, Philip Glass, Leonard Cohen zenéi,
valamint balettrészletek, koncertfelvételek részletei és klipek

Részlet (Philip Glass zenéjével).

Hallelujah
Rádióműsor
[Periszkóp Rádió]






Szövegek:


1. Karlheinz Stockhausen: Stockhausen, mint mítosz 
2.                ’’                   : Pillanatok 
3.                ’’                   : Kedd – a Fényből 
4.                ’’                   : Hangolat 
5.                ’’                   :  A hét napból 
6. Biblia – Énekek éneke 
7. Énekek éneke 
8. Mary Bauermeister levele Stockhausenhez 
9. Paul Verlaine: A fülemüle 
10. Assisi Szent Ferenc: Az erények köszöntése 
11. Helmut Heissenbüttel: Sötét figurák 
12.            ’’                     : Kombináció 
13.            ’’                     : Kétsorosak 
14.            ’’                     : mentem 
15.            ’’                     : Topográfiák 
16.            ’’                     : kalkuláció arról, amit mindenki tudott
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~   

Zenék:

1. Karlheinz Stockhausen: Momente
2.                ’’                   : Samstag aus Licht
3.                ’’                   : Diensttag aus Licht
4.                ’’                   : Donnerstag aus Licht
5.                ’’                   : Stimmung
6.                ’’                   : Aus den sieben Tagen
7.                ’’                   : Mikrophonie
8. Björk: Prologue
9. DJ Spooky (Paul D. Miller): Ibid. Désmarches
10. Hideki Kozakura: Johali
11. Környezeti hangok (tenger, sirályok, mennydörgés)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor [ 50:22 perc] ITT hallgatható illetve INNEN letölthető!
(Meg kell keresni az Hallelujah.mp3 jelzetet!)

Martin Smolka
cseh zeneszerző - szinte teljesen ismeretlen mifelénk...

2006-os kompozíciója a hat tételes Semplice - régi és új hangszerekre.

Egy részlet - asszociációkkal:

Presser Gábor  ~  Parti Nagy Lajos
rutinglitang

Presser zenéi, Parti Nagy szövegei...

Szürreális szövegek? Nem! -  Valódi reális szövegek!
Retro zenék? Nem! ~ Mai hangzás!

És mégis, az egész  a valóság fölött hullámzik, aki akarja nosztalgikusként is hallgathatja. Csak hallgassa! Remek!...

A szövegek [rákattintással nagyíthatók!]

Itt a Bárzongok "ciklus" három verse-zenéje hallgatható Presser Gábor előadásában

N.B.! Itt, alant Tom Waits új lemezéről valami. Érdekes találkozás!

És akkor: Tom Waits

új lemeze. Bad As Me.

Az itt idézett szám: Talking At The Same Time

Ebben a számban hallható egy közgazdasági alapvetésnek is beillő mondat: Mindenki tudja: az esernyő drágább, ha esik az eső!

Születésnapomra
(József Attila nyomán)

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
         magam
         magam
("Happy Birthday" variációk)

Szofija Gubajdulina

Új lemezén két opusz hallgatható. Egy 2007-ben komponált hegedűverseny (In tempus praesens) és a 2008-ból való Versenymű ütőegyüttesre és zenekarra (Glorious Percussion). Utóbbinak ez az első lemezfelvétele (a lemez 2011-ben jelent meg). Az űtőegyüttesben játszik  Robyn Schulkowsky is. Róla az 1999-es tavaszi fesztivál kapcsán írtam a  Balkonban, idézve gondolatait.
Gubajdulina maga is ütőhangszeres zenész, így vonzódása ezekhez a hangszerekhez érthető. Ezen a lemezen nagyszerű mű hallgatható. A karmester: Jonathan Nott.
A közel negyven perces űtőverseny rövid részletét idézem:

Eötvös Péter
egy interjú-részlet

Zene-"rajongók", tudósok, kritikusok, kultúrnyikok stb. - kéretik válaszolni!... 

"...nálunk miért a klasszikus kortárszene a művészetekben a nemecsek? Kár, hogy a magyar zenei életben nem jelenik meg semmi információ arról a nagyon gazdag kortárszenei tevékenységről, amely a világban zajlik. A kortárs irodalomban itthon is természetes, hogy széles körben olvassák, a kortárs galériák iránt nagy az érdeklődés, a színházak jól működnek, nekem meg gyakran fölteszik a kérdést, mit szólok ahhoz, hogy a közönséget nem érdekli a kortárs zene. Dehogynem! Nekem sem zeneszerzőként, sem karmesterként nincsenek negatív tapasztalataim. Ahol én dolgozom a világban, ott telt házak vannak. Berlinben három koncertünk volt ugyanazzal a programmal, Bécsben négy. A Wien Modern záró koncertjét vezényeltem, a feleségemnek állnia kellett, mert nem volt hely. Az élő zeneszerzők elismerése ott teljesen természetes, ők jelentik a jelent, a mi korunkat. Minden fesztiválnak van kiválasztott zeneszerzője vagy csoportja, együtt az előző korok klasszikusaival, mint egy jó családban. Különböző korok és kultúrák kommunikálnak egymással."
(Kiemelések tőlem- K.T.)

(A teljes interjú olvasható: ITT)

Beckett  ~  Cage  ~  Bryars

Etűd három szerzőre

A művek:
1. Samuel Beckett: Akkor
2. John Cage: One'' and 103 (film)
3. Gavin Bryars: The Church Closest to the Sea

Tan Dun

kínai zeneszerző

Pipa Concerto

A lemezen a verseny első felvétele kapott helyet Hayashi és Takemitsu szerzeményei mellett.

Tan Dun mesterien használja a hagyományos kínai pengetős hangszert és a jól érzékelhetően hagyományos, mégis borongósan modern hangzású zenekart.

Itt a Pipa Verseny harmadik tétele hallgatható. A felvétel Japánban készült, 1999-ben a Sapporói Fesztiválon. A szólót Wu Man adja elő. 

Graham Reynolds
amerikai zeneszerző hármas versenye (zongora, hegedű és cselló) -  kamaraegyüttessel; a zongorán a szerző játszik.
A lemez ( The Difference Engine) 2011-ben jelent meg.
Külön érdekessége, hogy a hármas koncert után ugyanennek a műnek elektronikus feldolgozása (remix) is meghallgatható.
A remix-tételeket olyan ismert muzsikusok készítették, mint például DJ Spooky. Vagy maga a szerző.
Itt a mű harmadik tétele (Cam Stack & Crank Handle) hallgatható (öt percig!), majd a szerző remixe ugyanebből a tételből.

 Kuniko

„kitünő ütőhangszeres zenész, aki számos fontos gondolattal és a teremtés óráival hozta létre ezt a CD-t. Új és nagyon szép átiratokat készített” ~ Steve Reich 2011. 11. 26.
Ezekben a sorokban két fontos üzenet van.
Egyrészt az, hogy Kuniko egészen rendkívüli zenész, az adott művekből valóban újat teremtett, a régen ismert hangok, ütemek új életet élnek, új hatásokat keltenek. Érdemes tehát Kuniko zenéjét keresni.

A másik nagyon figyelemreméltó jelenség Steve Reich viszonya ahhoz a – nevezzük posztmodern – felfogáshoz, amivel valaki a zenéjét kezeli, használja. Ismert történet, hogy amikor DJ Spooky remixet készített egyik kompozíciójából, azt mondta: jobb, mint az eredeti.
Vagyis Steve Reich nem féltékeny az alkotásaival kapcsolatban, nem rivalizál, műveit közkincsnek tekinti, s egyetlen igénye: a minőség. Mondjuk ki: teheti… ~ Ezen a lemezen nincs ebben hiány.


Itt a Vermont Counterpoint című opusz szólal meg Kuniko vibrafonjátékában, adekvát elektronikus kísérettel.

"Lélekbugyrok"

Korányi Tamás Rádiószínpada

a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9.)
2011. november 27-én, vasárnap, este hét órakor

A képek a klipen a szövegidézetek sorrendjében tűnnek elő...

Felhasznált szövegek:

Sigmund Freud: Álomfejtés
Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok
Carl Gustav Jung: Hét tanítás a halottaknak
E. Solmi: Leonardo da Vinci (Idézi: S. Freud –
Leonardo da Vinci egy gyermekkori emléke
S. Freud: Rossz közérzet a kultúrában
Goethe: Szelíd xéniák
S. Freud: A költő és a fantáziaműködés
S. Freud: A múlandóságról
S. Freud: Michelangelo Mózese
Michelangelo: 105. szonett
Michelangelo: 29. szonett
Szondi Lipót: Mózes, a törvényalkotó
József Attila: Ha nem veszik észben
Szophoklész: Oedipus király
Shakespeare: Hamlet
Ferenczi Sándor: Klinikai napló (1932. ápr. 26.)
Ji King (Idézi: John Cage – A csend)
John Cage: Orditórium
~~~~~~~~~~~~~~~
Továbbá balett- és filmrészletek, montázsok

Zenék:

Gamelán zene, valamint Anton Webern, John Cage, Joachim Kühn szerzeményei és zajok, effektek

Angyali Párbeszéd
Rádióműsor
[Periszkóp Rádió]

(A sorrend követi a Derek Jarman Angyali Párbeszéd című filmjében követett sorrendet. Minden Shakespeare szonett szövege teljes, az első (LVII) kivételével, amelyből Jarman az utolsó két sort elhagyta. A szonettek magyar fordítása Szabó Lőrinc műve.)
~~~~~~~~~~~~
A zenék:
Coil: The Angelic Conversation

Benjamin Britten : Sea Interludes




LVII
Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom nincs semmi, míg csak te nem adsz.
A világhosszú időt se szidom,
Fenség, folyton az órát lesve érted,
S felejtem, bár keserű volt nagyon,
Hogy szolgád egykor távozásra kérted.
Kérdezni se merem féltékenyen:
Hol jársz s miért? Semmit se gondolok,
Legfeljebb sóhajt rabszolga szivem,
Hogy akikkel vagy, milyen boldogok.


XC

Gyűlölj, ha akarsz, ha valaha, most;
Most, hogy a világ a munkámba köt;
Balsors cinkosa, fejem ma taposd,
S ne jövendő hóhéraim között:
Lebírt fájdalom hátvédje, az élre
Ne akkor törj, ha már győzöm a gyászt;
Ne hozz esős reggelt viharos éjre,
Halasztva a tervelt megrohanást.
Ha el akarsz, hagyj, de ne majd, mikor
Már végzett a sok kis keserűség;
Rohammal jőjj; hadd igyam, bárha forr,
A balszerencse legvadabb dühét;
És sok más kín, mely ma vigasztalannak,
Vesztésed mellett majd nem látszik annak.


XLIII
Lecsukva lát legjobban a szemem,
Mert nappal csak lim-lom tűnik elébe:
De ha álmodom, terajtad pihen,
És, sötét tűz, tűzként csap a sötétbe.
Kinek árnyadtól árny felvillan, ó,
Láng-nappal mily láng-képet tárna fel
Árny-képed, a még jobban ragyogó,
Ha másod csukott szemnek így tüzel!
Hogy üdvözülnék (mondom) eleven
Nappal látva tégedet, ha halott
Éjben, nehéz álmom s vak szemeken
Szép, vértelen képed így átlobog?
Minden nap éj, míg nem látlak, barátom,
S az éj fénylő nap, ha meghoz az álom.

LIII

Mily lényeg formált, hogy oly árnytömeg,
Millió idegen kép vesz körül?
Mindennek van, mindennek, árnya, egy,
S te kölcsönként szállsz, mindbe, egyedül.
Írd le Adonist, s ha a kép remek,
Koldus másod születik meg vele;
Rakd Helénára száz varázs-szered,
S téged fest újjá Graecía disze;
Dicsérd a tavaszt, s kincstárát az évnek,
Ez szépségedet mutatja nekünk,
Az mint gazdag jóságod jelenik meg,
S mindben áldott mintádra ismerünk.
Társ vagy valahogy minden testi szépben,
De senkivel, senki veled, hűségben.


CXLVIII
Mily szemet rakott fejembe szerelmem,
Hogy nem jól jelzi, amit összeszed,
Vagy, ha jól, mivé lett bennem a szellem.
Hogy elrontja az igaz képeket?
Ha szép, ami úgy üdíti szemem,
Mért véli a vílág, hogy nem való?
Ha nem szép, jól mondja a szerelem,
Hogy szeme rosszabb, mint máséi! Ó,
Mért lenne jobb?! Hogy lásson tiszta fényben.
Ha könny s virrasztás veti rá ködét?
Nem csoda hát, hogy szemem félreértem,
A nap se lát, míg nem derül az ég. A
Álnok szerelem, könnyed megvakít:
Tiszta szem látná bűnös folt


CXXVI

Kedves fiú, ma a te birtokod
Az Idő sarlója s a gyors homok:
Nőttél, más fogyott; s tükrünkként kigyúlsz:
Barátaid hervadnak s te virúlsz.
Ha a Természet (romon nagy király!),
Ahogy mégy, mindig visszainvitál,
Azért tart, hogy gúnyolhassa veled
Az időt, s Ölje a gaz perceket.
Félj mégis, ó, kedvence, gyönyöre:
Még véd, de nem vagy örök ékszere!
El kell számolnia (bár halogat),
S nyugtát csak úgy kap, hogyha visszaad.


XXIX
Ha, vesztve nép és Szerencse kegyét,
Árvultan sírok kivert voltomon,
És zaklatlak, hiába, süket Ég,
S nézem magam és sorsom átkozom,
S irígylem a reménykedőbb eket,
Különbeket és tapsoltabbakat,
Est, mert többet tud, azt, mert verse szebb,
S fő-kéjem öröme is szikra csak:
Akkor, magam már-már megvetve, rád
Gondolok - s lelkem (mint a hajnali
Pacsirta, mely a föld árnyain át
Kitör) az ég kapuit zengeti;
Mert édes emléked is annyit ér,
Hogy balsorsom sem adnám trónokért.


XCIV
Ki nem árt, bár van benne rá erő,
Ki nem teszi, mit legjobban mutat,
Ki mást megindít s maga, mint a kő,
Kísérthetetlen és lassú marad,
Méltán örökli az az Ég kegyét
S a föld kincseit joggal rendezi,
Arcán hordja a gazda s úr jegyét,
S a többi mind csak kasznára neki.
A nyár virágát szereti a nyár,
Bár csak magáért van, ha él, ha hal,
De érje csak fertőzés és ragály,
Szebb lesz nála a legrosszabb paraj:
Édes mézet ecetté ront a kontár;
Rothadt liliom büdösebb a gyomnál.


XXX
Ha a merengés édes ünnepén
Együtt ülök a múlt árnyaival,
Sóhajt bennem a sok vesztett remény
S elmúlok: sír újra a régi jaj:
És noha nem szoktam, megkönnyezem
Egy-egy barátom, kit időtlen éj fed,
S felzokog a rég-megölt szerelem
S köddé vált arcok fájnak, messzi képek,
És tűnt bánatok új bánata hasgat
S ahogy kín kínra feltámad megint,
Bús számláját sok panaszolt panasznak,
Nem először, fizetem újra mind.
De ha közben eszembe jutsz, barátom,
Nincs veszteségem és a gyász csak álom.


LV
Márvány s királyi arany oszlopok
Nem élik túl hatalmas versemet;
Tündöklőbb őreid e verssorok,
Mint vénségmarta, mosatlan kövek.
S bár zord háború szobrokat tipor
És gyökerestől szaggat házakat
S Mars kardja sujt s gyors tüze ránk omol:
Emléked örök híradás marad.
Büszkén haladsz át halálon, irígy
Feledésen; babérod üdezöld:
Rajtad minden jövendők szeme, míg
Végítéletre nem kopik a Föld.
Míg a harsonás angyal föl nem ébreszt,
Versem és a szeretők szeme éltet.


XXVII
Kimerült utas, esem édes ágyba,
Minden tagom esdi a pihenőt;
De akkor a fejem kezd utazásba,
S lelkem gyötri, mikor a test kidőlt;
Mert akkor (innen, messziről) mohón
Indul zarándok agyam tefeléd,
Oly sötétbe meresztve roskadó
Pillámat, amilyen a vakoké:
Hacsak lelkem látomása ide
Nem hozza, üres szemeimbe, árnyad,
Mely, mint a rémteli éj ékszere,
Szép s új díszt ad vén s komor éjszakámnak.
Lásd, így nappal testem, éjjel szivem,
Miattad, s miattam, sose pihen.


LXI
Te akarod, hogy képed nyitva tartsa
A fáradt éjszakán nehéz szemem?
Te kívánod, hogy szenderem rabolva,
Gúnyos árnyaid játsszanak velem?
Szellemed küldöd messziről utánam,
Hogy tetteimet fürkészd és elég
Züllést és szégyent találj a barátban,
Féltékenységed célját s jogcimét?
Ó, nem; szeretsz, de annyira nem; álom
Csak a saját szivem miatt kerül;
Saját hű szívem zaklat: érte játszom
Virrasztót, őt téve meg őrödül.
Álmom én itt, te máshol veszted el,
Tőlem messze, másokhoz túlközel.


LVI
Újítsd erődet, édes szerelem;
Ne mondják: éled tompább, mint az éhség,
Melynek, bár ma torkig lakva pihen,
Étvágya holnap újra feni kését.
Tégy így te is; és ha éhes szemed
Ma gyönyörök el is nehezitették,
Holnap nézz újra: így nem öli meg
Szellemed az örök túltelítettség.
E bús időköz legyen óceán két
Part közt, ahová folyton kiszalad
Két szerető, s a másik visszatértét
Látva mindegyik egyre boldogabb.
Vagy mondjuk télnek: épp, mert oly sivár,
Háromszor oly szép utána a nyár.


CIV
Nem öregedsz szememben, szép barátom:
Amilyennek először láttalak,
Ma is oly szép vagy: fagyával a fákról
Három tél szórt le három dús nyarat,
Három szép tavaszt kevert sárga őszbe
A gyors idő, balzsamos április,
Háromszor lett vad, júniusi hő, s te
Ma is az vagy, mi akkor, üde-friss.
Pedig suhan a szépség, észrevétlen,
Ahogy óralapon a mutató:
Arcod színe is, mely látszatra tétlen,
Illan, s talán az én szemem csaló.
Ezt félve, halld, jövendő távola:
Előtted meghalt a szépség nyara!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor [ 49:57 perc]  ITT hallgatható illetve  INNEN letölthető!

(Meg kell keresni az Angyali.mp3 jelzetet!)

Kaija Saariaho



Finn zeneszerző eddig komponált összes csellószerzeménye hallgatható ezen a lemezen.


A bravúros előadó  Alexis Descharmes.
A csellót elektronikus effektzene kíséri, de a hangszer jószerint szólócsellóként uralja a hátteret.
Itt a Près harmadik tétele hallgatható.

(A teljes lemez 10 $-ért letölthető INNEN. ~ A Classicsonline-on érdemes körülnézni, többezer klasszikus kompozíció tölthető le!)