Amíg egyetlen emberi lény éhezik, addig az egész emberi faj éhezik! Úgy kell megszervezni a Földet, hogy végre már ne lépjen folyton a saját lábára. Utópia? Önismeret. Van, aki LSD-vel csinálja, van, aki anélkül, A többiek meg: Istenhez fohászkodnak...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Eljön a nap - a nap, amikor meghalunk. Azok a régi okok, hogy csinálni kell a dolgokat, egyszerre nem léteznek többé
Az emberek definíciókat kérnek, pedig teljesen világos, hogy semmi sem definiálható.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A zene nem működik, mint diskurzus. Ha diszkusszióra vágyol, ám legyen, használj szavakat. A dialógus más dolog.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A társadalom ma magnetofon-készülékekkel, rádió adó-vevő berendezésekkel és szerzői jogokkal rendelkezik... Megmérgeztük az élelmiszereinket, szennyezetté tettük a levegőt és az ivóvizet, megöltük a madarakat és a barmokat, kiirtottuk az erdőket, leszegényítettük, lepusztítottuk a földet. Nagylelkűek és ügyesek vagyunk, cselekvéseink közül - volt előadás éppen elég - az utolsót alakítjuk. Hogyan nevezzük majd? Nirvánának?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mielőtt bármihez hozzákezdenénk, állapodjunk meg abban, hogy az egészség jobb, mint a betegség, a bölcsesség jobb, mint a tudatlanság, a szeretet jobb, mint a gyűlölet és a produktív energia jobb, mint a neurotikus semmittevés.
A drogok? Az emberi értelem nem-toxikált állapotban is elég érdekes.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Dr. Suzuki ezt mondta: "Mielőtt a Zen-t tanulmányozzuk, az emberek emberek és a hegységek hegységek. Amikor a Zen-t tanulmányozzuk, a dolgok öszzezavarodnak, nem tudjuk pontosan mi micsoda és ki kicsoda. Miután tanulmányoztuk a Zen-t, az emberek emberek és a hegységek hegységek." Az előadás után valaki megkérdezte: "Suzuki doktor, mi a különbség abban, hogy az emberek emberek és a hegységek hegységek a Zen tanulmányozása előtt, illetve hogy az emberek emberek és a hegységek hegységek a Zen tanulmányozása után?" Suzuki így válaszolt: "Mondhatni nincsen különbség, csak mintha a lábunk valamennyire elszabadult volna a földtől". - Nos, a zene tanulmányozása előtt az emberek emberek és a hangok hangok. Amikor tanulmányozzuk a zenét, a dolgok nem világosak. A zene tanulmányozása után az emberek emberek és a hangok hangok. Vagyis: kezdetben hallunk egy hangot és rögvest megmondjuk, hogy az nem emberi lény vagy valami afféle; magas vagy mély, van bizonyos árnyalata, hangos, bizonyos időbeli hossza van, hallható. Aztán eldöntjük, hogy okoz-e élvezetet vagy sem, s fokozatosan kialakul a tetszés és nem-tetszés hálózata. Miközben a zenét tanulmányozzuk, a dolgok kissé összezavarodnak. A hangok többé nem hangok, hanem betűk: A, B, C, D, E, F, G. Félhang föl- vagy lefelé. Kettő, négy vagy akár öt oktávval odébb ugyanaz a betű jelöli a hangot. Ha egy hang annyire balszerencsés, hogy nem jelöli betű, vagy ha túlságosan összetett, kiesik a rendszerből, mert: zaj, vagy nem zenei! A privilegizált hangok rendszerbe, skálálába rendeződnek, vagy sorokba, ahogy manapság mondjuk, s megindul egy elvont folyamat, amit zeneszerzésnek neveznek. Vagyis a zeneszerző felhasználja a hangokat, hogy egy eszmét vagy érzést vagy ezek együttesét kifejezze… A hangok hangok és az emberek emberek, de most mintha a lábunk kissé elszabadult volna a földtől… A művész legnagyobb felelőssége hogy elrejtse a szépséget. Egy pillanatra most gondoljuk meg, melyek a fontos kérdések, s melyek követelnek nagyobb komolyságot. Fontos kérdés, hogy mi az, ami nem éppen szép, tehát csúnya, nem éppen jó, tehát gonosz, nem éppen igaz, tehát illúzió. Emlékszem Feldman árnyékokról beszélt. Azt mondta, hogy a hangok nem hangok, hanem árnyékok. Nyilvánvalóan hangok, de éppen ezért árnyékok. Minden valami a semmi visszhangja.
Az élet nagyon hasonlít egy-egy Morton Feldman szerzeményre… A semmi az, ami történik, amiről Feldman beszél, amikor azt mondja, hogy a lét csöndbe merült. A halál elfogadása minden élet forrása. Nincs olyan csönd, amely ne volna terhes hangoktól...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szabadok vagyunk, mint a madarak.
Csak a madarak nem szabadok.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Két szerzetes sétált az utcán, amikor egy fiatal hölgy állt meg a járda szélén, hogy valaki majd csak átsegíti a forgalmas úttesten. Az egyik szerzetes késlekedés nélkül karonfogta és átkísérte, majd a másik oldalon szépen elengedte. A két szerzetes folytatta sétáját. Aztán a második nem bírva magában tartani, igy szólt az elsőhöz: "Tudod, hogy nem szabad nőt érintenünk. Miért vitted át karonfogva azt a nőt a forgalmas úton?" Az első szerzetes így válaszolt: "Engedd el azt a nőt! Én már két órája elengedtem."
