Előkerült az archívumból...

 Randy Newman a "kifelejtett" költő

A  hetvennégy éves énekes-költő alig ismert mifelénk. Pedig versei - még a könnyedebbek is - filozófikusak, az ember kínjairól, félelmeiről, keserűségéről, az élet értelmetlenségéről szólnak.

Az 1972-es Sail Away című lemezéről idézek két opuszt, a nyersfordítást is mellékelem.

Az Úr éneke

Káin megölte Ábelt, Szet sem tudta miért
Mert ha Izrael gyermekei nem sokasodtak
Miért kellett egy gyermeknek is meghalnia?
Így hát megkérdezte az Urat
És az Úr szólt:

Semmi vagy te, kevesebbet érsz nekem,
Mint a legsilányabb kaktuszvirág,
Vagy a legsatnyább jukkafa
Amit csak találhatsz a sivatagban
Mert az ember azt hiszi: én vagyok ott.
Hát ezért szeretem az embert.

Rettentő ostobaság
Mocsok és szenny és nyomorúság
Csak nevetünk fenn az égben imáitokon
Hát ezért szeretem az embert.

Keresztények és zsidók együtt táboroznak
Buddhisták és hindik satellit tévén találkoznak
Felkapják négy legfőbb prófétájukat
És megszólalnak
És mondják: „Uram, elátkozott a világ,
Uram senki sem szabad,
A templomok, miket neked emeltem
A tengerbe omlottanak
Uram, mért nem törődsz velünk
mért nem akarod, hogy legyünk
És az Úr szólt
És az Úr szólt:

Felégetem a városaitokat – milyen vakok vagytok
Elveszem gyermekeiteket és azt mondjátok: áldottak vagyunk
Mindannyian őrültek vagytok hogy bennem van hitetek
Ezért szeretem az embert
Mert szüksége van rám
Ezért szeretem az embert
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Vénember


Mindennek menni kell
Hallod-e? Hallasz-e?
Senki sem maradhat
Hallasz-e? Hallod-e?
Emlékezz vénember
Menni fog csak akard
Csak nyisd föl szemed
S nézd az elmenőket

Lenyugszik a nap vénember
A madarak tovaszállnak
Senki sem sirat vénember
Isten veled vénember

Tudom maradni szeretnél
De hiába kísérled
Itt vagyok akármint te
Isten veled vénember

Nincs isten hogy őrizzen
Hit nincsen csak hazugság
Nem kell már senki vénember
S te sem kellsz senkinek
Ne sírj vénember, ne sírj
Mindenki meghal