Louis Thomas Hardin aka Moondog
Különös zeneszerző. Fiatal korától vak. Izgalmas alkotó a minimalista zenei világban. Első hallásra - gyakorlatlan füllel - "könnyű zenének" tetszik.
A lemezt a francia Cabaret Contemporain adja elő.
Két svéd énekesnő működik közre: Linda Olah és Isabel Sörling.
Tiszteletadás ez a lemez az 1999-ben elhunyt zeneszerző előtt.
Érdekesek az egyes számok címei. Itt négy számot idézek:
1. do your thing
2. i am just a hop head
3. why spend the dark night with you
4. all is loneliness
John Cage ~ avagy a (korai) posztmodern?
Imaginary Landscape no 5 ~ 1952
Az opusz negyvenkét fonográf felvétel alapján készült...
Hogyan találkozott Pooja Goswami Pavan - Van-Anh Vanessá-val
Történt, hogy az Innova lemezkiadó honlapján (ahol lemezenként egy tracket teljes egészében meghallgathatni!) találtam Van-Anh Vanessa Vo vietnami muzsikus lemezét: Three-Montain Pass.
A vietnami Vanessa mestere Kim Sinh volt, aki különböző pengetős hangszereken játszott.
Vanessa egy dàn Trash nevű hagyományos hangszeren (tizenhat-húros citera) és ütős hangszereken játszik, köztük saját saját szerzeményeit, valamint átdolgozásokat.
Itt előbb Erik Satie Gnossienne No. 3. című művének feldolgozását hallgatjuk meg, majd Kim Sinh szerzeményét: Green River Delta. A második számon a Kronos vonósnégyes játszik, Vanessa ütős kíséretével.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ám a megvásárolt lemez csak nem érkezett meg. A reklamálás eredményes volt, a kiadó megköszönte a türelmet és kárpótlásként mellékelt egy másik lemezt.
Pooja Goswami Pavan
A kiadó jól választott, mert az indiai népzene feldolgozásokat éneklő művésznő zenéje rokon Vanessával.
Ezen a lemezen Ustad Mahmood Dholpuri harmóniumon, Pandit Sudhir Pande tablán játszik.
Énekel Pooja Goswani Pavan
Dziga Vertov
Ember a felvevőgéppel
Vertov 1929-ben készült némafilmjével már több, mint nyolc éve foglalkoztam itt a blogban (ITT).
A film Vertov szerint kísérleti munka, nincsen összefüggő története, nincsen forgatókönyve. Viszont van képi világa, s ennek megteremtéséhez mindmáig alapműként beszélnek róla.
Éppen ez a vizualitás lehet az oka annak, hogy modern zeneszerzők zenét komponáltak a képek alá, ami kétségtelenül értelmezési mutációkat eredményezhet.
Michael Nyman 2003-ban szerezte Vertovhoz a filmzenét. Nyman munkásságának jelentős része filmzene, ám ebben az esetben - éppen a néma képek folytán - a zene önálló opuszként is értelmezhető.
Még 1993-ban Henry Pierre is zenét komponált a Vertov film alá.
Érdekes megfigyelni a két kortárs zeneszerző felfogását ugyanarról az "alapanyagról".
Az alábbiakban a film inditó percei hallhatók, előbb némán, majd Nyman zenéjével, végül pedig Pierre felfogásában.
Salzburgi Fesztivál 2010 (Mezzo tv)
Daniel Barenboim
A koncert programjába Barenboim egy Beethoven, egy Boulez és egy Bruckner opuszt választott.
A nagyszerű koncert (Bécsi Filharmonikusok) nemcsak azért volt érdekes, mert a választott művek három különböző korszakban születtek, hanem - kövezzenek meg! - ugyanarról "szóltak".
Számomra legalábbis az volt a meglepetés (és bizonyos vagyok benne, hogy Barenboimot valami ilyesmi motiválta), hogy mennyire értelmetlen skatulyázás az, amikor klasszikus és kortárs zenéről beszélünk. A hangversenyteremben ez a különbözőség (s ez elsősorban a zenei nyelvre értendő) elhalványul.
Amikor Barenboim három ennyire künböző művet hozott össze, végeredményben azt bizonyította, hogy a zene valamiféle egység, valamilyen egybehangzó jelenség - bárha a szakma persze elemez, elhelyez (egyébként továbbra is bizonyítva a fentieket!).
A koncert programja:
1. Beethoven: 4. zongoraverseny (G dur; Op. 58)
2. Boulez: Notations
3. Bruckner: Te Deum (C dur)
Itt mindhárom műből rövid részletekkel próbálom megidézni a magam érzetét, amely számomra a koncert hallgatása közben megerősítette a fentiekben érintetteket.
