Karay Ilona

[rádióműsor]

Csodagyerek, sőt, valódi nagy költőnő, ámbár tizennegyedik életévét alig betöltve, meghalt. A szenvedély, szomorúság, kétségbeesés, halálvágy ilyen erejű és nevű hangjára nem is tudok más példát, mint némelyik Beethoven-szonátát, a zeneszerző középső, patetikus korszakából. S ez a forró halál-nosztalgia nem is szorult volna a korai öngyilkosság hitelesítő pecsétjére, a költőnő nyugodtan élhetett volna ötven vagy száz esztendeig, tragikuma akkor is ugyanolyan erejű és valóságú lenne, mint így az otrombán pontos igazolással.

Karay Ilonka 1866 decemberében Aradon született; apját, Karay Nándor pénzügyi tisztviselőt előbb Aradra, aztán Pécsre helyezték; Ilonka Pécsett nevelkedett, apácák elemi-iskolájában tanult - s apja forgópisztolyával szívenlőtte magát 1881. február 7-ikén. Az öngyilkosság oka elég világos: a szülők válása, az anya elköltözése, a hatvanhároméves apa másodvirágzása egy ifjú Patzák Annával.

Persze romantikus oka szintén volt az önkéntes halálnak: korai, ábrándos, titkolt szerelem. Egy idősebb férfi, akinek isteni tökéletességéről Ilona három-esztendei versterméséből minduntalan értesülünk: "fehér anygyal", "az emberek boldogítója"

Weöres Sándor
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~  

A műsor Karay Ilona írásainak töredékeiből készült. A videóhoz feltettem néhány hasonmás kéziratot. 
 A szövegek:

Karay Ilona: Napló; Anyámnak; A halál ajándéka; Nyugodt vagyok; Óhajom; Szeretteim; Hozzá; Szívem; Vágy; Margitnak; Marikának
valamint Fáylné, Weöres Sándor, Karay Lajos és Várady Ferenc írásai

A zenék:

Chopin: f-moll zongoraverseny; g-moll trió; e-moll zongoraverseny; ;  e-moll keringő; e-moll preludium
Beethoven: Pathétique
Monteverdi: Un concert spirituel
Vivaldi: Concerto No. 2. g-moll