Szofija Gubajdulina

Hommage à Marina Tsvetayeva

Cvetajeva öt versére írt ciklus - azaz csak négyre, mert egy dalban (Interlude) Gubajdulina részleteket vett Cvetajeva idézett verseiből, s így mintegy költőtársnak szegődött.

Sajnos magyar fordításban a Gubajdulina által megzenésített versek közül csak egyet - Baka István fordítását - találtam

 

 





Az előadók: Marianne Lund (szoprán); Anette Simonsen (alt); Kim Glies Nandfred (tenor); Jørgen Ditlevsen (basszus) - valamint a Dán Nemzeti Kórus, Stefan Parkman vezényletével. 

A teljes kompozíció:

Őze Lajos

Egy valamikori interjú

A nyolcvanas években a rádióban szombatonként délelőtt egy-egy rádiójáték hangzott el. Néhány alkalommal ezekhez a rádiójátékokhoz, azokat követően műsorokat készítettem. 

Assszociációk, gondolatok voltak ezek. Szövegeket válogattam, amelyek az elhangzott hangjátékok kapcsán eszembe jutottak

1982-ben Varga Géza rendezésében volt hallgatható Vészi Endre rádiójátéka Sufni címmel. Egy öregember sorsáról, gondjairól, életéről, napjairól szólt. 

A főszereplő Őze Lajos volt. 

Ekkor készítettem ezt az interjút.

Fernando Pessoa

[rádióműsor]

Akinek van ötven perc szabad ideje - jól jár ezzel a műsorral. A szövegek újra meg újra ránk mutogatnak. Az asszociációk bennünk is ébrednek, akárcsak Pessoában. Hogy azután igaza van-e a portugál költőnek? Lehet próbálkozni, lehet vitatni, lehet elutasítani. Aligha sikerül.

Sosem tudtam megérteni, hogy s miképp lehet szomorúnak látni egy alkonyt - írta Pessoa -. Hacsak azért nem, mert az alkony nem virradat. De hogyha alkony, hogy s miképp is lehetne virradat? - Mindig berzenkedtem attól, hogy megétsenek...

A szövegeket Helyey László mondja el.

~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

A szövegek:

Valamennyit Pessoa írta

Istenben; A kétségek könyve; Az éj még; Pacal - portói módra; Milyen szép; Ez az ősi szorongás; Trafik; Az ember oktalan állat; Nagyok a pusztaságok; Kálvária; Mindennapos felfedezésem; Ha már; Sosem tudom; Egy esős nap; Te misztikus; Tengeri óda; Az egyenlőségről; A soha-el-nem-utazás előestéjén; Látszólag új; Portugál tenger; Lemondás.

A zenék:

Luigi Nono:  Ricorda cosa hanno fatto
Miles Davis:  Ascenseur pour l'échafaud
Steve Reich: Drumming; Three Movements
T. I. Lundquist: Sisu
Philip Glass: Glassworks
J. S. Bach: Das Wohltemperierte Klavier
Lars Gunnar Bodin: For Jon
Merzbow - Bondage Performance
Stephan Micus: The Garden of Mirrors
Francis Poulenc: Sonata
John Cage: Ryoanji; Dream

A műsor hallgatható: ITT

 Karay Ilona

[rádióműsor]

Csodagyerek, sőt, valódi nagy költőnő, ámbár tizennegyedik életévét alig betöltve, meghalt. A szenvedély, szomorúság, kétségbeesés, halálvágy ilyen erejű és nevű hangjára nem is tudok más példát, mint némelyik Beethoven-szonátát, a zeneszerző középső, patetikus korszakából. S ez a forró halál-nosztalgia nem is szorult volna a korai öngyilkosság hitelesítő pecsétjére, a költőnő nyugodtan élhetett volna ötven vagy száz esztendeig, tragikuma akkor is ugyanolyan erejű és valóságú lenne, mint így az otrombán pontos igazolással.

Karay Ilonka 1866 decemberében Aradon született; apját, Karay Nándor pénzügyi tisztviselőt előbb Aradra, aztán Pécsre helyezték; Ilonka Pécsett nevelkedett, apácák elemi-iskolájában tanult - s apja forgópisztolyával szívenlőtte magát 1881. február 7-ikén. Az öngyilkosság oka elég világos: a szülők válása, az anya elköltözése, a hatvanhároméves apa másodvirágzása egy ifjú Patzák Annával.

Persze romantikus oka szintén volt az önkéntes halálnak: korai, ábrándos, titkolt szerelem. Egy idősebb férfi, akinek isteni tökéletességéről Ilona három-esztendei versterméséből minduntalan értesülünk: "fehér anygyal", "az emberek boldogítója"

Weöres Sándor
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~  

A műsor Karay Ilona írásainak töredékeiből készült. A videóhoz feltettem néhány hasonmás kéziratot. 
 A szövegek:

Karay Ilona: Napló; Anyámnak; A halál ajándéka; Nyugodt vagyok; Óhajom; Szeretteim; Hozzá; Szívem; Vágy; Margitnak; Marikának
valamint Fáylné, Weöres Sándor, Karay Lajos és Várady Ferenc írásai

A zenék:

Chopin: f-moll zongoraverseny; g-moll trió; e-moll zongoraverseny; ;  e-moll keringő; e-moll preludium
Beethoven: Pathétique
Monteverdi: Un concert spirituel
Vivaldi: Concerto No. 2. g-moll

Március 19-e van...

A Szabadság téren felállították azt az "emlékművet", amely azt hirdeti, hogy Magyarország függetlensége 1944. március 19-én szűnt meg, ami azután következett, az a német megszállók műve. Előtte a magyar közhatalom legitim volt.

Javaslatom: emlékezzünk a numerus clausus atyjára,  Prohászka Ottokárra (lásd: ITT )  --  Emlékezzünk Horthy Miklós hatalomba lépésére (Orgovány, Siófok stb.), majd negyedszázados országlására a zsidótörvényekkel, s azzal, hogy március 19-én is ő maradt a hatalom csúcsán. --  Emlékezzünk a csendőrségre, amely a németeket is meglepő készséggel végezte a zsidók bevagonírozását Auschwitz felé. És meddig lehetne sorolni!...

Mindennek állít emléket a budapesti emlékmű, amely másodszor is meggyilkolja a halálba hurcolt áldozatokat!

Faragó Béla ~ Ianus Pannonius

Búcsú Váradtól

Valamikor a múlt század kilencvenes éveiben készítettem egy műsort Ianus Pannoniusról (A teljes műsor meghallgatható:  ITT )

A Búcsú Váradtól című verset Faragó Béla opuszával kombináltam.

Hogy Faragó Béla kompozícióját miért nem hallani sehol, soha - azóta sem tudom megmagyarázni. Pedig fontos mű!

A műsorban a verset Vajda László és Papp Zoltán mondta el.

Ez a részlet hallgatható itt.

Faragó Béla teljes kompozíciója meghallgatható: ITT

"Mondd el egy vonalnak, hogy mi az a gömb!"

Videó klip

Töredékekből kialakul egy gömb, amelynek nincsen meghatározott tartalma, de a válogatás mégis valamiféle egységet mutat.

Sok évvel ezelőtt olvastam a budai Dunapart felső támkövén - valahol a Rudas fürdő környékén - ennek a klipnek a címét. Azóta is kérdésem maradt: vajon a vonal, a vonalak felismerik-e, megértik-e, hogy mi a gömb tartalma,értelme.

A klip alkorészei, töredékei:

A szövegek:

1.Volker Harlan: Mi a művészet? - Műhelybeszélgetés                                                  Beuysszal

2. Einstein-Freud: Háború, de miért?

3. Jakov Katz: Az előítélettől a tömeggyilkosságig

4. Iszak Aszimov: Jó Földünk meghal

5. Antonin Artaud: A kagyló és a lelkész

6. Samuel Beckett: Eleutheria

7. Samuel Beckett: Enueg II.

8. Szerb Antal: Naplójegyzetek

9. Thomas Bernhard: In hora mortis

~~~~~~~~~~~~~~~~~

A zenék:

1. Richie Hawtin - Plastikman: Contain; Consume

2. Mauricio Kagel: Nah und Fern; Trio

3. Thomas Adès: Living Toys

4. Betsy Jolas: Episode huitième

5. Iannis Xenakis: Rebonds

6. Pintér Gyula: ...madarak rejtett mosolya...

7. Karlheinz Stockhausen: Samstag aus Licht

Joszif  Brodszkij 

(1940-1996)

(Minthogy Brodszkij neve nálunk alig ismert, noha egy-két kötete magyarul is megjelent, a szokásosnál több anyagot vettem át különböző forrásokból.  Rajzai is voltak, ezekkel illusztrálom a szöveget.)

Gyerekként túlélte a leningrádi  blokád, és az azt követő szörnyű éhezés, életveszély, az apátlanság és nyomor éveit.

Még tizenhat éves sem volt, otthagyta az általános iskolát, és elment marós ipari tanulónak. Ez összefüggött mind iskolai problémáival, mind a család siralmas anyagi helyzetével. Az ipariskola nem tartott sokáig. Szeretett volna orvos is lenni, de ez sem sikerült.  

A legkülönbözőbb munkahelyeken dolgozott, még geológiai expedíciókon is. Közben angolul és lengyelül is tanult.

Műfordításból élt szerény körülmények között. Közveszélyes munkakerülés vádjával letartóztatták, koncepciós perbe fogták, ötévi kényszermunkára ítélték. 

Költőtársai (köztük Ahmatova, Pausztovszkij) és a nemzetközi közvélemény tiltakozására másfél év után visszatérhetett Leningrádba. 1972-ben emigrált az Egyesült Államokba  Angol nyelven is verselt. Egyetemi tanár, vendégprofesszor, költő.

1987-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. A 20. századi orosz líra egyik legnagyobb alakja, az orosz költői nyelv megújítója.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Az itt meghallgatható rádióműsorban felhasznált 

szövegek:

Brodszkij: Post aetatem nostram; Miért téved Milan Kundera Dosztojevszkijt illetően?; Másfél szoba; Ez voltam; Dombok közt; Audenből; Elégia John Donne-ért; Levél Brezsnyevhez; Beszéd a Nobel-díj átvételekor; Utánunk, természetese, nem vízözön; Majdnem elégia

Valamint: Anna Ahmatova: Északi elégiák; Lawrence Pitkethly: Az őrjítő tér; Adam Michnik: Találkozás Brodszkijjal; Frida Vigdorova: Jegyzőkönyv Brodszkij peréről

A zenék:

Colin Matthews: Broken Symmetry; Leo Ornstein: Suicide in an Airplain; Turcsanyinov: Kerubin; Kol Nidré; Moszkvai éjszakák; Stockhausen: Hymnen; Henry Cowell: Pulse; Roger Cochini: Fényhallás; Schnittke: In memoriam; Usztvolszkaja: Benedictus qui venit; Na rekah vavilonszkih; Schnittke: Csellóverseny, valamint Szonáta csellóra és zongorára; Gubajdulina: Offertorium; Feldman: Piano

A rádióműsor meghallgatható: ITT