Petri György klip

A Petri kép mögött az a szöveg látható, amelyet a Nyitott Műhely falára írtak.

A zene:

Ligeti György:Sonata for Solo Violoncello (részlet)

Az előadó a felvételkor (1990) húsz éves Matt Haimovitz 

"Itt kérem érzések vannak"

"Nem hiszek abban, hogy a szenvedélyesség bűn lenne, de mégis gyötrelem. Itt valami olyan tragédia húzódik a mélyen, az anyagi és a szellemi lét tökéletes aszinkronitása az egyetlen tökéletesség, mert az ember többnyire eltéveszti az irányt, és megérkezése elle­nére halad térben és időben, nem érzékelve az újabb dimenziókat. 

Mostanában sokat gondolok arra, hogy jelen életem, csak egy rövid villanása életemnek, és majd elsül valahogy. A rossz kérdések értelmetlenül gravitálnak, amit nem lehet tudni, azt nem lehet tudni. Nincs százszázalékos remény­telenség. 

Megérzésektől akkumulálódunk, de ezeket a nehezen kimondható érzéki terheket a legsajnálatosabb elveszítenünk. Valójában a költő semmihez sem kötődik, még elvesztegetett érzéki terheihez sem"

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Még a nyolcvanas években sem lehetett leadni a rádióban. 

Emlékszem egy műsoromba akartam volna beletűzni néhány pillanatra ezt a végülis nagyon szomorú opust, Wahorn András Kalandra fel című lemezéről -  1983-ban megjelenhetett.

Valószínűleg sokan félreértették, elsősorban a Szerelem, szerelem című számot. Magam részéről szeretném megkérni a hallgatót: figyeljen  az ének mögötti zenére. Talán sikerül valamit pontosabban érteni.

Ami Wahorn festményeit illeti?

Nézzenek utána: valamikor mit szóltak sokan Rodin szobraihoz...

A  képek rákattintással nagyíthatók!

Ki emlékszik rá?

Maya Deren

született Eleanora Derenkovszkaja, Ukrajna, Kijev 1917. április 29. – meghalt USA, New York, 1961. október 13.
Avantgárd filmrendező, filmszínész, filmelméleti szakember, táncos, koreográfus, költő, író, fényképész.

 

Lélekbugyrok

[Eklektikus klip]

egyebek között:

Carolyn Carlson Dark című koreográfiájának (Joachim Kühn zenéje) 

Jiři Kylián Sweet Dreams című koreográfiájának (Anton Webern zenéje) 

Michelangelo Antonioni Lo Sguardo di Michelangelo című klipjének

Michel Richard Delalande De profundis című zenéjének 


töredékes felhasználásával

Egy három év előtti színházi (rádiószínpad) est átalakított változata

Lásd:  ITT

Excelsior  ~  
Fifth Hause Ensemble

A chicagoi együttes új lemezén (1914) négy zeneszerző művei hallgathatók. 

A legidősebb komponista ezen a lemezen ötvenkét éves, a legfiatalabb harminchárom. Valamennyi kompozíció a huszonegyedik század zenéje.

Bővebben: ITT

Az alábbi videón mind a négy zenesszerzőnek a lemezen közreadott műveiből idézek.

A művészet? Gyönyörködtessen!

Vagy elég, ha élvezetet nyújt?

Egy Klubrádió-beli beszélgetés nyomán mondom ezeket, ahol a mai Ötösben F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus-coach gondolatait ismerhettük meg a művészet állásáról, helyzetéről mainapság.

Nos, bár F. Várkonyi mentegetőzött: ő nem szakember ebben, ám megfeledkezett arról, hogy a nyilvánosság előtt mondja el, amit mond.

Régi és új. Ez volt a téma. A régi jó, az új rossz, rémes, riasztó, diszharmonikus és így tovább.

Beethovent nem kell magyarázni, Schönberget meg igen. Emez még élvezetet sem teremt.

A rémséges butaság áradata szólt a rádióból.

Órakig lehetne beszélni arról, hogy mi a szép, mi az élvezet és mi a művészet. A művészet nem szórakoztató tevékenység, azt elvégzi a szórakoztató ipar. A kettőt kötelezően meg kell különböztetni. Aki azt várja, hogy a művészet mindenekelőtt merő gyönyörűséget, élvezetet adjon, az butaságokat gondol.

Még csak annyit: Bódy Gergő műsorvezető derekasan érzékeltette, hogy az elmondott butaságokkal nem azonosul.

Tessék meghallgatni az alábbiaklat. Állok a vita elébe akár...

Michala Petri

Ugyanaz a hangszer, ugyanaz a művész ~ megannyi nyelv

Az úgy történt, hogy a ClassicsOnline-ról letöltöttem Gert Mortensen lemezét, amelyen Axel Borup-Jørgensen dán zeneszerző műveit adja elő. Mortensent régebben ismertem meg, még a svéd Kroumata ütőegyüttes lemezeiről, majd szóló lemezéről. A zeneszerzőt nem ismertem, de kiváncsivá tett, hogy milyenek ezek az ütőhangszerekre írt kompozíciók. Újra kiderült, amit még Cage-nél figyeltem meg (Ryoanji), hogy az ütőhangszerek minden más hangszerrel, mi több az énekhanggal is párosíthatók, s igen differenciált, meglepő hatások válthatók így ki.

Axel Borup-Jørgensen szóló ütőre, meg ütőegyüttesre írt szerzeményei között feltűnt egy duó, Gert Mortensen és a nagyszerű blockflöte művész Michala Petri előadásában: a Periphrasis.  

Ennek e kompozíciónak, s főleg az előadásnak nyomán azután egyre inkább Petri felé fordultam, s elővettem a felvételeit. Az előadott zeneművek szerzői - többek között - Dario Castello, Händel, Luciano Berio és a már említett Axel Borup-Jørgensen.

Az egésznek az lett az eredménye, hogy megintcsak eszembe jutottak a régi és új vitáim: nincs úgynevezett kortárs zene, meg régi zene, meg klasszikus zene - csak zene van. Jó és rossz zene - belátom. Petri csak jó zenét játszik. Hogy mikor készült, mi a nyelve, az Petri számára nem dönt el semmit. Éppolyan otthonos a mai zeneszerzők világában, mint a régiekében.

Petri művészetében közös a hangszer, közös a művész és megannyi nyelv szólal meg. Sokak idegenkedő tévedését minden bizonnyal az okozza, hogy itt a jól ismerttel és az ismeretlennel való eltérő viszonyról van szó. Nagyon szeretem Cage mondását, aki egy kérdésre így válaszolt: "Kedvenc zeném az a zene, amelyet még nem hallottam". Ennek jegyében állítottam össze az itt hallgatható zenei montázst Petri előadásaiból. 

Áltavoz vagy áltaVoz

Latin Amerika-i zeneszerzők csoportja. 2003-ban alakult Bostonban. Tagjai Észak-Amerikában és Európában élnek.

Az itt idézett lemez egyes részletei korábban már megjelentek, ez a lemez 2014-ben készült.

                                                        Vonósnégyesek

Az előadó a Jack Vonósnégyes.




A szerzők:

Felipe Lara

                                                 

José Luis Hurtado

Mauricio Pauly

Jorge Villavicencio Grossmann 




Első hallásra úgy tetszik, mintha ezek a zenék egyformák lenének. Alapos hallgatás során felfedezhetők a jellegzetességek, a különbségek. A minimalista zenének nem nevezhető, ám mégis minimális eszközökkel komponált művek esetében érdemes fáradságot áldozni, hogy birtokába juthassunk annak a meditatív állapotnak, ami viszont valóban közös a négy zeneszerzőben.

Brel  -  Barbara  -  Béjart

Ezt így kell csinálni. Brel-nek talán a legnagyobb sanzonja (Ne me quitte pas) és Barbara.  

És akkor jön Béjart és ezekre a sanzonokra koreográfiát készít és táncoló zsenikkel színpadra teszi (amit Gil Roman tud, az szinte hihetetlen - Béjart halála óta ő vezeti az együttest).

Hogy a koreográfia nagyszerű, azt mondani sem kell. Számomra a legnagyobb ötlet az, hogy a férfi énekét nő táncolja, a nő énekét férfi. Végreis a szerelemről van szó. 

Ne hagyj el - könyörgi Brel, s a táncosnő mozdulatokkal válaszol.

Tényleg nem lehet mást mondani: ezt így kell csinálni...

A teljes műsor megnézhető: ITT  

Százéves átlag

avagy egy zenekedvelő blog

Meglepődtem, amikor a Klubrádió szept 3-i Felütés című műsorának félóráját hallgattam. Félóráját mondom, mert ez eltért a szokványostól. Nem zenészek beszéltek a kortárs zenéről, hanem zenehallgatók. Nem tudtam - örülök, hogy megtudtam -, két zenekedvelő, zenét hallgató kortárszenei blogot szerkeszt, ír.(Lásd ITT) A kortárs zene művelőit is kevésszer hallgathatjuk, magam egykori rádiós tapasztalok alapján mondhatom, hogy nem kis ellenállást kellett leküzdeni egy-egy kortárszenei műsor megszólaltatásáért. S ami fontos: ott szakemberek, tanult zenészek álltak ellent.

Ezért örülök tehát annak, hogy az ismeretlen hallgató - ki tudja hányan lehetnek egyáltalán - hivatott tolmácsait (Lesi Zoltán és Molnár Illés) ismerhettem meg.

A Jeney opusz címét kölcsönző blog (Százéves átlag) szigorúbb profilú az enyémnél, mert én más dolgokkal, olykor a közélet ügyeivel is foglalkozom - immár nyolc éve.

Külön örülök, hogy a Százéves átlag meg is szólaltaja a műveket. Már rádiós időmben is bosszantott, hogy a dolgokról még csak esett szó, a dolgok azonban ritkán szólaltak meg. Így volt az a zenei és irodalmi műsorok terén egyaránt. Történetek tucatjait idézhetném ennek bizonyítására.

A Felütés műsorában elhangzottakkal egy ponton vitatkoznék, s ez éppen Arvo Pärt. A kortárs zene megismerésekor valósággal csodáltam. Azután egyszercsak hátra arcot csinált, művei számomra egyre inkább azt az érzetet keltették, hogy ezt a zenét már megírták. Ez például sohasem jutott eszembe a műsorban szintén idézett Morton Feldman zenéjét illetően.

Ámde persze sebaj. Maradjunk ott, hogy örömet szerzett a műsor, s örültem a blog alkotóinak. 

A rádióműsor meghallgatható: ITT

Üzenet az iskolamestereknek

A most elkészült tankönyvek személeti, gondolati alakító szövegeit a rémülten elkeseredett  értelem sokat idézi mostanság. A szöveg - nagyrészt - a kreténség, a tudatlanság, a gazemberség és a politikai kalandorság elegye.
Intelmeinek "bámulatos" csokra imígyen szól (tessék csak rákattintani!):

Minek is minősíteni. Magáért beszél.

Ám jó tudni, amit a Pink Floyd üzent az Egy tégla a falban című számában - hogy végülis hova vezetnek az ilyen gazgondolatok. Engem különösen a fent idézett mondatok infernális tudatlansága rendít meg. Ez juttatta eszembe a régen hallott sorokat, dallamokat...

Nincs szükségünk oktatásra 
Nincs szükségünk agykontrollra 
Se sötét gúnyra a tanteremben 
Tanárok, hagyjátok békén a gyerekeket! 
Hé! Tanárok! Hagyjátok békén a gyerekeket! 
Végül is ez is csak egy tégla a Falban. 
Végül is te is csak egy tégla vagy a Falban. 

És a videó: ITT

Simone de Beauvoir

(Rádióműsor)

1988 januárjában (26  éve!) készítettem ezt a műsort. 

Amint az a műsoraimban szokásos volt, a címadó név csak ürügy volt rá, hogy hetet-havat összehordjak. A nagyhatású irónő és filozófus munkái, élete kiváncsivá tett. Kispolgári gondolkodás szerint Beauvoir az egyik legzűrösebb, valósággal erkölcstelen életű embere volt a huszadik századnak. Kispolgári megközelítésben!... Fura módon a szabadság olykor vitára ingerlő eredményeket is hozhat, ám a tehetség feledteti a bajokat.

Beauvoir nagyon sokat tudott az életről és.. a halálról (ha ez utóbbiról egyáltalán tudni lehet valamit is). Szövegei mellé a rokon gondolatok közül válogattam, közéjük pedig zenéket tettem.

Az idézett szerzők: 

Beauvoir (A kor hatalma; Minden ember halandó; Mandarinok; A körülmények hatalma; Könnyű halál) - 
W. Whitman  (Amint itt írok ülve) - Maynard (A szép öreg hölgy) - Th. Mann (A megtévesztett) - Esterházy Péter (A szív segédigéi) - Kassák Lajos (Anyám nevére) - Camus (Közöny) - Pinter (Régi idők) - Canetti (A túlélő) - Déry Tibor (A napok hordaléka) - Pilinszky János (Egy lírikus naplójából I.)

A zenék:

Stravinsky (Oedipus rex; Tavaszi áldozat) - Gaucem Faidit (Song) - Mozart (B-dur szerenád K 185.) - Webber (Starlight Express) - Respighi (Róma fenyői) - Wagner (Trisztán és Izolda) - Debussy (Images III.) - Orff (Carmina Burana) - Haydn (d-moll szimfónia) - Verdi (Requiem)

A műsor meghallgatható: ITT

A 20. század botránya

(Rádióműsor)

A cím Pilinszky Jánostól származik. Ezzel a szóval jelölte meg a holokausztot. A műsorban szól is erről.

A műsor Pilinszky János verseiből és szövegeiből épül fel, s ezek a szövegek Abba Kovner Kelő éjszaka az éjszaka után című versével keverednek.

Abba Kovner 1918-ban született Szevasztopolban. A világháborúban Litvániában az egyesült partizánszervezet parancsnoka volt. 1946-ban a mai Izrael megalakulása előtt két évvel telepedett le az országban. 1987-ben halt meg.

A műsort kísérő zene Mary Jeanne van Appledorn kompozíciója, amelyet Kovner versére írt.

 A műsor meghallgatható: ITT  

A teljes zene meghallgatható: ITT