Ku-Kux-Klan ~ magyar módra

Hogy mikor avatják a nemzeti szégyent, nem tudhatjuk. Már áll a nemzeti szégyen. A magyar Ku-Klux-Klan - élén a "gulyás Hitler"-rel (© lásd ITT) - az éjszaka leple alatt a térre csempészte.

Vajon hogyan, mekkora "Tekes" körítéssel, mennyi kordonnal avatják majd a magyar éjszakában?

A hazug giccset, amely ki tudja meddig "díszíti" majd a teret. 

Vannak akik úgy beszélnek a "Szabadság" térről, mint a rabság teréről. Két emlékművet hasonlítanak össze. Csakhogy - közhely! - a szovjet emlékmű (művészi értelemben szintén gyatra) elesett katonák sírja is egyben. A katonák azért jöttek, mert előbb mi mentünk. A leghűségesebb náci szövetségesként. S most beismerés helyett ("rendezni végre közös dolgainkat"), ott áll az "emlékmű". Az emlékektől megfosztott rettenet. A hazugság apológiája, a gyávaság szimbóluma.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Van szelídebb emlékmű is. A szegedi kétes hírű püspök, Kiss-Rigó László avatta. Művészi értéke nincsen. A püspök magyarázattal is szolgál: “Kovács Jenő szobrászművész alkotása kifejezi azt a kérdést, amivel szembesülünk, hogy vajon miért nem tudtak akkor többen többet tenni embertársaik megmentéséért. A szegedi bárkában van a két testvér, a kereszténység és a zsidóság. Az idősebb testvért a hatalom, a zsarnokság, az aljasság a vesztébe löki, a fiatalabb testvér – a második szövetség – kicsit tehetetlenül (kiemelés tőlem!) fohászkodva könyörög, nem tud többet tenni".
A "mű" csekély erénye, hogy nem akarja a németekre kenni a magyar felelősséget. Ám miközben a kipát viselő zsidó kiesik a közös csónakból, a másik figura - a kereszt nevében - az ég felé nyujtózik. Cselekedni? "Sok urunk nem volt rest se kába / birtokát óvni ellenünk".

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Holokauszt emlékművet nehéz csinálni. Talán 

egy-egy - úgy tetszik.

De végülis: hova vezet az út a Szabadság térről?