Dieter Schnebel

izgalmas, érdekes kompozíciója kilenc Harley Davidsonra, trombitára és szintetizátorra.
[V.ö.: Stockhausen Helikopter Quartet!)


ITT

Két perc...

Tarr  

                                          
                                          Cage

Beckett

Ku-Kux-Klan ~ magyar módra

Hogy mikor avatják a nemzeti szégyent, nem tudhatjuk. Már áll a nemzeti szégyen. A magyar Ku-Klux-Klan - élén a "gulyás Hitler"-rel (© lásd ITT) - az éjszaka leple alatt a térre csempészte.

Vajon hogyan, mekkora "Tekes" körítéssel, mennyi kordonnal avatják majd a magyar éjszakában?

A hazug giccset, amely ki tudja meddig "díszíti" majd a teret. 

Vannak akik úgy beszélnek a "Szabadság" térről, mint a rabság teréről. Két emlékművet hasonlítanak össze. Csakhogy - közhely! - a szovjet emlékmű (művészi értelemben szintén gyatra) elesett katonák sírja is egyben. A katonák azért jöttek, mert előbb mi mentünk. A leghűségesebb náci szövetségesként. S most beismerés helyett ("rendezni végre közös dolgainkat"), ott áll az "emlékmű". Az emlékektől megfosztott rettenet. A hazugság apológiája, a gyávaság szimbóluma.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Van szelídebb emlékmű is. A szegedi kétes hírű püspök, Kiss-Rigó László avatta. Művészi értéke nincsen. A püspök magyarázattal is szolgál: “Kovács Jenő szobrászművész alkotása kifejezi azt a kérdést, amivel szembesülünk, hogy vajon miért nem tudtak akkor többen többet tenni embertársaik megmentéséért. A szegedi bárkában van a két testvér, a kereszténység és a zsidóság. Az idősebb testvért a hatalom, a zsarnokság, az aljasság a vesztébe löki, a fiatalabb testvér – a második szövetség – kicsit tehetetlenül (kiemelés tőlem!) fohászkodva könyörög, nem tud többet tenni".
A "mű" csekély erénye, hogy nem akarja a németekre kenni a magyar felelősséget. Ám miközben a kipát viselő zsidó kiesik a közös csónakból, a másik figura - a kereszt nevében - az ég felé nyujtózik. Cselekedni? "Sok urunk nem volt rest se kába / birtokát óvni ellenünk".

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Holokauszt emlékművet nehéz csinálni. Talán 

egy-egy - úgy tetszik.

De végülis: hova vezet az út a Szabadság térről?

John Cage

Hogy mik vannak? Ezt mikor csináltam és minek? Egyszerűen csak van. Talán ér valamit...

(Kár, hogy a blog csak technikailag "lebutított" formátumot tűr meg)

 Erik Satie

összes zongoraműve négy kézre

A lemezt most találtam meg, holott már 2010-ben jelent meg.

 Satie a modern zene kimagasló alakja, a 20. század jelentős komponistái szellemi kapcsolatban álltak vele. Cage igen nagyra értékelte. Zenéjét hallgatva, csodálkozni lehet azon, hogy Satie 1925-ben halt meg, ugyanis alapjában mutatja az utána következő zenei nyelveket.

Persze sok "tudós" leszólja, Kovács Sándor például így helyezi el a korban: "sikerült felfedezni Ivest és főleg Satie-t – egy időben minden második bugyuta rajzfilm, rádiós irodalmi összeállítás kísérőzenéjeként Gymnopédia szólt". No comment!

A lemezről most a teljes Parade-ot idézem.

A két előadó: Sandra  & Jeroen van Veen
~~~~~~~~~~~~~

Satie a Vexations című különös zongoraművet valamikor 1893-ban találta ki. Egyetlen témából, s annak egyetlen variációjából áll. Egyetlen hangban van szabadsága az előadónak, egyébként ragaszkodnia kell a kottához. Viszont egyéb instrukció nincsen. A tempó, hangerő az előadóra van bízva. Az opust nyolcszáznegyvenszer kell előadni kb. 24 óra alatt, amiben voltaképp közvetett instrukció vélhető, hiszen a mű előadásainak számát 24 órára beosztva kiderül, hogy igen lassú tempóban kell előadni. - John Cage kezdeményezésére 1963 szeptemberében New Yorkban több egymást váltó zongoristával 18 óra 40 percen át adták elő. A cím - Bosszantások / Vexations - számomra nem fedi a mű hatását. Az ugyanis az elmélyedt meditáció kísérésére alkalmas.
2011. május 21-én   egy műsor [Faragó Béla (50) és Erik Satie (145) születésnapi koncertje] keretében előadták a teljes kompozíciót a Sanyi és Aranka Színházban. A koncert 24 órán át megszakítás nélkül, több zeneszerző - zongorista közreműködésével  (Jeney Zoltán, Vidovszky László, Faragó Béla) hangzott el, vagyis május 22-én  este  ért véget Az alábbi bejátszás végén ebből is idézek néhány percet. 

Semmi bajom Féja Gézával

csak éppen...

Szociográfiai munkássága (Viharsarok) a Horthy-korszak  fontos dokumentuma.

Féja Gézát személyesen ismertem, gyakran találkoztam vele, hiszen jó ideig egy házban laktunk. Már akkor - a hatvanas években - világos volt számomra, hogy Féja a múlt embere, túlélt nézetekkel. Érthető, hogy manapság - a Horthy korszak restaurálásának idején - Féja erőteljesebb értelmezést kaphat. Féjának irodalomtudományi és szociológiai tudományos területen van jelentősége. Az azonban, hogy például több részes rádióműsor készül akár a levelezéséből éppen most  - finoman szólva: nem véletlen.

De az ügy kapcsán nem erről akarok itt írni.

A készülő rádióműsort egy nyugdíjas rádiószerkesztő készíti el. Nyugdíjasok nem szoktak mostanában rádióműsorokat készíteni. Egyrészt azért nem, mert nincs a nyugdíjasokra szükség, de - remélem - még inkább azért nem, mert a rádió mai állapotában jó ízlésű, gondolkodó ember nem vállal olyan megbízásokat, amelyeknek a jellemzője: nem szobatiszták..

Sokszor érzem: nagy baj, hogy nincsen kompetenciám. Öreg ismerőseimmel, volt kollégákkal beszélgetve sokszor taglaljuk, hogy miként történhet ez-meg-az, hogy az Európai Únió miért tűri, hogy a magyar társadalom miért közömbös, hogy a demokratikus világ csak nézi-nézi, ám sokat nem tesz stb. S akkor jön az alkalom: lehet parányit "működni", kompetenciát kap, aki megfelel.  És éppen a fenti beszélgetők közül egyszerre csak  akad "válalkozó".

Nos, ezen borongva, és inkább csömört, mint keserűséget érezve írtam egy facebook bejegyzést annak kapcsán, hogy

Sinkó Péter, a kabaréműsorok szerkesztője, éppen most elhagyta a rádiót (lásd: ITT).

" Persze nem csak a kabaréval van baj. Az egykori rádió egésze tragikus mélységre sűllyedt. Egy-egy régi műsor ismétlése nem segít. A mai dolgok elmaradtak. Van "nemzeti", van "ájtatos", van "nyalakodós" - fő hogy színvonaltalan legyen. És ami a legszomorúbb: tudok nyugdíjasról, aki egy-egy morzsáért visszanyalja magát - mindegy, hogy miről van szó. Ilyen például Féja Géza levelezése. Mit mondjak, csömörletes. Hát akkor se vállalánám, ha erőszakolnák. Nemhogy bemenjek a rádiónak nevezett krematóriumba. Ebben a környezetben sem kabarét, sem rádióművészetet, sem információt nem kap a hallgató. A tömeghülyítés környezetében a világért se dolgoznék. Írásban kértem a rádió illetéktelen illetékeseit, hogy tekintsenek el a régi műsoraim ismétlésétől. Tudom: kevés és kis hatású gesztus, de annál mégiscsak több, minthogy benyaljam magam néhány silány órára a tenger szemét közé"

És végezetül: ha mindent szó nélkül hagyunk, akkor lényegében egyetértünk velük.

A Klubrádióban 

a 2014. július 8-án elhangzott beszélgetés teljes szövege.

Bolgár György beszélgetése

György Péterrel Szakály Sándorról, Pásztor Albertről és a magyar múltról...

György Péter karakteres és vitathatalan véleményt fogalmaz meg.

Bolgár György a politika szolgálatában elszomorítóan óvatoskodik.

XXI. század  -  Magyarország

A rádióban  említett - Szakály Sándorral készült - interjú olvasható: ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

További adalékok a háttér pontos értelmezéséhez: ITT

Fuzzy

- eredeti nevén Jens Vilhelm Pedersen (szül. 1939 február 23) - dán zeneszerző és zenész.
  
Per Nørgård,  Karlheinz Stockhausen, Ligeti Györy és Jan Bark tanítványa. 

1978-ig zenetörténetet és elméletet tanított az aarhusi Királyi Zeneakadémián.. 

  Fuzzy zenéje igen sokrétű. A dzsessztől a filmzenékig és az elektronikus zenéig ívelő széles skálán komponál.

Itt részleteket idézek  Chimes of Memory című 2014-ben megjelent új lemezéről, amely valamelyes áttekintést ad Fuzzy zenéjéről.