13'42"

rêve
sans fin
ni trêve
à rien
[Samuel Beckett)

…………………száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.
[Kosztolányi Dezső]

Erland Josephson

1923~2012
Aki Bergman filmet látott – ismeri. Aki Tarkovszkij Nosztalgiáját és Áldozathozatalát látta – ismeri.

Meg a Jelenetek egy házasságból. Bergman – Nykvist – Liv Ullmann – Josephson. Négyük közül már csak Ullmann él.
Ullmann, aki Bergman forgatókönyvéből - Hűtlenek - filmet csinált. Josephson is játszott benne. A filmbéli neve Bergman volt...
Néhány percben idézem most,
Egy rövid interjúrészlettel (riporter: Baló Júlia) és egy talán kevésbé ismert, eredetileg tévé-játéknak készült filmrészlet: Próba után…

Korányi Tamás Rádiószínpada

a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9.)
2012. február 22-én, szerdán, este 8 órakor

Átváltozások

Euripidész, Antonin Artaud, József Attila, Thomas Bernhard, Robert Desnos, James Joyce, Viktor Jerofejev, Vlagyimir Majakovszkij, Jean Louvet, Pier Paolo Pasolini, Antonio Ghislanzoni és Francisco Tanzer szövegei

Antonio Vivaldi, Christoph Willibald Gluck, Laurie Anderson, Charles Albert Tindley, Bob Dylan, Björk, Giuseppe Verdi és Szofija Gubajdulina zenéi

Bob Wilson operarendezéseinek részletei (Alceste; Aida), továbbá Laurie Anderson, Joan Baez, Björk és Antony közreműködése
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy Pasolini asszociáció nyomában:

Variációk egy Brahms opuszra...

V. magyar tánc (g-moll)

Stefano Scodanibbio ~ in memoriam

1956-2012
A fiatalon elhúnyt kitünő olasz zeneszerző és bőgőművész mindent tudott, amit erről a nehéz hangszerről tudni lehet. Használta hagyományos módon, de olykor úgy is mintha pengetős hangszer lenne.


Négy előadását idézem most.
1. En la siesta el gladiator [a   Terry Riley-val közös lemezen (Lazy Afternoon Among The Crocodiles) a második track Scodanibbio kompozíciója]
2. Tritono [ez a lemez is Riley-val közös: Diamond Fiddle Language, itt azonban a kompozíció is együttes munka]
3. Mantram ~ Canto anonimo [ Giacinto Scelsi olasz zeneszerző kompozíciója]
4. Scodanibbio improvizációja saját szerzeményére

Klaus Stoll ~ Bassonoble

Frescobaldi, Cage, Kurtág és a többiek…

Klaus Stoll (bőgő) José Vítoresszel (gitár) közös lemeze (2011) annak remek bizonyítéka, hogy a régi zene és a kortárs zene tökéletesen megfér egymás mellett. Stoll ugyanolyan tökéletes érzékkel szólaltatja meg a többszáz évvel ezelőtti komponistákat, mint a ma élőket.

Külön érdekessége a lemeznek, hogy mindezt bőgőn adja elő.A lemezen több mint tucatnyi szerző opuszai szólalnak meg. Itt hármat idézek:

1.    Girolamo Frescobaldi: Canzona (bőgő-gitár)

2.    John Cage: Ryoanji (lásd még: ITT ) (bőgő)

3.    Kurtág György: Message-Consolation ~ szóló bőgőre

Szöveg ~ zaj ~ zene



Az alábbi hang- (és kép-) sor egy egykori rádiós kísérlet felújítása. (Egy éjszakai műsorban tettem próbára a hallgatók idegeit.) A képek itt csak illusztrációs funkciót hordoznak, segítségükkel tájékozódhatunk, hogy melyik nyelv szól éppen.
Három nyelvmintát kerestem: magyar, angol és kínai szövegeket. Abból indulok ki, hogy a magyar szöveget mindenki érti, az angolt ki-ki mennyire, a kínait mifelénk valószínűleg nagyon kevesen.
Előbb lejátszom a három (magyar, angol, kínai) mintát külön.
Ezután lejátszom együtt a magyar és kínai szöveget (sztereo készüléken hallgatható jól, hiszen az egyik hangszórón magyar, a másikon kínai szöveg szól – egyszerre).
Most a magyar és angol szöveg egymásra játszása következik.
Végül pedig az angol és kínai szöveg egymásra játszását hallgathatjuk meg.
~~~~~~~~~~~~~~~
A magyar hallgató az első mintán érthetően a magyar szövegre figyel, a kínai csak kísérő zaj (vagy zene?)
A magyar és angol szöveg egymásra játszásánál azok, akik angolul egyáltalán nem értenek semmit, ugyanabban a helyzetben vannak mint az előző minta hallgatói, vagyis a magyarra figyelnek, az angol pedig kísérő zaj (vagy zene?). ~ Aki ért angolul, annak a szöveg iránti figyelme csapongani fog, hol az egyik játssza a zaj szerepét, hol a másik. Mindenesetre valószínű, hogy itt is a magyar szöveg szövegként hallgatása dominál.
A harmadik esetben, amikor az angol és a kínai szöveg szól egyszerre, az angolul értő hallgató arra figyel majd, s a kínai szöveg ebben az esetben is zaj (vagy zene?). Aki angolul sem ért, annak mindkét oldalról zaj (vagy zene?) hallatszik majd.


A kínai szöveget egyik esetben sem hallgatjuk szövegként. Vagyis a kínai szöveg ezekben a példákban a zaj (vagy zene?) funkcióját látja el. Mert a szövegként nem felfogható „szöveg” ugyan mi is voltaképpen?
Ami a figyelmet illeti: a jól vagy kevéssé jól értett szövegre akkor is jobban figyelünk, ha az halkabban szól, mint a kíséret.

 Paolo Conte

Valamelyes nosztalgia…
A múlt század nyolcvanas éveinek első felében Rómában betértem egy hanglemezboltba. Elegáns úr fogadott. Elmagyaráztam, hogy mai olasz dalt keresek, de nem afféle édeskés bel cantot, hanem a mai kor hangulatát tükröző, jó színvonalú valamit…
Si, si, capisco – mondta az elegáns úr.
S előhozott egy lemezt (természetesen bakelit lemezről volt szó), 1979-es kiadás, Paolo Conte Dancing című lemezét.
Végignézett rajtam és átadta a lemezt, miközben így szólt:
Nostalgico e depressivo… Volt ott emberismeret.

Paolo Conte azért jó, mert pontosan ismeri a határait, s azon belül maradva produkál jó minőséget. Maga szerzi a zenéit, írja a szövegeket, s ő adja elő. Zongorázik, énekel – inkább énekelve beszélget…
Szeretetre méltó…
Itt arról az egykori lemezről idézek két számot, majd egyet egy újabb lemezéről a 2008-ban megjelent Psiche címadóját.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Nemecsek meghalt... Boka visszamegy a grundra... Janó pipálgat...

Melyik az a Nemecsek?... Szeginy.
Ennyi... 

Lassú léptekkel közeledett a grund felé, melynek kisajtaja nyitva volt. Az ajtó előtt a deszkapalánkhoz támaszkodva pipálgatott Janó. Mikor Bokát meglátta, vigyorogva intett feléje:
- Megvertung őket!
Boka szomorú mosollyal felelt. De Janó tűzbe jött:
- Megvertung!.. . Kidobtung . . . Kikergetung ...
- Igen - mondta csöndesen a tábornok.
Aztán megállott a tót előtt, kis ideig hallgatott, majd ezt mondta:
- Tudja-e, Janó, mi történt?
- Mi?
- Meghalt a Nemecsek.
A tót nagyot nézett. Kivette a pipát a szájából.
- Melyik az a Nemecsek? - kérdezte.
- Az a kis szőke.
- Aha! - mondta a tót, és visszatette a pipát a szájába. - Szeginy.

Euripidész ~ Gluck ~ Verdi ~ Wilson



(Egy színházi előadás vázlatai)


Gluck Alceste című operájának első jeleneteit Bob Wilson rendezésében már idéztem. (Lásd: ITT) 

Most a Gluck opera ősének (Euripidész: Alkésztisz) szövegét, Apollón és a Halál párbeszédének részleteit csatolom a Gluck opera nyitányához.
Indokolt ez azért is, mert Wilson az Euripidész szöveg ismeretében állította színpadra az ókori, ám ma is érvényes történetet, hiszen az eredeti Euripidész drámát is megrendezte. Úgy érzem tehát, hogy a hatalmas Apollón szobor előtt forgó kockaként a sors és annak végét jelző halál mozdul kérlelhetetlenül. Euripidész filozófiája megengedi, hogy a halált átvállalja az, aki egy másik életét akarja meghosszabbítani. Az áldozat általánosabb érvényűvé válik tehát, annak belátása, hogy a halál vállalása is lehet küldetés…

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Verdi Aidája nem tartozik a kedvenceim közé. A bel cantoval nem sikerült szoros barátságba kerülnöm – pontosabban: ez a barátság más alkotások nyomán színét vesztette. Hogy mégis ide csatolom az Aida rövid részletének Wilson által megvalósított vizióját? Annak bizonyítását érzem, hogy a zsenialitás átüti a határokat, elsimíthatja a jónak vagy rossznak ítélt határait. (Számomra – ebben a vonatkozásban – Wagner a  példa, aki közismerten előítéletes, kissebrendűségi érzettel kevert zsenitudata folytán valódi rossz ember volt. Viszont a művészetének magasságához nem érhetett fel ez az alacsonyság. Nem véletlen talán, hogy Wilson a Parsifalt, a Lohengrint és a Ringet is megrendezte.)


Ám nézzük a wilsoni Aida értelmezést: