Egyidőben
Susan Sontag utolsó könyve
Nem szánta utolsónak. De csak halála után jelent meg.
Izgalmas írások, egy következetesen és nyitottan gondolkodó ember olykor ellenérzést kiváltó nézeteit véleményét ismerhetjük meg. Tájékozottsága okán nehéz lenne vitatkozni vele. A magam részéről nem is szeretnék.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Néhány idézet a könyvből:
Amikor 2002 áprilisában II. János Pál pápa végre reagált arra a botrányra, melyet az váltott ki, hogy kiderült, számtalan esetben eltussolták a szexuális bántalmazásban vétkes papok ügyeit, a Vatikánba rendelt amerikai bíborosoknak azt mondta: „Egy nagy műalkotást be lehet szennyezni, ám szépsége akkor is megmarad; ezt az igazságot minden becsületesen gondolkodó kritikus elismeri."
Olyan különös, hogy a pápa egy nagy - azaz szép - műalkotáshoz hasonlítja a katolikus egyházat? Talán nem, hiszen ez a bárgyú összehasonlítás lehetővé teszi számára, hogy iszonyatos vétkeket olyasmivé változtasson, mint a karcolások egy némafilm kópiáján, vagy hajszálrepedések egy régi mester festményén, olyan kis hibákká, melyeket a mű élvezete közben észre sem veszünk. A pápa szereti a közmegbecsülésnek örvendő eszméket. Márpedig a szépség, mint olyan fogalom (akárcsak az egészség), mely vitathatatlan kiválóságot fejez ki, a végérvényes értékelések örök forrása volt mindig.
Az állandóság azonban nem tartozik a szépség nyilvánvaló jellemzői közé; és a szép szemlélése, ha szakértő módon történik, könnyen pátoszba fordulhat, aminek drámáját Shakespeare sok szonettjében feldolgozta.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A szépség legjobb elmélete a szépség története. A szépség történetéről gondolkozni annyit tesz, mint megvizsgálni a kialakulását konkrét közösségekben.
Az olyan közösségek, melyek vezetőik akaratához híven elejét veszik az újító gondolatok kártékony árjának, nem érdekeltek annak a védőbástyának a módosításában, melyet a szépség mint feddhetetlen dicséret és vigasz használata biztosít. Nem meglepő, hogy II. János Pál -meg az az őrző-konzerváló intézmény, melynek nevében beszél - éppoly kényelmesen használja a szépség, mint a jó eszméjét.
Az is elkerülhetetlennek tűnik, hogy amikor majdnem egy évszázaddal ezelőtt a szépművészetekkel foglalkozó legnagyobb tekintélyű közösségek radikális újításokba kezdtek, a szépség ott találta magát a leértékelésre ítélt fogalmak első vonalában. A szépség óhatatlanul konzervatív mércének mutatkozott az új alkotói és hirdetői szemében; Gertrude Stein azt mondta, szépnek mondani egy műalkotást annyi, mint halottnak nyilvánítani. A szép egyszer csak nem jelentett többet annál, hogy „szép": nincs ennél poshadtabb és nyárspolgáribb dicséret.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A 2001. szeptember 11-i New York-i terrotámadás kapcsán:

A jelen sorokat író megdöbbent, szomorú amerikai és New York-i szemében Amerika sohasem állt még távolabb attól, hogy a valóságot tudomásul vegye, mint a múlt keddi borzalmas valóságadag után. Ijesztő, lehangoló űr tátong aközött, ami történt és ahogyan értelmezni kellene, meg az álszent locsogás és leplezetlen hazudozás között, amivel jóformán az összes közéleti figura (kivéve Giuliani polgármestert) és tévékommentátor (kivétel Peter Jennings) házal. Az eseményt hivatalból magyarázók mintha csak hadjáratot indítottak volna a közvélemény infantilizálására. Hol van annak elismerése, hogy ez nem „gyáva" támadás volt a „civilizáció" vagy a „szabadság" vagy az „emberiség" vagy a „szabad világ" ellen, hanem a világ önjelölt szuperhatalma elleni támadás volt, amelyet konkrét amerikai kapcsolódások és tettek váltottak ki? Hány amerikai állampolgár tud Irak jelenleg is zajló bombázásáról? S ha már mindenáron a „gyáva" szót akarják használni, talán érvényesebb lenne ez azokra, akik a visszavágás hatótávolságán kívülről, a levegőből ölnek, mintsem azokra, akik maguk is hajlandók meghalni, miközben másokat megölnek. Ami a bátorság (önmagában morálisan semleges) erényét illeti: sok mindent lehet mondani a keddi mészárlás elkövetőire, de azt, hogy gyávák voltak, semmiképp.