Korányi Tamás

Rádiószínpada
a Sanyi és Aranka Színházban

[IX. Mátyás utca 9.]

2011. május 28-án, szombaton, este 7 órakor
~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Csillognak a szikrák"

Friedrich Nietzsche, Søren Kierkegaard, Michel Houellebecq, José Saramago, Szondi Lipót, Ayn Rand, Charles Baudelaire, Auguste Comte és Per Olov Enquist szövegei;
Richard Strauss, John Kay & Steppenwolf, Leonard Cohen zenéi;
Federico Fellini, Tarr Béla, Dennis Hopper filmjeinek részletei és montázsok

Hangverseny [volt] a Sanyi és Aranka Színházban

Erik Satie: Vexations

A műről bővebben lásd: ITT

~~~~~~~~~~~

A kezdeményező Faragó Béla volt, aki egy sor zongoraművészt és zeneszerzőt kért fel a közreműködésre, s természetesen maga is több órán át játszott. A hangverseny szombat estétől vasárnap estig folyamatosan szólt. A felkért művészek örömmel vállalták a különleges feladatot, s noha közönség szinte alig volt, az éj és a nap hangulata mindenért kárpótolt.

Itt sajnos csak egy rövid részletet mutathatok be, az utolsó órák néhány töredékét. A hangzást nem zavarták a pinceszínház zajai, az utcáról behallatszó zivatar hangjai, s a jövés-menés, ami hozzátartozik a mű előadásához.

Itt tehát a részlet. Jeney Zoltán, Vidovszky László és Faragó Béla működik közre.

Bob Wilson és Shakespeare
Egyre inkább meggyőződöm arról, hogy van értelme a blog-írásnak. Az áprilisi Rádiószínpadon bemutattam egy klipet, Bob Wilson munkáját egy Shakespeare szonett ihletésére. Sajnos Bob Wilsont a mi tájainkon szinte senki sem ismeri, pedig alig van színpadi műfaj, amelyben ne alkotott volna valami jelentőset.
S most? Párizsból, egy ismeretlen ismerősöm, hívta fel a figyelmemet egy másik nagyszerű Wilson opuszra - úgyszintén Shakespeare nyomán.
A mű azért is érdekes, mert a háttérben feltűnik az a Sheryl Sutton, aki elbűvölte Pilinszky Jánost a Süket pillantása című Wilson-rendezésben. Pilinszky azután könyvet is írt a Suttonnal folytatott beszélgetések alapján...
A szonett:
XXIX
Ha, vesztve nép és Szerencse kegyét,
Árvultan sírok kivert voltomon,
És zaklatlak, hiába, süket Ég,
S nézem magam és sorsom átkozom,
S irigylem a reménykedőbbeket,
Különbeket és tapsoltabbakat,
Ezt, mert többet tud, azt, mert verse szebb,
S fő-kéjem öröme is szikra csak:
Akkor, magam már-már megvetve, rád
Gondolok - s lelkem (mint a hajnali
Pacsirta, mely a föld árnyain át
Kitör) az ég kapuit zengeti;
Mert édes emléked is annyit ér,
Hogy balsorsom sem adnám trónokért.

Egyidőben
Susan Sontag utolsó könyve
Nem szánta utolsónak. De csak halála után jelent meg.
Izgalmas írások, egy következetesen és nyitottan gondolkodó ember olykor ellenérzést kiváltó nézeteit véleményét ismerhetjük meg. Tájékozottsága okán nehéz lenne vitatkozni vele. A magam részéről nem is szeretnék.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Néhány idézet a könyvből:
Amikor 2002 áprilisában II. János Pál pápa végre reagált arra a botrányra, melyet az váltott ki, hogy kiderült, számtalan esetben eltussolták a szexuális bántalmazásban vétkes papok ügyeit, a Vatikánba rendelt amerikai bíborosoknak azt mondta: „Egy nagy műalkotást be lehet szennyezni, ám szépsége akkor is megmarad; ezt az igazságot minden becsületesen gondolkodó kritikus elismeri."
Olyan különös, hogy a pápa egy nagy - azaz szép - műalkotáshoz hasonlítja a katolikus egyházat? Talán nem, hiszen ez a bárgyú összehasonlítás lehetővé teszi számára, hogy iszonyatos vétkeket olyasmivé változtasson, mint a karcolások egy némafilm kópiáján, vagy hajszálrepedések egy régi mester festményén, olyan kis hibákká, melyeket a mű élvezete közben észre sem veszünk. A pápa szereti a közmegbecsülésnek örvendő eszméket. Márpedig a szépség, mint olyan fogalom (akárcsak az egészség), mely vitathatatlan kiválóságot fejez ki, a végérvényes értékelések örök forrása volt mindig.
Az állandóság azonban nem tartozik a szépség nyilvánvaló jellemzői közé; és a szép szemlélése, ha szakértő módon történik, könnyen pátoszba fordulhat, aminek drámáját Shakespeare sok szonettjében feldolgozta.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A szépség legjobb elmélete a szépség története. A szépség történetéről gondolkozni annyit tesz, mint megvizsgálni a kialakulását konkrét közösségekben.
Az olyan közösségek, melyek vezetőik akaratához híven elejét veszik az újító gondolatok kártékony árjának, nem érdekeltek annak a védőbástyának a módosításában, melyet a szépség mint feddhetetlen dicséret és vigasz használata biztosít. Nem meglepő, hogy II. János Pál -meg az az őrző-konzerváló intézmény, melynek nevében beszél - éppoly kényelmesen használja a szépség, mint a jó eszméjét.
Az is elkerülhetetlennek tűnik, hogy amikor majdnem egy évszázaddal ezelőtt a szépművészetekkel foglalkozó legnagyobb tekintélyű közösségek radikális újításokba kezdtek, a szépség ott találta magát a leértékelésre ítélt fogalmak első vonalában. A szépség óhatatlanul konzervatív mércének mutatkozott az új alkotói és hirdetői szemében; Gertrude Stein azt mondta, szépnek mondani egy műalkotást annyi, mint halottnak nyilvánítani. A szép egyszer csak nem jelentett többet annál, hogy „szép": nincs ennél poshadtabb és nyárspolgáribb dicséret.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A 2001. szeptember 11-i New York-i terrotámadás kapcsán:

A jelen sorokat író megdöbbent, szomorú amerikai és New York-i szemében Amerika sohasem állt még távolabb attól, hogy a valóságot tudomásul vegye, mint a múlt keddi borzalmas valóságadag után. Ijesztő, lehangoló űr tátong aközött, ami történt és ahogyan értelmezni kellene, meg az álszent locsogás és leplezetlen hazudozás között, amivel jóformán az összes közéleti figura (kivéve Giuliani polgármestert) és tévékommentátor (kivétel Peter Jennings) házal. Az eseményt hivatalból magyarázók mintha csak hadjáratot indítottak volna a közvélemény infantilizálására. Hol van annak elismerése, hogy ez nem „gyáva" támadás volt a „civilizáció" vagy a „szabadság" vagy az „emberiség" vagy a „szabad világ" ellen, hanem a világ önjelölt szuperhatalma elleni támadás volt, amelyet konkrét amerikai kapcsolódások és tettek váltottak ki? Hány amerikai állampolgár tud Irak jelenleg is zajló bombázásáról? S ha már mindenáron a „gyáva" szót akarják használni, talán érvényesebb lenne ez azokra, akik a visszavágás hatótávolságán kívülről, a levegőből ölnek, mintsem azokra, akik maguk is hajlandók meghalni, miközben másokat megölnek. Ami a bátorság (önmagában morálisan semleges) erényét illeti: sok mindent lehet mondani a keddi mészárlás elkövetőire, de azt, hogy gyávák voltak, semmiképp.

Erik Satie & Faragó Béla ~ és a Vexations

Satie ezt a különös zongoraművet valamikor 1893-ban találta ki. Egyetlen témából, s annak egyetlen variációjából áll. Egyetlen hangban van szabadsága az előadónak, egyébként ragaszkodni kell a kottához. Viszont egyéb instrukció nincsen. A tempó, hangerő az előadóra van bízva. Az opust nyolcszáznegyvenszer kell előadni kb. 24 óra alatt, amivel voltaképp közvetett instrukció vélhető, hiszen az előadások száma 24 órára beosztva kiderül, hogy igen lassú tempóban kell előadni. - John Cage kezdeményezésére 1963 szeptemberében New Yorkban több egymást váltó zongoristával 18 óra 40 percen át adták elő. A cím - Bosszantások / Vexations - számomra nem fedi a mű hatását. Az ugyanis az elmélyedt meditáció kísérésére alkalmas.

Hogy miért éppen most emlegetem?

2011. május 21-én szombaton este 7 órakor kezdődik egy műsor [Faragó Béla (50) és Erik Satie (145) születésnapi koncertje] a Sanyi és Aranka Színházban, s ennek május 22-én vasárnap este 22-kor szakad vége. Ebben a műsorban elhangzik a mű 24 órás változata! Az itt következő részletet Alan Marks adja elő:

Szocialista realizmus...

Rengeteg minden történt azelmúlt egy év során, amiről beszélni, tudni kell.

Ha azonban csak ezt az egyetlen képet látnám (amely a kormány és személyesen a miniszterelnök által küldött levélben hozzám került), akkor is pontosan tudnám: mi történik Magyarországon.

Tessék klikkeléssel felnyagyítani a képet és elmerülni a részletekben.

Érdekes volna megtudni: ki "alkotta" ezt a szemetet, és ki volt az, aki a levélben elhelyezte.

Hacsak az nem vezette az illetékeseket, hogy megértsem: miről van szó valójában a levélben, mire számíthatok, mit várhatok. A ragyogó jövő képe ez, akár az ötvenes évek elején készült rémisztő "müalkotások"...

Azt éppen csak megemlítem: a levél tökéletes jogtalanság, az adataim jogtalan használata, ráadásul, ha megválaszolom, a levélben leírt szöveg alapján aláírásommal örök időkre felhatalmazom a hatalmat, hogy az adataim alapján bármit megtegyen.

Kocsis Zoltán ~ és a reklám

Az alábbi videó hangján semmit sem változtattam. Az ilyen csöpögős giccs formájában hallható rádió-reklámként.

A képeket (keserű iróniával) én tettem hozzá.

Alig hihető, hogy ez a reklám Kocsis és a zenekar hozzájárulása nélkül rontja a közízlést. Akkor hát? Hogyan van ez?



~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Más:

Fischer Ivánnak, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatójának ítélték a karmesteri kategóriában a brit Királyi Filharmóniai Társaság (Royal Philharmonic Society) idei Zenei Díját.

Május 9.
˙
Európában ezen a napon ért véget a második világháború. 1945. április 25-én az amerikai és a szovjet csapatok találkoztak az Elbánál. Április 30-án a Berlint ostromló szovjet erők elfoglalták a Reichstagot . Május 8-án a III. Birodalom kapitulált, a német haderő feltétel nélkül letette a fegyvert. Május 9-én a szovjet hadsereg elérte Prágát. Ezzel az európai hadszíntéren véget ért a második világháború.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
1950. május 9-én történt a mai Európai Unió létrehozásához vezető első lépés.
˙
Ezen a napon Párizsban, egy egész Európát elnyelő harmadik világháború veszélyének fenyegető árnyékában, Robert Schuman francia külügyminiszter a sajtó előtt felolvasta azt a nyilatkozatot, melyben felhívta Franciaországot, Németországot és más európai államokat, hogy egyesítsék szén- és acéltermelésüket, ezzel megteremtve az "európai szövetség első konkrét alapjait".

Mivel tehát az egész folyamat ezzel a nappal vette kezdetét, az EU vezetői 1985-ben, a milánói csúcstalálkozón úgy határoztak, hogy "Európa Napját" -május 9-én ünnepeljük.

Minden ország, amely demokratikus úton dönt az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról, elfogadja annak alapvető, a békét és a szolidaritást hirdető értékeit.

És akkor megint Boulez!...

A Deutsche Grammophon gondozásában nyolc CD jelent meg egy dobozban. Benne kizárólag Bartók zene. Azok a zenék, amelyeket Boulez vezényelt.
Persze mifelénk jön a fanyalgás. Hogy Boulez vezénylése nem az igazi, hiszen nem ismeri a magyar agogikát!

Meglehet, hogy Bartókot csak magyar művészek adhatják elő? Ha ez igaz, akkor ez halálos ítélet Bartók fölött, hiszen kizárja a világból Bartókot. De ezt már elmondtam: ITT!
Mindenesetre azt a Bartók összkiadást hallgatnám szívesen, amelyen a legjobb külföldi és magyar felvételeket válogatnák valóban értő, és nem „szempontok” jegyében válogató fülek. Sajnos ilyen kiadás nem lesz, hiszen Bartókot kisajátították ama „szempontok”. Ezért izgalmas Boulez Batók interpretációja.
A Boulez körül lengedező fanyalgás minden bizonnyal féltékenység és irigység. Boulez életműve olyan sokrétű, hogy annak csak egy szelete jól jönne sok mai muzsikusnak. Jelentős zeneszerző, kitünő karmester, létrehozta Párizsban a mai világ egyik legjobb zenei kutatóintézetét, alkotó műhelyét (IRCAM). Karmesterként egyaránt tolmácsolja a régi zenét és a mai, kortárs kompozíciókat. Mint mondta, nagyon szeret múzeumban lenni, de nem szeretne múzeumban lakni.
Az előadók? Mit mondjak? Csak néhány név: Gidon Kremer, Krystian Zimerman, Hélène Grimaud, Pierre-Laurent Aimard, Yuri Bashmet, Gil Shaham, Jessye Norman, Polgár László és még néhányan. A Chicago Symphony Orchestra és Chorus, a London Symphony Orchestra, a Berliner Philharmoniker – kell-e jobb?

Akkor jöjjön a Concerto negyedik tétele (Allegretto). [Az a sokak által vitatott tétel, mert Bartók ebbe beleszőtte az akkoriban divatos nótát: "Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország". A szomorú irónia kel életre a zenei tételben.] A Chicago Symphony Orchestrát Pierre Boulez vezényli: