Friday, December 23, 2011

És akkor: Tom Waits
új lemeze. Bad As Me.

Az itt idézett szám: Talking At The Same Time

Ebben a számban hallható egy közgazdasági alapvetésnek is beillő mondat: Mindenki tudja: az esernyő drágább, ha esik az eső!

Sunday, December 18, 2011

Születésnapomra
(József Attila nyomán)

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
         magam
         magam
("Happy Birthday" variációk)

Tuesday, December 13, 2011

Szofija Gubajdulina

Új lemezén két opusz hallgatható. Egy 2007-ben komponált hegedűverseny (In tempus praesens) és a 2008-ból való Versenymű ütőegyüttesre és zenekarra (Glorious Percussion). Utóbbinak ez az első lemezfelvétele (a lemez 2011-ben jelent meg). Az űtőegyüttesben játszik  Robyn Schulkowsky is. Róla az 1999-es tavaszi fesztivál kapcsán írtam a  Balkonban, idézve gondolatait.
Gubajdulina maga is ütőhangszeres zenész, így vonzódása ezekhez a hangszerekhez érthető. Ezen a lemezen nagyszerű mű hallgatható. A karmester: Jonathan Nott.
A közel negyven perces űtőverseny rövid részletét idézem:

Sunday, December 11, 2011

Eötvös Péter
egy interjú-részlet

Zene-"rajongók", tudósok, kritikusok, kultúrnyikok stb. - kéretik válaszolni!... 

"...nálunk miért a klasszikus kortárszene a művészetekben a nemecsek? Kár, hogy a magyar zenei életben nem jelenik meg semmi információ arról a nagyon gazdag kortárszenei tevékenységről, amely a világban zajlik. A kortárs irodalomban itthon is természetes, hogy széles körben olvassák, a kortárs galériák iránt nagy az érdeklődés, a színházak jól működnek, nekem meg gyakran fölteszik a kérdést, mit szólok ahhoz, hogy a közönséget nem érdekli a kortárs zene. Dehogynem! Nekem sem zeneszerzőként, sem karmesterként nincsenek negatív tapasztalataim. Ahol én dolgozom a világban, ott telt házak vannak. Berlinben három koncertünk volt ugyanazzal a programmal, Bécsben négy. A Wien Modern záró koncertjét vezényeltem, a feleségemnek állnia kellett, mert nem volt hely. Az élő zeneszerzők elismerése ott teljesen természetes, ők jelentik a jelent, a mi korunkat. Minden fesztiválnak van kiválasztott zeneszerzője vagy csoportja, együtt az előző korok klasszikusaival, mint egy jó családban. Különböző korok és kultúrák kommunikálnak egymással."
(Kiemelések tőlem- K.T.)

(A teljes interjú olvasható: ITT)

Monday, December 05, 2011

Beckett  ~  Cage  ~  Bryars

Etűd három szerzőre

A művek:
1. Samuel Beckett: Akkor
2. John Cage: One'' and 103 (film)
3. Gavin Bryars: The Church Closest to the Sea

Friday, December 02, 2011

kínai zeneszerző

Pipa Concerto
A lemezen a verseny első felvétele kapott helyet Hayashi és Takemitsu szerzeményei mellett.
Tan Dun mesterien használja a hagyományos kínai pengetős hangszert és a jól érzékelhetően hagyományos, mégis borongósan modern hangzású zenekart.
Itt a Pipa Verseny harmadik tétele hallgatható. A felvétel Japánban készült, 1999-ben a Sapporói Fesztiválon. A szólót Wu Man adja elő. 

Tuesday, November 29, 2011

Graham Reynolds
amerikai zeneszerző hármas versenye (zongora, hegedű és cselló) -  kamaraegyüttessel; a zongorán a szerző játszik.
A lemez ( The Difference Engine) 2011-ben jelent meg.
Külön érdekessége, hogy a hármas koncert után ugyanennek a műnek elektronikus feldolgozása (remix) is meghallgatható.
A remix-tételeket olyan ismert muzsikusok készítették, mint például DJ Spooky. Vagy maga a szerző.
Itt a mű harmadik tétele (Cam Stack & Crank Handle) hallgatható (öt percig!), majd a szerző remixe ugyanebből a tételből.

Saturday, November 26, 2011

 Kuniko

„kitünő ütőhangszeres zenész, aki számos fontos gondolattal és a teremtés óráival hozta létre ezt a CD-t. Új és nagyon szép átiratokat készített” ~ Steve Reich 2011. 11. 26.
Ezekben a sorokban két fontos üzenet van.
Egyrészt az, hogy Kuniko egészen rendkívüli zenész, az adott művekből valóban újat teremtett, a régen ismert hangok, ütemek új életet élnek, új hatásokat keltenek. Érdemes tehát Kuniko zenéjét keresni.

A másik nagyon figyelemreméltó jelenség Steve Reich viszonya ahhoz a – nevezzük posztmodern – felfogáshoz, amivel valaki a zenéjét kezeli, használja. Ismert történet, hogy amikor DJ Spooky remixet készített egyik kompozíciójából, azt mondta: jobb, mint az eredeti.
Vagyis Steve Reich nem féltékeny az alkotásaival kapcsolatban, nem rivalizál, műveit közkincsnek tekinti, s egyetlen igénye: a minőség. Mondjuk ki: teheti… ~ Ezen a lemezen nincs ebben hiány.


Itt a Vermont Counterpoint című opusz szólal meg Kuniko vibrafonjátékában, adekvát elektronikus kísérettel.

Thursday, November 24, 2011

"Lélekbugyrok"

Korányi Tamás Rádiószínpada

a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9.)
2011. november 27-én, vasárnap, este hét órakor

A képek a klipen a szövegidézetek sorrendjében tűnnek elő...


Felhasznált szövegek:

Sigmund Freud: Álomfejtés
Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok
Carl Gustav Jung: Hét tanítás a halottaknak
E. Solmi: Leonardo da Vinci (Idézi: S. Freud –
Leonardo da Vinci egy gyermekkori emléke
S. Freud: Rossz közérzet a kultúrában
Goethe: Szelíd xéniák
S. Freud: A költő és a fantáziaműködés
S. Freud: A múlandóságról
S. Freud: Michelangelo Mózese
Michelangelo: 105. szonett
Michelangelo: 29. szonett
Szondi Lipót: Mózes, a törvényalkotó
József Attila: Ha nem veszik észben
Szophoklész: Oedipus király
Shakespeare: Hamlet
Ferenczi Sándor: Klinikai napló (1932. ápr. 26.)
Ji King (Idézi: John Cage – A csend)
John Cage: Orditórium
~~~~~~~~~~~~~~~
Továbbá balett- és filmrészletek, montázsok

Zenék:

Gamelán zene, valamint Anton Webern, John Cage, Joachim Kühn szerzeményei és zajok, effektek
Angyali Párbeszéd
Rádióműsor
[Periszkóp Rádió]


(A sorrend követi a Derek Jarman Angyali Párbeszéd című filmjében követett sorrendet. Minden Shakespeare szonett szövege teljes, az első (LVII) kivételével, amelyből Jarman az utolsó két sort elhagyta. A szonettek magyar fordítása Szabó Lőrinc műve.)
~~~~~~~~~~~~
A zenék:
Coil: The Angelic Conversation

Benjamin Britten : Sea Interludes




LVII
Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom nincs semmi, míg csak te nem adsz.
A világhosszú időt se szidom,
Fenség, folyton az órát lesve érted,
S felejtem, bár keserű volt nagyon,
Hogy szolgád egykor távozásra kérted.
Kérdezni se merem féltékenyen:
Hol jársz s miért? Semmit se gondolok,
Legfeljebb sóhajt rabszolga szivem,
Hogy akikkel vagy, milyen boldogok.


XC
Gyűlölj, ha akarsz, ha valaha, most;
Most, hogy a világ a munkámba köt;
Balsors cinkosa, fejem ma taposd,
S ne jövendő hóhéraim között:
Lebírt fájdalom hátvédje, az élre
Ne akkor törj, ha már győzöm a gyászt;
Ne hozz esős reggelt viharos éjre,
Halasztva a tervelt megrohanást.
Ha el akarsz, hagyj, de ne majd, mikor
Már végzett a sok kis keserűség;
Rohammal jőjj; hadd igyam, bárha forr,
A balszerencse legvadabb dühét;
És sok más kín, mely ma vigasztalannak,
Vesztésed mellett majd nem látszik annak.


XLIII
Lecsukva lát legjobban a szemem,
Mert nappal csak lim-lom tűnik elébe:
De ha álmodom, terajtad pihen,
És, sötét tűz, tűzként csap a sötétbe.
Kinek árnyadtól árny felvillan, ó,
Láng-nappal mily láng-képet tárna fel
Árny-képed, a még jobban ragyogó,
Ha másod csukott szemnek így tüzel!
Hogy üdvözülnék (mondom) eleven
Nappal látva tégedet, ha halott
Éjben, nehéz álmom s vak szemeken
Szép, vértelen képed így átlobog?
Minden nap éj, míg nem látlak, barátom,
S az éj fénylő nap, ha meghoz az álom.

LIII
Mily lényeg formált, hogy oly árnytömeg,
Millió idegen kép vesz körül?
Mindennek van, mindennek, árnya, egy,
S te kölcsönként szállsz, mindbe, egyedül.
Írd le Adonist, s ha a kép remek,
Koldus másod születik meg vele;
Rakd Helénára száz varázs-szered,
S téged fest újjá Graecía disze;
Dicsérd a tavaszt, s kincstárát az évnek,
Ez szépségedet mutatja nekünk,
Az mint gazdag jóságod jelenik meg,
S mindben áldott mintádra ismerünk.
Társ vagy valahogy minden testi szépben,
De senkivel, senki veled, hűségben.


CXLVIII
Mily szemet rakott fejembe szerelmem,
Hogy nem jól jelzi, amit összeszed,
Vagy, ha jól, mivé lett bennem a szellem.
Hogy elrontja az igaz képeket?
Ha szép, ami úgy üdíti szemem,
Mért véli a vílág, hogy nem való?
Ha nem szép, jól mondja a szerelem,
Hogy szeme rosszabb, mint máséi! Ó,
Mért lenne jobb?! Hogy lásson tiszta fényben.
Ha könny s virrasztás veti rá ködét?
Nem csoda hát, hogy szemem félreértem,
A nap se lát, míg nem derül az ég. A
Álnok szerelem, könnyed megvakít:
Tiszta szem látná bűnös folt


CXXVI
Kedves fiú, ma a te birtokod
Az Idő sarlója s a gyors homok:
Nőttél, más fogyott; s tükrünkként kigyúlsz:
Barátaid hervadnak s te virúlsz.
Ha a Természet (romon nagy király!),
Ahogy mégy, mindig visszainvitál,
Azért tart, hogy gúnyolhassa veled
Az időt, s Ölje a gaz perceket.
Félj mégis, ó, kedvence, gyönyöre:
Még véd, de nem vagy örök ékszere!
El kell számolnia (bár halogat),
S nyugtát csak úgy kap, hogyha visszaad.


XXIX
Ha, vesztve nép és Szerencse kegyét,
Árvultan sírok kivert voltomon,
És zaklatlak, hiába, süket Ég,
S nézem magam és sorsom átkozom,
S irígylem a reménykedőbb eket,
Különbeket és tapsoltabbakat,
Est, mert többet tud, azt, mert verse szebb,
S fő-kéjem öröme is szikra csak:
Akkor, magam már-már megvetve, rád
Gondolok - s lelkem (mint a hajnali
Pacsirta, mely a föld árnyain át
Kitör) az ég kapuit zengeti;
Mert édes emléked is annyit ér,
Hogy balsorsom sem adnám trónokért.


XCIV
Ki nem árt, bár van benne rá erő,
Ki nem teszi, mit legjobban mutat,
Ki mást megindít s maga, mint a kő,
Kísérthetetlen és lassú marad,
Méltán örökli az az Ég kegyét
S a föld kincseit joggal rendezi,
Arcán hordja a gazda s úr jegyét,
S a többi mind csak kasznára neki.
A nyár virágát szereti a nyár,
Bár csak magáért van, ha él, ha hal,
De érje csak fertőzés és ragály,
Szebb lesz nála a legrosszabb paraj:
Édes mézet ecetté ront a kontár;
Rothadt liliom büdösebb a gyomnál.


XXX
Ha a merengés édes ünnepén
Együtt ülök a múlt árnyaival,
Sóhajt bennem a sok vesztett remény
S elmúlok: sír újra a régi jaj:
És noha nem szoktam, megkönnyezem
Egy-egy barátom, kit időtlen éj fed,
S felzokog a rég-megölt szerelem
S köddé vált arcok fájnak, messzi képek,
És tűnt bánatok új bánata hasgat
S ahogy kín kínra feltámad megint,
Bús számláját sok panaszolt panasznak,
Nem először, fizetem újra mind.
De ha közben eszembe jutsz, barátom,
Nincs veszteségem és a gyász csak álom.


LV
Márvány s királyi arany oszlopok
Nem élik túl hatalmas versemet;
Tündöklőbb őreid e verssorok,
Mint vénségmarta, mosatlan kövek.
S bár zord háború szobrokat tipor
És gyökerestől szaggat házakat
S Mars kardja sujt s gyors tüze ránk omol:
Emléked örök híradás marad.
Büszkén haladsz át halálon, irígy
Feledésen; babérod üdezöld:
Rajtad minden jövendők szeme, míg
Végítéletre nem kopik a Föld.
Míg a harsonás angyal föl nem ébreszt,
Versem és a szeretők szeme éltet.


XXVII
Kimerült utas, esem édes ágyba,
Minden tagom esdi a pihenőt;
De akkor a fejem kezd utazásba,
S lelkem gyötri, mikor a test kidőlt;
Mert akkor (innen, messziről) mohón
Indul zarándok agyam tefeléd,
Oly sötétbe meresztve roskadó
Pillámat, amilyen a vakoké:
Hacsak lelkem látomása ide
Nem hozza, üres szemeimbe, árnyad,
Mely, mint a rémteli éj ékszere,
Szép s új díszt ad vén s komor éjszakámnak.
Lásd, így nappal testem, éjjel szivem,
Miattad, s miattam, sose pihen.


LXI
Te akarod, hogy képed nyitva tartsa
A fáradt éjszakán nehéz szemem?
Te kívánod, hogy szenderem rabolva,
Gúnyos árnyaid játsszanak velem?
Szellemed küldöd messziről utánam,
Hogy tetteimet fürkészd és elég
Züllést és szégyent találj a barátban,
Féltékenységed célját s jogcimét?
Ó, nem; szeretsz, de annyira nem; álom
Csak a saját szivem miatt kerül;
Saját hű szívem zaklat: érte játszom
Virrasztót, őt téve meg őrödül.
Álmom én itt, te máshol veszted el,
Tőlem messze, másokhoz túlközel.


LVI
Újítsd erődet, édes szerelem;
Ne mondják: éled tompább, mint az éhség,
Melynek, bár ma torkig lakva pihen,
Étvágya holnap újra feni kését.
Tégy így te is; és ha éhes szemed
Ma gyönyörök el is nehezitették,
Holnap nézz újra: így nem öli meg
Szellemed az örök túltelítettség.
E bús időköz legyen óceán két
Part közt, ahová folyton kiszalad
Két szerető, s a másik visszatértét
Látva mindegyik egyre boldogabb.
Vagy mondjuk télnek: épp, mert oly sivár,
Háromszor oly szép utána a nyár.


CIV
Nem öregedsz szememben, szép barátom:
Amilyennek először láttalak,
Ma is oly szép vagy: fagyával a fákról
Három tél szórt le három dús nyarat,
Három szép tavaszt kevert sárga őszbe
A gyors idő, balzsamos április,
Háromszor lett vad, júniusi hő, s te
Ma is az vagy, mi akkor, üde-friss.
Pedig suhan a szépség, észrevétlen,
Ahogy óralapon a mutató:
Arcod színe is, mely látszatra tétlen,
Illan, s talán az én szemem csaló.
Ezt félve, halld, jövendő távola:
Előtted meghalt a szépség nyara!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor [ 49:57 perc]  ITT hallgatható illetve  INNEN letölthető!

(Meg kell keresni az Angyali.mp3 jelzetet!)
Kaija Saariaho



Finn zeneszerző eddig komponált összes csellószerzeménye hallgatható ezen a lemezen.


A bravúros előadó  Alexis Descharmes.
A csellót elektronikus effektzene kíséri, de a hangszer jószerint szólócsellóként uralja a hátteret.
Itt a Près harmadik tétele hallgatható.


(A teljes lemez 10 $-ért letölthető INNEN. ~ A Classicsonline-on érdemes körülnézni, többezer klasszikus kompozíció tölthető le!)
 Kultikus alakok (Cult Figures)



A három éve (2008) megjelent lemezen a kanadai elektronikus zene kiemelkedő művelőinek legjobb szerzeményeit gyüjtötték össze. A lemez közel tíz év „terméséből” válogat. Ezek a nevek mifelénk alig ismertek.
Különösen érdekes Don Ross  alakja. Ő ugyanis elsősorban az akusztikus gitár művésze, de - mint a jelentősebb komponisták esetében általában – az elektronikát is kipróbálta (régen mondogatom unos-untalan: ha Bach korában lett volna elektronika, akkor ma elektronikus Bach szerzeményeket is hallgathatnánk!).
Ross kompozíciója a klarinét akusztikus hangját, ugyanennek a hangszernek elektronikán átszűrt változatát és az emberi hangot keveri csöndes, békés, meditatív zenévé.
Itt a My Dad’s Story című szerzemény hallgatható.

Tuesday, November 22, 2011

Cage és Fellini
Vajon összehozhatók-e avagy minden mindennel összefügg?...
1. Cage: Cursive II
Koreográfia: Lin Hwai-min ~ Cloud Gate Dance Theatre of Taiwan
2. Fellini: Nyolc és fél ~ Claudia Cardinale, Marcello Mastroianni (villanásra a mai Cardinale!)

Thursday, November 03, 2011

Thomas Bernhard

adaptáció
&&&&
Magyarország ~ 2011







Tuesday, November 01, 2011

Halottak napján...

Budapest, Szabadság híd...

2011




Monday, October 31, 2011

Derek Jarman

Egy két és fél évvel ezelőtti Rádiószínpad  (és Jarman Blue című filmje) nyomán készült klip...

Friday, October 28, 2011

Rádiószínpad ~ Korányi Tamás

2011. október 29-én, szombaton, este 7 órakor
a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9)

Régi és új

Az est arra tesz kísérletet, hogy bebizonyítsa:  a régi és az új nem esik olyan távol egymástól, mint sokan gondolják - mi több hirdetik is. Sőt, a régi és az új gyakran kitünően megfér egymás mellett.

Úgyhogy: lazaság, elengedettség és semmi előítélet!

A műsorban Bach, Mozart; például a Don Giovanni számos részlete éppen úgy megszólal, mint a kínai Tan Dun Máté Passiója…
Itt részlet következik egy mai kínai balettből, amely voltaképpen hegedűverseny, az előadó japán, a táncosok kínaiak, a zene: régi és új.

Egy másik részlet Tan Dun kínai zeneszerző Máté Passiójából:

Thursday, October 27, 2011

Ifj. Kurtág György



Rádióbeszélgetés (beszélgető társ Váradi Júlia ~ Dobszerda).
Részlet a beszélgetésből a Zwiegespräch kapcsán, amely az ifjabb és idősebb Kurtág György többször előadott produkciója. A közelmúltban ifj. Kurtág György nagysikerű koncertet adott Budapesten.

Az alábbi - a beszélgetést követő - zenei részlet a beszélgetés illusztrációja, majd a Kurtág: 80 című lemezről [a BMC kiadása]hangzik el a Zwiegespräch részlete (Introduction ~ Tears)


Ifj. Kurtág így beszél a műről:
Zwiegespräch
"1999-ben Baselban mutattuk be először a szintetizátorra és vonósnégyesre közösen komponált darabot. A munka során lett nyilvánvaló számomra, apámmal mennyire másképpen gondolkozunk, ami nem csak abból származhat, hogy a zene fogalma is megváltozott a minket elválasztó harminc év alatt, hanem abból is, hogy még ugyanaz a hang is mást jelent számunkra. Az, hogy egyáltalán nem ugyanazt halljuk, kezdetben félreértésekre adott okot, de amikor rájöttünk erre, már meg tudtuk egymástól kérdezni: te mit hallasz?
Ezután következett: a hogyan tovább? De ez nem zenében történt, hanem szóban, metaforák révén informáltuk egymást elképzeléseinkről, amiből aztán olyan zene született, amilyet külön-külön nem komponáltunk volna. Az egyik ilyen kísérlet alkalmával mondtam, hogy olyan zenére gondolok, mint amikor egy vízcseppről tudom, hogy le fog esni, de nem tudom, mikor. Erre írta meg apám a mű első tételét Te a r s címmel.
Szétválaszthatatlan, ki mit csinált a darabban, amely előadásról előadásra változik; ma már nincs egyetlen közös hangja sem az első koncerten elhangzottakkal. Nyolcadik éve dolgozunk rajta, és talán nem is fogjuk sohasem befejezni, hiszen arról is szól, hogyan folytatódik közöttünk a párbeszéd.


A Zwiegespräch CD-adaptációja voltaképpen a mű átkomponálását jelentette. Felcseréltem a tételek sorrendjét is, hogy a forma érthetőbbé és dinamikusabbá váljék. És ami a legfontosabb, a fent említett Tears eddig megoldatlan szintetizátor szólama itt nyerte el végleges - vagy legalább is annak tűnő - formáját."

Tuesday, October 25, 2011

 Kaija Saariaho 



finn zeneszerző új lemezén három mű hallgatható.


Az első egy klarinét verseny (D’om le vrai sens – magyarul kb.: Az ember valódi érzéke). A művet a párizsi Cluny Múzeumban (Musée du Moyen-Âge) található középkori faliszőnyegek (A hölgy és az egyszarvú) hatodik darabjának képe ihlette, amelyen a következő szöveg olvasható: À mon seul désir ~ Az én valódi vágyam (érzékem). A mű hat tételes. Az első öt az ember öt érzékének (érzékszervének) nevét viseli. A hatodik érzék tehát a valódi.
Azt hiszem ritka érdekes alkotás, fantasztikus tartalom.
A második opusz egy zenekari mű Ingmar Bergman naplójának címét viseli: Laterna Magica (de Tarkovszkij hatását is említi a szerző).
A harmadik mű a talán legjelentősebb finn költő,  Eino Leino négy versét zenésíti meg.


Itt a klarinétverseny ötödik (Az ízlelés) és hatodik (À mon seul désir) tétele hallgatható.

Tuesday, October 18, 2011

Steve Reich
új lemeze

A WTC 9/11 címet viselő kompozíció 2010-ből való (talán nem is kellene mondani, hogy a mű a World Trade Centert ért szeptember 11-i terrorista támadás hatására készült. 
A műben szövegek és zenék szólnak vonósnégyesre (Kronos Quartet - a Vonósnégyes kérése volt a szöveges kombináció).
A Mallett Quartet című 2009-ben készült mű háromtételes. (Ebből DVD felvételt is tartalmaz ez az album!)
Itt a vonósnégyes harmadik tételét és a Mallet Quartet lassú tételét idézem: 

Friday, October 14, 2011

„Jönne egy ember…”


Paul Celan
Rádióműsor


[Periszkóp Rádió]


Senki se gyúr újra földből és agyagból, porunkból se szólít fel senki. Senki. (Paul Celan) – Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák!? (Paul Verlaine) – Jönne, jönne egy ember, jönne egy ember a világra, ma,… szólna, vakmerőn, erről a korról (P. Celan) – Mi egy dátum? Törődtünk-e valaha is azzal a kérdéssel, ,mi egy dátum’? Aminek vissza kell idéződnie, egyszerre összeszedődnie és ismétlődnie, az ennélfogva egyszerre a dátum megsemmisülése is, egyfajta semmi vagy hamu. A hamu vár ránk. (Jacques Derrida)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szövegek:
Paul Celan: Huhediblu; Zsoltár; Tübingen január; Készül valami… Paul Verlaine: Ragyog a jó remény
Biblia
Jacques Derrida: Sibbolet
Nagyezsda Mandelstam: Emlékeim
Gerhard Baumann: Emlékeim Paul Celanról
Guillaume Apollinaire: Schinderhannes
Hans Magnus Enzensberger: Call it Love
Byron: Többé nem csatangolunk
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Zenék:
Ilhan Mimaroglu: The Last Largo
J. S. Bach: Máté passió
Angus Maclise, Tony Conrad, John Cale: Trance #2
Lisa Gerrard: Whalerider
Arvo Pärt: Sarah was Ninety Years Old
Liszt Ferenc: At the Grave of Richard Wagner
Anton Webern: Five Pieces/5. Op. 5.
Gerhard Stäbler: Karas. Krähen
Hideki Kozakura: Johali
Steve Reich: Pendulum Music
Yoshihisha Taïra: Hiérophonie V.
Per Nørgård: I Ching; Waves
Leonard Cohen: Go No More A-Roving
Arvo Pärt: De Profundis
Dukay Barnabás: A mélység színén
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor Paul Celan Huhediblu című verse kapcsán készült. Ennek a versnek a címe német nyelvű értelmet kap, ha francia kiejtéssel olvassuk: hű di blű, vagyis hü die blühen (melyek virágoznak). Ez viszont Verlaine Ragyog a jó remény című versének zárósorára utal: Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák!? Ha továbbmegyünk, eljutunk Celan Senkirózsája (Die Niemandsrose) című kötetéhez.
A meglehetősen rejtélyes, nehezen felgombolyítható értelmű vers a továbbiakban is vagy Celan saját soraira, vagy mások verseire utal. Ehhez még egyéb asszociációkat kapcsolva készült el a műsor szövege.


(A műsor szövegét és egyéb információkat lásd: ITT )
A műsor hallgatható:   ITT  (Letölthető  INNEN  - a Celan.mp3 jelzetre kell kattintani)