Wolfgang Mitterer

ˇ

osztrák zeneszerző és orgonaművész különös című dupla lemeze (Zene e-mail-ek olvasásához) - a col legno lemezcég kiadásában - igazi különlegesség. A kortárs zenén belül is külön kategória, koncepcióját tekintve Mauricio Kagel zenei felfogásához érzem közelállónak. Nagyszerűen ismeri a zeneirodalmat, s még olyan - a kortárs zeneszerzők számára inkább távoli - klasszikusoknak, mint Bruckner és Csajkovszkij is "átköszön". Bravúrosan használja az elektronika lehetőségeit, bizonyítva, hogy ez a kortárs lehetőség klasszikus jövőjű művek megteremtését teszi lehetővé. Bátran nyúl az ambient effektekhez, s ezzel voltaképpen a DJ műfaj legjelentősebb művelői számára is példaszerű alkotásokat teremt. Egyszóval: valóban modern szemlélet, a poros agyú retardáltak bizonyára megrökönyödnek azon a merészségen, amit Mitterer a hangzások teremtésében megenged magának. Holott ez a zene összefoglalása mindannak, amit a mai zeneszerző csinálhat, s amit a korábbi komponisták is csináltak volna - ha erre technikai lehetőségeik lettek volna. S ez még abban a vonatkozásban is igaz, hogy e dupla lemez egyes darabjaiban Mitterer még önmagát is meghaladja, anélkül azonban, hogy sok, mindenáron újat teremtés izzadságát vállalná. - Külön kell szólni a kísérő tanulmányról. A szerzője Paul D. Miller, aki lenyűgöző műveltséggel, egészen Schopenhauer filozófiájához vezeti viszza a mai zene egyes alkotásait, s köztük természetesen Mitterer e lemezen hallgatható műveit. Fontos tudni, hogy Miller nem más, mint a világ egyik legműveltebb, s talán elsőszámú DJ-je: DJ Spooky!...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy részlet a második CD-ről, amely bő lehetőséget kínál a mai "rohanó világban" a meditációra is:

2009. november 20-án, pénteken, este hét órakor
ˇ
Korányi Tamás rádiószínpada
ˇ
a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9.)
ˇ
“…nem vagyunk mi, csak héj és levél”
ˇ
[Műsor az ember világbavetettségéről]

(Stockhausen Helikopter Vonósnégyesének filmrészletével!)

Bergman (Szenvedély, Sarabande); Rilke (Malte Laurids Brigge feljegyzései, Saját halálát add, Levéltervezet, Őszi nap); Brodszkij (Elégia John Donne-ért, Audenből) szövegeiből

Bach, Heiner Goebbels, Saint Colombe, Stockhausen, Scelsi, Ligeti, Wagner, Cage kompozícióinak részleteiből

Rosztropovics Bach-filmjének, továbbá Bergman (Próba után, Jelenetek egy házasságból); Goebbels (Black on White); Corneau (Minden reggel); Stockhausen (Helicopter Quartett); Scelsi (Quattro pezzi); Cage (One11) filmjeinek részleteiből
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy részlet:



ˇ
A műsor egy másik részlete megnézhető: ITT
ˇ
Lábjegyzet a műsorhoz: ITT

Rilke szöveg részlete: ITT

Lou Reed

ˇ

A közszolgálati tévé (M1) műsorára tűzte Lou Reed 2007-es berlini koncertjét és jól tette...

ˇ

Noha a film nem tartozik az e műfajban elismerhető darabok közé. A felvétel túl volt "művészkedve", öncélú képi effekteket, fényhatásokat pakolt rá az amúgy is zsúfolt produkcióra. A gyermekkórus romantikussá "varázsolta" Reed kemény dalait. Fiatal felvételei sokkal több erőről tanúskodtak. Fáradt volt, nem idézte a valódi önmagát. A koncert második felében előadott számokban talán valamennyire magára talált, az egész azonban számomra erőtlen volt.

ˇ

S akkor végre történt valami. Egy Lou Reed dalt formált magára Antony, ez a különös egyéniség, nagyszerű hangjával végre "belülre tett" egy Reed szerzeményt. Jó volt hallani. Ez az énekes, aki saját szerzeményeivel is nagyszerűt alkot, olyan átéléssel énekli pályatársai számait (legutóbb Leonard Cohen számot adott elő egy Cohent ünneplő koncerten), hogy azok megemelkednek. Nem véletlen, hogy Reed "A holló" című operájában Antonyra bízta az egyik legismertebb számának (Perfect Day) az előadását is.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Itt meghallgatható az Antony előadás. Antony magához formálta Lou Reed-et is ezúttal, aki vokált adott Antony énekléséhez... A megelőző lármában egy pillanat alatt a csöndes meditáció hangulata vált uralkodóvá... Hiánycikk!

Candy says
I've come to hate my body
And all that it requires
In this world

Candy says
I'd like to know completely
What others so discretely
Talk about

I'm gonna watch the blue birds fly
Over my shoulder
I'm gonna watch them pass me by
Maybe when I'm older

What do you think I'd see
If I could walk away from me

Candy says
I hate the quiet places
That cause the smallest taste
Of what will be

Candy says
I hate the big decisions
That cause endless revisions
In my mind

I'm gonna watch the blue birds fly
Over my shoulder
I'm gonna watch them pass me by
Maybe when I'm older

What do you think I'd see
If I could walk away from me

Beckett
ˇ

Gerry Dukes könyve
ˇ
(The Overlook Press, Woodstock & New York, 2001)

ˇ

Lásd még: ITT

Rainer Maria Rilke

ˇ

[Lábjegyzet egy rádiószínpad-produkcióhoz (nov. 20.)]

ˇ

Útravaló ~ Rilkéhez... Útravaló... Ezt a címet adta bevezetőjének Bor Ambrus, aki a Franklin Társulat kiadásában megjelent Malte Laurids Brigge feljegyzései-t fordította. Az igazán értő bevezető szöveg első fejezete egy Rilke szoborról szól. Pontosan kettőről. És ez fontos! A rádiószínpad sokat idéz Rilkétől. Mondhatni Rilke nevében fogant.

ˇ

Bor Ambrus szövege:

ˇ

EGY SZOBOR

ˇ
Rainer Maria Rilkének két szobrát ismerjük: az egyiket felesége mintázta meg, a másikat Fritz Huf. Clara Rilke-Westhoff, Auguste Rodin tanítványa lévén, bizonyára életet akart a szoborba sűríteni, a képmás azonban kissé fakó és tétova lett.

ˇ

ˇ

Azt, ami Rilkét igazán jellemzi, és ami nálunk többnyire ismeretlen, csak Fritz Huf látta meg a költő arcán, s ezt is fejezte ki, amikor megmintázta a szobrát.
Egy fej, egy arc: ennyi a szobor. Stilizált, szögletes, egyszerű, kevés eszközzel sokat mond. Nincs rajta sok abból a lágyságból és testetlen ábrándozásból, amit Rilke alaptermészetében annyian véltek fölfedezni. Kisimult vonásai zárkózottságról, töprengésről, elmélyülésről beszélnek: a lélek, amelyet ez az arc ural, mindent latolgat, mindent mérlegre tesz, nem kímél időt és fáradságot, mert megoldást keres.
Ettől a kereséstől dacos a homloka. (Annyi asszonyi és asszonyos méltatás után ki gondolta volna, hogy Rilke dacos? Ki hitte volna, hogy a homloka olyan kemény volt, mint a gránit? Nemcsak a szobrán látni ezt, hanem a fényképein is.) A szemöldöke lapos, egyenes. Nem vonja ráncba, hatásos arcjátéka nincsen. A szája kissé vad. az ajka lebiggyed. Vékony bajusza ernyedten, igénytelenül csüng le, s az orra tövéhez két mély barázda kúszik föl, lassan, mélyen, mintha valami undor vájta volna oda. Az álla nem ugrik előre, nem támad: szögletes, hallgatag, szabályos. Ilyenek a várak legvégső bástyái és őrtornyai.
Megnyúlt arc ez, sima, lehúnytszemű. Ez lenne vajon a mimózalelkű formaművész, aki babonás félelemben rázza a rímek csöngettyűit? Ez lenne a „bécsi lírikus", akinek „bécsi" mivoltát szenvelgősségből, szomorúságból és gyengeségből állították össze? Ez a kemény és konok ember?
Rilkét félreismertük. Most majd meg kell látnunk életének abban a szakában, amikor számtalan tapasztalat és élmény után mindent elrendezett és feljegyzett, hogy utolsó, ünnepi megszólalására, mondanivalójának összefoglalására, a „Duinoi Elégiák”-ra felkészüljön. Valaha virágzott, alázatosan és céltalanul, költészetével lázasan és alázatosan pepecselt. A szobor lelkének és „Malte Laurids Brigge feljegyzései" megjelenésének idejében már minden más volt.
Sie wollen blühn,
und blühn ist schön sein, doch wir wollen reifen
und das heißt dunkel sein und sich bemühn".
Virágzani szép. De megérni más: több. Annyi, mint fáradságot, munkát, több gondot, több kínlódást vállalni. Annyi, mint sötétnek lenni és komornak.
A szobor lehúnyja a szemét.

Kis történet ~ a nagy történelemből…

1938 egyik novemberi késő délutánján apám szokás szerint hazatért a hivatalból… Táskájából – anyám teljes megrökönyödésére - egy orosz-német szótárt, egy nyelvkönyvet és egy ősöreg német orosz társalgási könyvet vett elő. „Állj elő vén izvoscsik, fogd be a lovakat a kocsi elé, mely rjazanyi birtokomra viend…” – csapott meg bennünket a cári idők szele… Volt ott még
egy kis zsebszótár is, máig őrzöm…

- Minek ez, kérdezte Miklós bácsi, apám kollégája.

- Minek? - mondta apám. - Hát tanulok oroszul.

- Géza, te megbolondultál. Mikor lesz neked szükséged erre?

- Nézd Miklós! Ez a Hitler minden bizonnyal kirobbantja a háborút. Na most, ha a térképre nézel, és egy kicsit olvasgatod az újságokat a világ eseményeiről, látható, hogy erre keletnek indulnak majd a csatába. Mi meg, régi jó szokásunk szerint, csatlakozunk hozzájuk…

Mármost, ha az orosz történelmet tanulmányoznád, hát tudnád, hogy az oroszok nem szokták elveszteni a háborúkat. Ha ebből indulunk ki, errefelé jönnek majd, mert az biztos, hogy a németek nem adják majd könnyen. Vagyis – akár hiszed, akár nem – orosz katonákkal fogunk találkozni…

Apám szorgalmasan végigtanulta a háborút, s eljött a nap, amikor a romokban levő mosókonyhába – történetesen ott bújkáltunk hónapok óta – bejött az első orosz katona. Hirtelenszőke, talán Szibériából idevetődött húsz év körüli fiú volt. Apám elébe állt és oroszul köszöntötte. A kiskatona elámult. Értette apám szavait, de így még nem hallotta az anyanyelvét, hiszen apám soha ennek előtte nem beszélt orosszal, a kiejtést a Langenscheidt szótár jelölései alapján tanulta meg. A kiskatona ámulva valósággal körbejárta apámat, majd lecsatolta nővérem karóráját és távozott.

Felszabadultunk!...

Apám akkor ezt mondta: hát azt nem tudjuk pontosan, hogy most mi következik, de annak, ami eddig volt, vége.

Hónapokkal később megkérdeztem apámat: honnan tudtad te ezelőtt hét éve, hogy jó lesz az orosz nyelv valamire.

Jószerint mindenki tudhatta – válaszolt -, csak sokkal könnyebb nem tudni a dolgokat; ezért az emberek távol tartják maguktól a tudást.

Egyben tévedett apám: hogy ami addig volt, annak akkor végeszakadt.

Sting

ˇ

Már Sting 2007-es lemeze (és DVD filmje) egyértelművé tette, hogy Sting túlnyúl az aktuális popzenén és valamiféle zenei elhivatottsága van. Akkor John Dowland zenéjét értelmezte (The Journey & The Labyrinth). De általában is figyelemmel és aktivitással fordul az ún. klasszikus zene felé (Pavarottival együtt lépett fel például).

ˇ

Meggyőződésem azonban, hogy Sting ezen az új lemezén (If On A Winter's Night...) meghaladta még korábbi nagyszerű önmagát is. Hallgassunk meg a lemezről egyetlen "számot", a Hurdy-Gurdy Mant. Ennek zenéjét Schubert komponálta, a Winterreise ciklus utolsó száma (Der Leiermann). Német szövegét Wilhem Müller írta. Sting új lemezén ezt is elénekli. Az előadás lényege, hogy úgy teszi a dalt a 21. század hangzásává, hogy semmit sem sért a kora 19. század, s főként Schubert kifejezésén. Hidat ver a régi zene és elsivárosodott napjaink közé. Téli utazás - mondta Schubert... Ha egy téli éjszakán... visszhangozza a ma érzéketlen fülébe Sting. (Már Kagel is egész operát szentelt Schubertnek, s főleg utóéletének - "mit tettek a dalaimmal" mondja a Schubertet alakító énekes Kagel dalművében.)

Közelednek a hosszú téli esték, a hideg éjszakák, a hó ropogása a csizma, a cipő alatt... Nekem nagy élményt nyujt Sting. Hallgassák meg a Leiermann Sting ihlette változatát.

Robert Wilson

ˇ

amerikai rendező életműve felmérhetetlen. Klasszikus és modern darabok, klasszikus és kortárs operák... És mindig felismerhető a rendezés: Bob Wilsoné! [Az itt mellékelt képen látható kép egyébként Gertrude Stein fotója!]

ˇ

A New York Times terjedelmes cikkben számol be arról, hogy Wilson New Yorkban egy Heiner Müller darabot rendezett meg (Kvartett - Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című műve nyomán), amelyben mások mellett Isabelle Huppert is játszott.

ˇ

Izgalmas a dolgok összefüggése! Heiner Müller a német Heiner Goebbels barátja és kedvelt szerzője; egyebek mellett olyan produkciókat készített Heiner Müller nyomán, mint a Black on White című zenés színházi darab, voltaképpen rekviem Heiner Müller emlékére.

ˇ

A Black on White egy részlete (a november 20-i rádiószínpad programjában is felhasználtam!)

ˇ

S végül Heiner Müller valószínűleg legrövidebb drámája:

ˇ

Szívdarab

ˇ

EGY; KETTŐ

ˇ

EGY Megengedné, hogy kiöntsem ön előtt a
szívemet.
KETTŐ Feltéve, hogy nem a padlóra ömlik.
EGY A szívem tiszta.
KETTŐ Majd meglátjuk.
EGY Nem tudom kiszedni.
KETTŐ Óhajtja, hogy segítsek.
EGY Ha volna szíves.
KETTŐ Ezer örömmel.
Én sem tudom kiszedni.
EGY (ordít)
KETTŐ Tudja mit, kioperálom.
Még jó, hogy van nálam bicska.
Mindjárt megvagyunk.
Aki nem dolgozik, ne is egyék.
Megvagyunk, így ni.
De hiszen ez egy tégla.
A maga szíve egy tégla.
EGY De csakis önért dobog.

Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései

ˇ

[részlet]

ˇ

Lehetséges, hogy az ember nem látott, nem ismert és nem mondott még semmi igazán fontosat? Lehetséges ez? Évezrednyi ideje volt, hogy lásson, elmélkedjék és feljegyezzen mindent, s engedte tovaröppenni az évezredeket, akár a tízpercet az iskolában, mikor a vajas kenyér után egy almát majszolunk?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy a haladás, találmányok, kultúra, vallás és életbölcsesség ellenére az élet felszínén ragadtunk? Lehetséges, hogy még ezt a felhámot is, mely azért mégiscsak lett volna valami, egy elképesztően unalmas anyaggal borította be az emberiség, s most úgy fest, mint a szalonbútorok, mikor a család elutazik nyaralni ?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy a világ egész történelmét félreértették? Lehetséges, hogy az egész múlt hamis, mert mindig csak a tömegeiről beszéltek, mintha egy csomó ember csődületéről lenne szó — ahelyett, hogy az Egyetlent tekintették volna, akit mindenki körülállt, mert idegen volt és meghalt?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy azt hitték, ki kell pótolniok mindent, ami történt, mielőtt megszülettek volna? Talán mindenkit egyenként figyelmeztetni kellene, hogy magában hordozza mindazt, ami előtte volt, s így mindent tud, tehát ne hagyja, hogy azok, akik mást tudnak, telebeszéljék a fejét?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy mindezek az emberek részletesen ismernek egy olyan múltat, mely nem volt soha? Lehetséges, hogy számukra nem létezik a valóság? És hogy semmihez sem kapaszkodó életük lejár, mint valami óra egy üres szobában?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy az ember semmit sem tud a lányokról, pedig mégiscsak élnek? Lehetséges, hogy „asszonyok"-ról, „gyermekek"-ről, „fiuk"-ról beszélünk, és hiába vagyunk műveltek, nem sejtjük: mindezen szavaknak régóta nincs többé többesük, és csupán számtalan egyes szám létezik már?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy vannak emberek, akik azt mondják: Isten — és valami közkincsre gondolnak ?, . . íme, két iskolás gyermek: az egyik bicskát vásárol, szomszédja pedig ugyanaznap éppen olyat vásárol magának is. Egy hét múlva mutatják egymásnak bicskáikat, s kiderül, az egyik kés a másikra szinte alig hasonlít már— más-más kézben ily hamar más lett mind a kettő. Ohó: hihető tehát, hogy az embernek Istene lehet, ha nem használja, akkor is?
Úgy bizony.
Ám ha mindez, hacsak félig-meddig is, de lehetséges — az ég szerelmére! —, akkor valaminek történnie kell. Lásson neki az, aki éppen kéznél van, akiben ez a nyugtalanító gondolat megszületett, legalább valamit pótoljon a mulasztottakból. Bárki legyen, ha éppen nem is a legmegfelelőbb: elvégre más most nem akad. Kell majd, hogy az ötödik emeleten leüljön, és éjjel-nappal írjon — igen írnia kell, hogy minderre végre pontot tegyen.

Talmud
ˇ

Legyetek óvatosak az uralmon levőkkel szemben; ezek csak önző célból közelednek az emberhez. Barátoknak mutatkoznak, amikor az érdekük úgy kivánja, de nincsenek segítségére az embernek, ha reájuk szorul.
ˇ
Ne válj külön a közösségtől. Ne bízzál magadban — holtod napjáig. Ne ítéld el felebarátodat, amíg nem jutottál az ő helyzetébe. Nem mondj érthetetlen dolgokat abban a hiszemben, hogy végre majd megértik. Ne mondd: majd ha ráérek, tanulni fogok; hátha nem érsz rá?
ˇ
Sok hús — sok féreg; sok vagyon — sok gond; sok szolga — sok rablás. Sok tudomány — sok élet; sok iskola — sok tudás; sok tanács — sok értelem; sok jótékonyság — sok béke.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
— Vajha jónak látnád, ó, Örökkévaló, Istenünk és őseink Istene, hogy ne kelljen az idegenbe elvándorolnunk, sem ma, sem ebben az évben; de ha ma avagy ebben az évben mégis el kellene vándorolnunk, engedd, hogy oly helyre kerüljünk, ahol tudomány van.
Bárcsak semminemű hiány ne érne minket, ó, Örökkévaló, Istenünk és őseink Istene, sem ma, sem ebben az esztendőben, de ha ilyesmi mégis érne minket, ne legyen ez hiány oly alkalmakban, mikor jó cselekedeteket gyakorolhatunk!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hét sajátsága van a bárdolatlan embernek és hét a bölcsnek: A bölcs nem emel szót előbb, mint az, aki idősebb vagy tanultabb nálánál, nem vág bele felebarátja beszédébe, nem válaszol elhamarkodva, csak a tárgyhoz tartozót kérdez és szabályosan felel, megtartja a dolgok sorrendjét, — amit nem hallott, arról elismeri, hogy nem hallotta, végül elismeri az igazságot. Mindezeknek az ellenkezője jellemzi a bárdolatlant.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Péntek este Istenházából hazajövet két angyal kíséri az embert, a Jó angyala és a Rossz angyala. És ha házába érkezve a péntekesti lángot meggyújtva, asztalát megterítve, fekvőhelyét megvetve találja, megszólal a Jó angyala, mondván:
- Adja Isten, hogy így legyen a jövő szombaton is. És a Rossz angyala kénytelen rámondani:
- Úgy legyen!
De ha nem talál otthonában mindent rendben, a Rossz angyala szólal meg, mondván:
- Adja Isten, hogy így legyen a jövő szombaton is. És a Jó angyala kénytelen rámondani:
— Úgy legyen!