Rádió a kardiológián...

ˇ

Régen leszoktam a rádióhallgatásról. Egyikbe másikba bele-belehallgatok - többnyire csalódás kíséri a vállalkozást. Inkább az interneten hallgatható kis rádiók, alternatív adók stb. között válogatok, ahol olykor meglepő, szellemileg üdítő dolgokra bukkanhatni...

ˇ

A kardiológián más helyzet van. Kis rádiókészülék; fejhallgató... És gyógyuló közérzet kell persze, mert rossz kémiával még a mesterművek is háttérbe kerülnek.

ˇ

A Bartók Rádióval nem próbálkozom. A dolog számomra, aki a jelen vagy közelmúlt zenéje iránt érdeklődöm, fájdalmas. Évtizedes kompozíciók szerzői, olykor évtizedek óta halott mesterek művei szóba se jönnek. Ki ismeri így hazánkban Ligeti, Stockhausen, Boulez, Gubajdulina, Reich, Adams, Lang, Kurtág, Bacewicz, Scelsi, Andriessen, Bryars, Rihm, Xenakis, Kagel, Berio, Partch, Schnebel, Górecki, Cage, Hölszky és így tovább nevét is akár, ha a rádió évszám egyetlen taktust sem tűz műsorára az itt találomra felsorolt nagyszerű szerzők műveiből.

Hogy egy-egy EBU köteles koncerten, vagy Metropolitan szerződéséses esten bejön valamicske (pl. egy Glass opera szégyenteljesen kommentált [lásd ITT] közvetítése), az csak annak a szerencséje, aki éppen elkapja. De rendszeres megjelenés nem létezik. Viszont dől a "kovács sándor-típusú", a hallgatót hülyének néző "ismeretterjesztő" blöff, locsogás... - Egyszóval a Bartók Rádióval nem próbálkozom.

ˇ

A Petőfi Rádió nem sok szót érdemel. Típusrádió típusérdeklődőknek. Ilyen adó százszámra van a világban, a fiatalok szeretik, de ettől a zene mai egészéhez aligha kerül közel a hallgató. Erre egy egész országos adót áldozni meglehet anyagilag hasznos (így könnyű spórolni), szellemileg azonban vétkes luxus... "Nagyon zene" - mondja az esetlen jelszó...

ˇ

Maradt hát a "szavak ereje" - a Kossuth, pardon: MR1Kossuth... A szavak bizony silány erőnlétben. Erőtlenek... Nem érdemes erre sok szót pazarolni. Lezüllött adó, még az egykor jobbak is leromlottak. Ennyi rosszul beszélő embert alig hallani igényesebb mediumokban. Ráadásul roppant unalmas locsogás-folyam. Soha nem hallhatni, amiről a végtelen locsogás árad. Aztán meg az egész avitt. A politikailag legrosszabb időkben, még az előző átkos végetáján a Magyar Rádió "főadója" fennkölt színvonalon állt ehhez képest. Aztán meg korszerűtlen ("Itt vagyunk a kutyamenhelyen - háttér: vau, vau -, János bácsi, a gondozó éppen itatásra készül - háttér: locs, locs" - ugye érthető?) Ami az új "hangjátékokat" illeti? Most nem volt ennyi türelmem, de nézzenek, hallgassanak bele: ITT. És akkor a büszkeség, a Vacka Rádió? Szegény gyerekek...

ˇ

Rossz kedvvel kapcsolom ki a kis rádiókészüléket. Megpróbálok inkább gyógyulni...