Fókusz és a többiek...
ˇ
Figyelem a rádiókat, televíziókat. Ezek kétségkívül a rosszabb napjaim, de nem vagyok igazán híve az elzárkózásnak, mert az "említésre érdemes" jelenségek akkor is megvannak, amikor rezignáltan kikapcsolom távvezérlőmmel az összes médiumot. Na mindjárt: mást nem hallok, mint médiák, sőt médiákokat is hallottam már.
ˇ
Aztán mindenki mindenfélére fókuszál. Ez alapján elkeseredem...
ˇ
Aztán a hangsúly! A magyar nyelv általában az első szótagot hangsúlyozza. Mostanában médium szerte terjed a szavak végének hangsúlyozása.
ˇ
Egyszer talán érdemes lenne azon töprengeni, hogy ez nyelvrontás-e vagy csak természetes fejlődés. Csak az a bökkenő, hogy ezeket a változatokat inkább a "szerényebb képességű" celebek használják. Azt sem tudom követni, hogy egy e-mail-ben például miért jobb az ötlet szót így írni: 5let... Valszeg csak rossz szokás. Engem egy valamikori káderre emlékeztet, aki - hogy rémes helyesírási hibáit leplezze - olyan olvashatatlan írást teremtett magának, hogy valóban nem lehetett megállapítani a dolgot. A szellemes kifejezéseket szeretem. Például: amikor a lökhajtásos repülőket megindították, született a "húzza a csíkot" kifejezés - vagyis gyorsan odébbáll. Még az "agyilag zokni" kifejezést is kedvelem, hiszen a zokni tényleg eléggé lent van. Az angolban megszokott az ilyesmi. Amikor a hangrögzítés sztereo lett, a lemezjátszóról már csak így beszéltek: my stereo - és hol vagyunk már ettől is.
ˇ
Milyen boldog idők volnának, ha ezen töprengenénk csak. De azért ne búsuljunk...