Fókusz és a többiek...
Aztán a műsorvezető szóba hozza Majakovszkijt. Hogy olvasta mostanában. Mindenki nevet. Mi több jót röhögnek ezen. Majakovszkij? Vajon korszerű-e Majakovszkij? Egyszerre irdatlan hahotázás következett.
"Boldogok a lelki szegények"... A nyolc boldogság között mégiscsak a legelső...
"...hogy a kontárság kultuszán elgondolkozzam" - mondta egykor áldott emlékű "kötelező latin" tanárom...
Ez a Pécsi Periszkóp Rádió!Kilenc hangklip
1. Fönnáll egy mértékA hangklipek eredetileg videoklipek voltak, ITT (a "Kilenc klip.mp3" jelzetre kell klikkelni!) azok rádiós változatai hallgathatók. A videoklipek közül az első nyolc megnézhető: ITT - a kilencedik: ITT
Valamikor - még a Magyar Rádió iparcsarnokában - támadt az a "kísérletező" ötletem, hogy a nagyobb időtartamú műsor után elkészítem annak hangklipjét.
"Nem köll" (sic!) - hangzott a Magyar Rádió iparcsarnoka felettébb intellektuális illetékesének tömör válasza...
Íme, most megvalósult az ötlet - kilencszeresen...
Lion Feuchtwanger és Joseph Süss Oppenheimer kálváriája
Az ingyenkapott vadonatúj ketyerét kedves női hang igérte. Nagyon jó lesz nekem, ugyanakkor kötelezettségeim nem változnak, nem kell többet fizetni, s a minőség nagyszerű lesz.
S lőn!
Mostanságra jószerint leszoktam a tévé nézegetésétől. A híradások rémesek és anarchisztikusan manipuláltak, még az egykor színvonalasabb csatornák is alábbadták - és reklám, reklám, reklám a tébolyig...
De ha azt mondják, hogy lényegesen több csatornát kínál az új lehetőség, technikailag jobb minőségben, ráadásul ingyen - akkor "korrumpálódom", vagyishát megetetnek...
Megérkezett az új ketyere... Még egy távirányító, rengeteg gomb, rengeteg lehetőség - minek soroljam? Talán nem túlzás, ha azt mondom: minél érdektelenebb a tartalom, annál jobb a technika. A reklámok képe-hangja a legjobb. Vagyishát "vigasztalódjunk": magas szinten hülyülünk el. 
1901. augusztus 27-én egy fiatal, 24 éves újságíró cikket írt a Nagyváradi Naplóba. Még közel volt a tiszaeszlári vérvád-per, húsz év sem telt el azóta, hogy lezárult. A bírósági per. A "vád" a mai napig elevenen él egyesek tudatában... Ez a szerencsétlen ország a mennyeknek országa lesz immár nemsokára: a gonoszul fölbujtogatott butaságé egészen. Boldogok lehetnek, kik ezt így akarták.
Mi magunk is azt tartjuk, hogy valamelyik falu szélén, bozótban, csalitban megtalálják egy keresztény leány holttestét. Akkor aztán szétfutnak az itt-ott már kigyúlt lángok, s borotvált és borotválatlan arcok megelégült mosolygásban nyúlhatnak szét, míg a megvadult hordák összegabalyodva bömbölik: „halál a zsidókra!”…
Eleget mondogattuk, tudja minden intelligens agyú ember, kiknek állott érdekükben felkölteni a szennyes áradatot.
Néhány esztendő óta érezzük a butaság közeledését, halljuk a földalatti dübörgést, figyeljük az aknamunkát. Mi néhányan húzzuk a vészharangot, lármázunk, prédikálunk, intünk hasztalan. Ma már a legkegyelmesebb államhatalom védnöksége mellett folyik a mulatság. Vadul, őrültül, gonoszul.
Most, mikor az ország minden részéből érkeznek a veszedelmes hírek, még egyszer szólnunk kell. Lássuk a maguk ijesztő voltukban, világosan a dolgokat.
A feudális, klerikális reakció reánk nehezedett egészen. Ez az ország tán sohasem volt olyan koldus, mint most, s néhány évtizedes modern élete annyi tennivalót még nem mért reá, mint amennyi tennivalója most van. Szabadulás csak úgy történhetnék, ha szétrombolnánk minden megmaradt kínai falat. A kínai falak mögött azonban nagyra növekedni engedett hatalom tanyázik. És e hatalom is megérezte a veszedelmet. Mikor látta, hogy a harc kikerülhetetlen, a falak lovagjai kezdtek a harcba. Régi fogás. Így csinálták a körülzárt középkori rablólovagok is. A mostaninak pláne formája sem új. Magyarul így hangzik a recipéje:
– Ha baj van, itt vannak a zsidók. Az éhséget, a nyomort s mi minden bűnünket uszítsuk csillapítás okából a zsidókra.
Ez a mai veszedelem. Így született meg újra. Így jósol szörnyű tragédiákat. Azért siettünk csak röviden feltárni, mert félünk, hogy nem tudjuk az ügyészség ceruzáját elkerülni, ha ezekről a gazságokról kell írnunk.
Sokat elértek már. Benne úszunk nyakig a szennyes árban. Már nemcsak a bőr épségének hasznos dolog ebben az országban butának lenni, de előkelő divat is. Akinek van félteni valója, vagy aki a közeledő zavarosban akar halászni – egyaránt szaporázza lépteit a reakciós tábor felé. Kormányférfiak, képviselők, előkelő közéleti alakok ma mind vallomásokat tesznek szükséges pálfordulásaikról.
Közelednek a választások. – A föld népe háborog. A zavaros idők minden salakja kiárad a porondra. Csak szilárdságot nem látunk, mely a posványban ellent tud állani.
Egy a mai kormányhoz közel álló lap meg merte írni, hogy liberális párttöredék is alig van a parlamentben, hogy lenni lesz-e, arról nem is szólt. A kormánypárt egy része, a Kossuth-párt s a szociáldemokrata párt volna szabadelvű.
Mennyit ígér ez? A kormánypárti liberális elemeinek jó részét kiszorítják. A szociáldemokratáknak tán egy emberük se kerül a parlamentbe, s ki merjük írni, hogy a Kossuth-pártban Eötvösön és néhány hívén kívül liberális ember nincs. A párt nagyobb tömege csak színt nem mer vallani. Mi itt Biharban ismerünk három olyan Kossuth-párti képviselőt, kik mandátumaik érdekében esetleg ki is mondanák nyíltan, mik voltak eddig titokban: reakció szolgái, antiszemiták.
Ha megnehezednek az idők, mit lehet ilyen parlamenttől várni?
Akik szembe merünk állani a veszedelemmel, kevesen vagyunk. Még a zsidóságtól is, melyet a fekete sereg első martaléknak szánt – hiába vártuk s várjuk a védekezést.
Bizony, mennyeknek országa, butaságnak országa lesz ez az ország.
A tizenkettedik órában, ez újabb vészharangrázásnál sem ajánlhatunk mást, mint tettük s tesszük naponként. Keljenek föl a felvilágosodottság, értelmesség s liberalizmus minden hívei. Rá kell szorítnunk a hatalmon hazudozókat a színt vallásra. Védekeznünk kell olyan elkeseredett erőfeszítéssel, mint harcolnak ellenünk a buta reakció hitványjai.
Ki kell kutatni a nép felbujtóit, s elszörnyítő példát adni a hitvány bujtogató hadnak. Mint mi megkérdezzük – mert megkérdezzük – Tisza Kálmánt, mindenütt tisztába kell jönni az ép gondolkozásúaknak, hogy vajon az, kire ők nagy hatalmat ruháznak, fog-e harcolni és nem plátóian lelkesedni – a világosság mellett s az egész országot behálózó gonosz összeesküvés ellen.
Nehogy a mi becsületünkön maradjon egy apró folt is a bekövetkezhető katasztrófa nagy vádjából. Ha harc közben győznek le bennünket, legyen. De a harcot meg kell harcolnunk. Tegyék ezt a szerencsétlen országot gonosz őrjöngésükben temetővé.
Nem frázis, igaz hitünk, igazságunk, hogy csak kíméletlen harccal lehet egy kevés reményünk a megváltásra.
Ne várjuk meg, míg megtalálják a keresztény lány holttestét, míg a butaság fölgyújtja egészen ezt az országot, míg eltemetik ezt az országot a középkor visszamaradt istentelen rablólovagjai s csuhásai.
A. E.
NN 1901. augusztus 27.
Cipők a Duna-parton... Valaki a mai fehér cipőjét a bronzcipő emlékek közé tette...
ˇ
És mi történhetett meg a 21. század kilencedik évében? ~
ˇ
ˇ
"Valakik" disznólábakat tettek a cipőkbe...
ˇ
Az emlékművel kapcsolatban lásd még: ITT
~~~~~~~~~~~~~~~~~
"A mi vagonunkban utazó negyvenöt emberből mindössze négyen látták viszont az otthonukat, s ez messze a legszerencsésebb vagon volt"
"...a hallgatóságom nem figyel rám. Mi több, teljességgel közömbös..."
[Primo Levi: Ember ez?]
Thomas Bernhard ~ Díjaimˇ
Ez a Bernhard kötet kétségkívül elüt minden korábban megismert Bernhard írástól - ám csak annyiban, hogy itt valóságos eseményekhez kötődő irásokról, beszédekről van szó...
ˇ
Ez itt a bökkenő! Mert valamennyi Bernhard írásról elmondható mindez - no jó: mutatis mutandis (ez a felmentő kifejezés az ilyes zavarban)...
ˇ
Ha úgy tetszik: kiméletlen világ- és ön-látás jegyében született szövegek ezek . Alapállás: a nyomorult humán "próféta" nagyonis rászorul a pénzre, s noha utálja az egészet, mégis elmenni kényszerül a díjátadásokra (ráadásul öltönyben, amit szintén utál)... Dehát élni is kénytelen, emberek között létezni kénytelen, holott utálja ezeket is. Megintcsak a kényszer: csinálni kell!
ˇ
Nem is folytatnám, csak egynémely reakciót idéznék. Valaki beszélt a könyvről nekem, s a nevetéstől alig volt képes elmondani, amit akart. Rezignáltan hallgattam, mert a könyv olvasása kapcsán alig érzek nevetés-ingert. Tragikus írások ezek. Vagy jó - tessék választani - irónikus szövegek...
~
De úgy látom nem lehet irónia-érzékről beszélni, nem használják a szarkazmus-érzék kifejezést. S mert ezeket egyszerűbb a humor csoportjához csapni, hát jót röhögünk az egészen.... Valaki mesélte, hogy állítólag amikor Kafka felolvasta Az átváltozás című írását valahol, mindenki dőlt a röhögéstől...
ˇ
Egy rádiószínpad produkcióban majd talán felolvasom az egyik nagy díj átadásának a történetét. Aki kiváncsi, próbát tehet. A szöveg részlete meghallgatható egy rádióműsorban (ITT) vagy az itt mellékelt video klipen...
Egyszeriben megcsappant a pissoirok körül a takarítók tennivalója, olyan versenyezve céloztak a vendégek: a legyet telibetalálni nagy öröm és g
erjesztett szándék.
“Ha tényleg alkonyodik…”
ˇ 
2. Maya Deren: The Very Eye of Night; 
4 . Lin Hwai-min: Cursive II.; 
Íme: az ember!
Az Index közöl írást Adolf Eichmannról és a mellékelt képet is onnan vettem...
Az impresszió: lehetne főkönyvelő egy alapítványnál, lehetne nagyhatású gimnáziumi tanár, lehetne humán kutatással életét könyvtárakban töltő tudós... lehetne... lehetne...
Egyetlen valami nem jutna az eszembe: hogy koncepziózus, meggyőződéses tömeggyilkos volt.
"...ha 10 millió zsidót öltünk volna meg, ahogyan azt a statisztikák jósolták 1933-ban, akkor azt mondhatnám, istenem, megsemmisítettük az ellenséget" - írta a börtönben visszaemlékezéseiben.
Mindabból, ami az elfogatása után vele történt egészen a kivégzéséig, egyetlen dologgal nem értek egyet: a kivégzésével.
Életre kellett volna ítélni...
