Ryoanji

A kis tó, rengeteg madár lakhelye...

A főépülethez vezető lépcső

A kőkert, a meditáció helye...

Klaus Schöning: Ryoanji
avagy az üresség kertjei

A kép: fehér téglalap kavicsokból.
Benne öt sziklacsoport.
Kétszer két kő.
Kétszer három kő.
Egyszer öt kő.
Tizenöt objets trouvés. Talált tárgyak.
Messziről hordták ide a zen-szerzetesek.
Gondosan keresték évszázadokkal előttünk.
A csillogó homok,
egyenesen gereblyézve hosszában
és a jobb sarokban széltében.
Koncentrikus gereblyézett körök,
kis hullámokhoz hasonlók,
az öt mohán nyugvó sziklacsoport körül,
mint szigeteket mossák körül őket.
A kép kerete:
sötét téglalap
tenyérnyi kövekből,
melyek körülölelik a kép felületét.
Ryoanji - a kiotói templom kőkertje.
Sok-sok időn át omladozva, elfelejtve,
néhány évtizede újra felfedezve.
Szeki-tei, a kőkert. A kövek kertje.
Ku-tei, az üres kert. Az üresség kertje.
Formát és tant összhangba hozni.
A térben.
A felületek ürességét
kövek ott-léte teszi érzékelhetővé.
Csönd.
A hangok csak buborékok a felszínén.
Szétpukkannak, hogy eltűnjenek.
A fehér kertek a kövektől lesznek üressé.
A téglalap geometriája asszimmetrikusnak tetszik
a kövek elhelyezkedése folytán.
Formátlan forma.
Sokan kísérelték meg az értelmét meglelni.

Az egyik szikla...

A tudattalan a zen értelmében kétségtelenül a titokza­tos, az ismeretlen… Ez azonban nem jelenti azt, hogy tudatunk hatókörén kívül esik, hogy semmi közünk hozzá. Ellen­kezőleg, ez számunkra a legmeghittebb dolog, és éppen meghittsége miatt nehéz megragadni, mint ahogy a szem sem láthatja önmagát. Ahhoz tehát, hogy tudatára ébred­jünk a tudattalannak, speciális képzettség szükséges a tudat részéről.

Daisetz Teitaro Suzuki