Megjegyzések egy cikkhez...

ˇ

A Muzsika 2007 novemberi számában olvasható Kárpáti János írása (Bartók és Ligeti Afrika-élménye).

E néhány sor indokoltnak vélt kiegészítés céljából kerül ide, ám szóvá kell tenni, hogy a cikk Ligeti Bartókhoz való viszonyát is feszegeti, s azt egyszerűen az anxiety of influence jelenségével hozza összefüggésbe (Harold Bloom könyvére utalva). Hogy Ligeti nagy tisztelettel nyilatkozott Bartókról az természetes, hiszen mint mondotta, Bartók az apa. De azt is hozzátette, hogy az apát bizonyos értelemben meg szokták tagadni a fiúk. Ligeti esetében azt mondanám: a fiú meghaladta az apát. Más lett és nem pusztán az idő múlása okán, hanem a világhoz való viszonya, világszemlélete folyományaképpen is. Egyébként különösen Bartók interpretálása és összkiadása kapcsán elszomorítóan provinciális érdekek vezérelte kijelentéseket hallhatunk (v.ö. agogika) éppen napjainkban is.

A cikk említi a zongoraművész Pierre-Laurent Aimard nevét is.

Nos itt hiányzik a cikk megírásának idején már négy éve hozzáférhető lemez említése: Ligeti-Reich ~ African Rhythms amelyen a zongoradarabokat éppen Aimard adja elő, sőt a lemezt kísérő füzet bevezető sorait is ő írta. Egyebek között azt említi, hogy Ligeti György hívta fel a figyelmét az Aka pigmeusok zenéjére, s az említett lemez éppen e törzsi zene valamint Ligeti és Steve Reich zenéjének közös kiadása.

Belehallgatni lehet: ITT

Érdekes idézni Ligeti sorait (szintén a lemez kísérőfüzetéből) Steve Reich-ről... (Klikk a képre nagyítás végett!)