Egy budai ház esete...

… a Várfok utca-Vérmező utca sarkán álló ház…

1945. január 30-án, egy viszonylag csendes napon a házi­ak közül többen felhasználták a szokatlan nyugalmat arra, hogy friss levegőt vegyenek a ház belső udvarán. Egyszer csak arra let­tek figyelmesek, hogy a Lógodi utca felől pufajkás alakok ugrálnak ki az ablakokon. Minden jel szerint sikerült egy szovjet cso­portnak észrevétlenül elfoglalnia az Attila út sarkán álló iskolát, és onnan továbbjut­nia. A házban állomásozó csendőrök és né­met katonák leadtak néhány lövést, de köz­ben az óvóhelyre rohantak, hogy a szom­szédos épületbe átmenekülhessenek, mi­vel a pincék közti falak át voltak törve. A géppisztolyos szovjet csatárok először meg­hátráltak, de látva a védők menekülését, folytatták a támadást. Mielőtt az utolsó né­met katona átbújt volna a másik házba vezető résen, elkiáltotta magát: „weg vom Loch ich schiesse" (el a lyuktól, lövök). A szovjet katonák közül senkit sem talált el, de négy lakót agyonlőtt géppisztolysoroza­tával. A házba beszorult szovjetek további támadásai mind összeomlottak a védők tü­zében. Február 2-án a szomszédos épület­ből német lángszórók felgyújtották az eme­letet: a ház teljesen kiégett, a lakók a né­metek megszállta 14. számú ház pincéjébe menekültek, és a szovjet katonák is vissza­vonultak. Az épület az ostrom végéig né­met kézen maradt, lakói minden vagyonu­kat elveszítették, és ettől fogva a harcok végéig éheztek.
(Budapesti Negyed, 2000 ősz-tél, 29-30. szám „Budapest ostroma” Szerkesztette: Ungváry Krisztián)

[A napokban olvastam - meglepődve - a hatvanas-hetvenes években családommal ebben a házban laktam...]