Ez a pécsi






Periszkóp rádió Klikk!


A műsor hallgatható:

Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép), valamint

INTERNETEN:

128 kbps mp3 formátumban (budapesti szerveren át)
32 kbps mp3 formátumban (a stúdió szerverén át - ha a másik nem megy vagy szaggat, ezt próbáld!)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~























Hangtöredékek ~

cím nélkül...

Korányi Tamástól...

a Periszkóp Rádióban! Hallgatható: Pécsett az FM 97.1 Mhz frekvencián, valamint az interneten: ITT

2007. május 12. szombat 14.00 - 15.00 és

2007. május 26. szombat 14.00 - 15.00

Interneten az adástól független időben is bármikor hallgatható: ITT (célszerű elmenteni és úgy hallgatni!)

A műsorban szereplő szövegek, illetve zenék:

Hangtöredékek -cím nélkül 1. műsor ~ Periszkóp Rádió

Anyagok (szövegek piros, zenék kék színnel!):

1. Wagner: Parsifal
2. Gregorio Paniagua: Grèce Antique
3. Bernd Alois Zimmermann: Requiem für einen jungen Dichter
4. Weöres Sándor: Dob és tánc
5. Klaus Schöning: Ryoanji
6. Richie Hawtin: Plastikman
7. ’’ : Artifakts
8. Steve Reich: Different Trains
9. Beethoven: Missa Solemnis
10. Prédikátor könyve 3/10-11
11. Hölderlin: Mnémoszüné
12. Georg Trakl: Arany kehelyből
13. ’’ : Ítélet
14. Paul Celan: Tübingen, Január
15. Simon Vincent: Shinkansen
16. David Lang: Cheating, Lying, Stealing
17. John Cage. Ryoanji (négy változatban!)
18. ’’ : Imaginary Landscapes No. 4.
19. Gizan Zenrai: Haiku
20. Matsuo Basho: Haiku (Mező egében)
21. Edo Lullaby
22. Samuel Beckett: Képzeld
23. Alvin Lucier: Ülök egy szobában
24. ’’ : I am sitting in a room
25. ’’ : Opera With Objects
26. ’’ : Nothing Is Real
27. Kylie Minogue: Can’t Get You Out Of My Head
28. DJ Food: Raiding The 20th Century




















Klaus Schöning: Ryoanji
avagy az üresség kertjei

A kép: fehér téglalap kavicsokból.
Benne öt sziklacsoport.
Kétszer két kő.
Kétszer három kő.
Egyszer öt kő.
Tizenöt objets trouvés. Talált tárgyak.
Messziről hordták ide a zen-szerzetesek.
Gondosan keresték évszázadokkal előttünk.
A csillogó homok,
egyenesen gereblyézve hosszában
és a jobb sarokban széltében.
Koncentrikus gereblyézett körök,
kis hullámokhoz hasonlók,
az öt mohán nyugvó sziklacsoport körül,
mint szigeteket mossák körül őket.
A kép kerete:
sötét téglalap
tenyérnyi kövekből,
melyek körülölelik a kép felületét.
Ryoanji - a kiotói templom kőkertje.
Sok-sok időn át omladozva, elfelejtve,
néhány évtizede újra felfedezve.
Szeki-tei, a kőkert. A kövek kertje.
Ku-tei, az üres kert. Az üresség kertje.
Formát és tant összhangba hozni.
A térben.
A felületek ürességét
kövek ott-léte teszi érzékelhetővé,
Silence.
Csönd.
Sounds are only bubbles on its surface.
A hangok csak buborékok a felszínén.
They burst to disappear.
Szétpukkannak, hogy eltűnjenek.
John Cage gyakran idézi Thoreau-t,
S i g na l s című karcolatában is,
ami visszhang Mark Tobey White Writings-jára.
A fehér kertek a kövektől lesznek üressé.
A téglalap geometriája asszimmetrikusnak tetszik
a kövek elhelyezkedése folytán.
Formátlan forma.
Sokan kísérelték meg az értelmét meglelni.
Amikor egy napon Ashiharával, a japán zene- és
tánckritikussal találkoztam, azt mondtam neki, hogy ezek a kőtömbök az én szememben bárhol lehetnek,
akár ezen a felületen is, és hogy ugyancsak kételkedem,
hogy összefüggéseiket kiszámították volna, s következésképp
a homok üressége e kövek hátteréül szolgálhat. semmi más célja nincsen.

A kép: vörösesbarna téglalap rézből.
Benne szabálytalan körökben bemetszve
a kövek törékeny körvonala.
Kis talált tárgyak. Objets trouvés
A fém téglalapban John Cage arca
és keze tükröződik,
a keze, amely egy követ és a kemény tűt tartja,
hogy karcot ejtsen majd.
A papir fehér felületén:
a rézkarc-tábla.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

























Hangtöredékek ~

kommentárokkal

Korányi Tamástól...

a Periszkóp Rádióban!

Hallgatható: Pécsett az FM 97.1 Mhz frekvencián,

valamint az interneten: ITT

Archívumból is hallgatható: ITT

2007. május 19. szombat 14.00 - 15.00 és

2007. június 2. szombat 14.00 -15.00

Az előző heti ( "Hangtöredékek - cím nélkül) műsor hanganyagának ismertetése. A múlt heti műsor prózai és zenei anyagának kommentálása, a kevert hangzások különválasztott bemutatása, tudnivalók az elhangzott hanganyagról...

"Igen, egy reggel felismertük, hogy az emberek szüntele­nül marják és falják és gyűlölik egymást. Ne legyünk emberek, mondtuk magunknak, legyünk fákká, legyünk árnyékká, gallyá, legyünk lábnyomokká. Legyünk mez­telenek, alapítsuk meg a meztelenek birodalmát, legyünk áttetszőek és félelmet nem ismerők."

Lásd még: ITT

Tandori Dezső

új könyve:

ez az egyetlen deviáns oldal:

Joseph Beuys

Beuys Felt Cross

Joseph Beuys ~ Die Haut (The Skin)

Joseph Beuys ~ Infiltration homogen für Konzertflügel (Homogeneous Infiltration for Piano)

Pierrot

Nagyon aktuális szöveg!!!


Made in Leipzig – avagy:

hogyan is van ez

Rejtõ Jenõvel?

(1998)



Mottó:
Meglehetõsen soká tart, míg az ember eljut odáig, hogy a muzsikában az erõt nem a hang erejében, a fortékban, az apparátus nagyságában keresi, hanem valahol egész másutt. Csáth Géza (1909)

Elõször is:
sok kínos eset van mostanság. Nem úgy vannak a dolgok, mint gondolnánk. Gondoltuk, gondoljuk valahogy, aztán egyszer csak – nem úgy vannak. Nemesebb idõkben ilyenkor jött a tudathasadás, önpusztítás, golyó a fejbe, és más efféle csúnyaság. Kitaláltatott mostanság egy újmódi védekezés, hárítás (mondanák a szakemberek). Nevezhetném ezt „jópofizásnak”. Vagyis, ahelyett, hogy azt mondanánk: baj van, rontás történik itt – meg itt – meg itt, ahelyett, hogy azt mondanánk: nem arról van szó, amirõl beszélünk, vagyis hát: tudva–nem tudva, hazugság esete forog fenn! Ehelyett nekikezdünk hülyéskedni. Hülyéskedve meséljük a képtelenségeket, az emberi elbutulás és tudatlanság behemót eseteit, a szakszerûtlenségeket, a hibákat, a bûnöket, és így tovább. Jót nevettünk, ennyi!
Másodszor:
lassacskán úgy maradunk, vagyis: hülyék leszünk magunk is.
Harmadszor:
már a hülyeség sem az igazi.
Bizony, bizony: „meglehetõsen sokáig tart, míg az ember eljut odáig...”
***
De mirõl is szeretnék szólni? Olvastam volt a Muzsika idei, júliusi és augusztusi számában, két folytatásban Porrectus írását (lat.: porrigo, porrigere, porrexi, porrectus = kinyújt, kiterjeszt; leterít; kitágít; odanyújt; megad; aztán melléknévileg: egyenes, vidám; de lehet a neumák egyike akár). Olvasom Gulyás Pál Magyar írói álnév lexikon jának bevezetésében: „bizonyára azért választottak írói nevet, hogy valódi nevük terhétõl megszabadulva, mûveikkel, nem pedig nevük súlyával vívják ki a tehetségeseknek kijáró elismerést. Persze ez a számítás nem mindig vált be”.
Ravasz kritikus Porrectus. Képes úgy tenni, mint a mesebeli okos lány, aki, mint tudjuk, úgy jön, mintha menne. Meg-megdicsér egy-egy mûvet, hogy aztán argumentum-mentesen lehordhasson másokat: „összekotyvasztott álmû”, „színtiszta légszennyezés”, „kis maszatok”, „enyhén zagyva hanghalmaz”, „Adams-féle híg leves”, „butasághalmaz”, „dob-puff és Pierrot-szerû nyávogás”, és így tovább. Furcsa dolog a kritikus-mesterség. Ha valaki azt mondja: ez a mû jó – ez elég. Nem szokták hiányolni a részletesebb kifejtést. Talán azért sem, mert itt valamiféle titokról van szó. A remekmû titkáról. S ez átlengi még a tévedéseket is, hiszen nem minden mû jó valószínûleg, amelyrõl azt mondják. Más a helyzet azonban akkor, amikor valaki lehord valamit. (Csak zárójelben emlékeztetek rá, hogy amikor a drága Kroó Györgynek nem tetszett valami, az mindig kiderült, pedig nemtetszése stilárisan szinte egy dicsérettel is felért, vagyis: Kroó György a kritika mûvésze volt, szemléletének titka volt, ezért nem vált soha parlagivá!)
Mindez persze még csak a bosszúság keretei közé sorolható. Butaság, hát istenem. Ahogy az is elszomorított, hogy az Õszi Fesztivál Steve Reich City Life -járól szóló zenei dokumentációjának bemutatója kb. nyolc embert érdekelt a moziban. Elszomorított, mert milyen sokan kimaradtak valami jóból! De hát, istenem, Porrectus nem szereti Kagelt, baja van Risset-vel, nem állhatja Birtwistle-t, és így tovább. Éppenséggel meg is írhatja, bár szívesebben venném, ha némi érveket is felsorakoztatna. Így valóban úgy veszem, hogy Porrectus maradi, tucatokban számol és így tovább – ahogy õ írja. És végül is: azért elõfordul, hogy valamit elismer, amit talán szeret is, akkor hát mi bajom! Miért ne írhatná meg Porrectus, mit szeret, mit nem... És ha érzelmekrõl van szó, ugye, akkor még azt sem követelhetjük, hogy száraz érvekkel is alátámassza a hol mosolygós, hol könnyes emóciókat, a tetszés-nemtetszés mindent eldöntõ kategóriája alapján írt, mindenkori tömegigényeket kielégítõ véleménysort. Mert valljuk be õszintén – bár alapjában nem kifogásolható –, a már idézett, „álmû”-típusú kitételek a mi vidékünkön olyan rossz ízt nyertek egy idõben, hogy az asszociáció szinte óhatatlanul rosszat tesz e megjegyzések amúgy is kevés tartalmi matériát magukba ölelõ hitelének.
Na, most jöjjön akkor az, amivel a magam részérõl nem tudok megbékélni. Pontos idézet szükségeltetik. „Érdekes megfigyelni a hazai zenei ízlés és divat változásait. Volt valamikor Webern-divat, hosszas Berg-kultusz, aztán jöttek a lengyelek, késõbb sikerült felfedezni Ivest és fõleg Satie-t – egy idõben minden második bugyuta rajzfilm, rádiós irodalmi összeállítás kísérõzenéjeként Gymnopédia szólt. És volt Reich-hullám, a hetvenes években nem számított igazi értelmiséginek, aki aki ne tudott volna valami okosat Cage-rõl, a 4'33”- rõl... A Ji-king nek ott kellett lennie minden háztartásban, a tetszetõsen kusza fagyökér, a csavart kagyló és az afrikai maszk (made in Leipzig, mondaná Rejtõ) mellett.” Egy Messiaen mû kapcsán elmondja Porrectus, hogy „Debussy és fõleg Ravel világához vezethetõk vissza a szálak – de talán fontosabb, hogy hova nem: semmiképpen sem a Hatokhoz, Satie-hoz”.
Hát, elõször is – bár ez esetleg a „jópofizás” vádjával is illethetõ –, bár igaza lenne Porrectusnak! Hogy itt Webern-divat, meg Berg-kultusz, meg Reich-hullám volt... Bocsásson meg: hol él, kedves Porrectus? Hiszen jó lenne, ha ezek a nevek egyáltalán valamiféle hangzó világot juttatnának a nagyérdemû eszébe! Vagy az a nyolc ember jelentené napjaink Reich-hullámát, akivel együtt ültem azon a bizonyos bemutatón? És bizony, jó lenne, ha valami okosat hallanék már Cage-rõl, vagy akár a 4'33”- rõl, melynek zenei és filozófiai jelentõségét a világ más tájain nem szokták már ironikusan szociológiai ízû besorolások argumentumává tenni. Ajánlom Porrectusnak a Harvard College-ben 1990-ben tartott Cage-elõadás meghallgatását (készült róla hangfelvétel), s akkor az is kiderülne, hogy a humor nem tévesztendõ össze az iróniával. Sajnos, valóban tény, hogy Cage írásainak csak igen kis töredéke olvasható magyarul, így legfeljebb a megszállott (mindenesetre angolul olvasó) értelmiségi juthat hozzá – ha van pénze, hogy meg is vegye. A fagyökér, a kagyló és a maszk emlegetése meg azért érdekes, mert már nem is szorosan vett zenei példa, ugye, így a „made in Leipzig”-gel együtt valami olyan ideológiai indulat, olyan felszínes szociológiai szellemeskedés tör benne felszínre, amely mögött mindig valamiféle fogyatékossági érzés, a „visszametszés elve” bujkál – hogy Babits Mihály kifejezését vegyem kölcsön.
Ami Satie-t illeti: bizonyosan nem szorul védelemre. Értem én, és nem is vitatom: Messiaen szálai valóban Debussyhez és Ravelhez vezethetõk vissza, de ezért mi a baj Satie-val? Talán az, hogy sok mai komponistának valóban több köze van éppen Satie-hoz, mint Debussy-hez. Errõl azonban abban a vonatkozásban kellene elgondolkozni, hogy talán Satie folytathatóbbnak bizonyult, mondjuk Cage számára, mint Debussy – és ez nem értékítélet, amiként az sem az, hogy Reichnek több köze van Perotinushoz, mint mondjuk Beethovenhez. És inkább ismételgetem a magam részérõl ezeket a szinte közhelyszámba menõ szakismereti tételeket, mint a fagyökeres és csavart kagylós sandaságokat.
Ezért voltam bátor felszólamlani, mert tényleg félek: addig-addig jópofizunk, hogy aztán úgy maradunk.
Correctus

(Korányi Tamás)

Joseph Beuys ~

A kép (1947)

Ez a pécsi

Periszkóp Rádió

A műsor hallgatható:

Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép), valamint

Interneten:

128 kbps mp3 formátumban (budapesti szerveren át)
32 kbps mp3 formátumban (a stúdió szerverén át - ha a másik nem megy vagy szaggat, ezt próbáld!)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hangtöredékek ~

kommentárokkal

Korányi Tamástól...

a Periszkóp Rádióban!

2007. május 19. szombat 14.00 - 15.00 és

2007. június 2. szombat 14.00 - 15.00

Archívumból hallgatható: ITT (célszerű előbb a saját gépre letölteni!)

Az előző heti (2007. május 12. Hangtöredékek - cím nélkül) műsor hanganyagának ismertetése.

A múlt heti műsor prózai és zenei anyagának kommentálása, a kevert hangzások különválasztott bemutatása, tudnivalók az elhangzott hanganyagról...

Anyagok:

1. Wagner: Parsifal
2. Gregorio Paniagua: Grèce Antique
3. Bernd Alois Zimmermann: Requiem für einen jungen Dichter
4. Weöres Sándor: Dob és tánc
5. Klaus Schöning: Ryoanji
6. Richie Hawtin: Plastikman
7. ’’ : Artifakts
8. Steve Reich: Different Trains
9. Beethoven: Missa Solemnis
10. Prédikátor könyve 3/10-11
11. Hölderlin: Mnémoszüné
12. Georg Trakl: Arany kehelyből
13. ’’ : Ítélet
14. Paul Celan: Tübingen, Január
15. Simon Vincent: Shinkanen
16. David Lang: Cheating, Lying, Stealing
17. John Cage. Ryoanji (négy változat!)
18. ’’ : Imaginary Landscapes No. 4.
19. Gizan Zenrai: Haiku
20. Matsuo Basho: Haiku (Mező egében)
21. Edo Lullaby
22. Samuel Beckett: Képzeld
23. Alvin Lucier: Ülök egy szobában
24. ’’ : I am sitting in a room
25. ’’ : Opera With Objects
26. ’’ : Nothing Is Real
27. Kylie Minogue: Can’t Get You Out Of My Head
28. DJ Food: Raiding The 20th Century

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A Periszkóp Rádióval kapcsolatban továbbiak: ITT

Ne légy szeles.
Bár munkádon más keres,
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.

József Attila

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Műsorvezető:Fehér Mariann »Gáti Miklós »Tímár Ágnes »

Na, tegye fel a kezét, aki tudja, mi az a környezetvédelem. Nem látom a kezeket… még mindig nem… na most már látok néhány bizonytalan jelentkezőt a monitorok mögött. Szóval, ha ilyen kevesen, akkor elmondjuk. A környezetvédelem az, amikor nem szórom el a szemetet, nem kínzom a kutyámat és kitépkedem a parlagfüvet!!! Szóval, aki nem ezekre gondolt, az mindenképpen hallgassa a Zöldklubot ......................................................, aki pedig ezekre, az is, mert jó!

Zöldklub

Ezt a beajánlkozást már-már tudomásul venném, bár nagy szellemet nem idéz. De hallom a műsor jelmondatát, szlogenjét, logóját vagy mit:

"Pontosan, szépen ~ ahogy a csillag megy a réten"

Így válik érthetővé: miért is idéztem fentebb - egy részlet kiemelésével - József Attilát...

Ez az eljárás nemcsak ostoba, nemcsak szellemtelen, nemcsak értelmetlen, hanem egyszerűen: szöveggyalázás...

Ouředník, Patrik

Europeana (2. kiadás)A huszadik század rövid története (2006)
Fordította G. Kovács László

Az 1957-ben született, s 1985 óta Párizsban élő cseh író műve a huszadik századi Európa megannyi borzalmának, csodájának, tébolyának, illúziójának, rögeszméjének, reményének és abszurditásának

meghökkentő, számos esetben döbbenetes leltára, amely kíméletlen őszinteséggel és keserű szarkazmussal mutatja meg, mivé lettek és mit eredményeztek a világmegváltó eszmék s az eget ostromló nekibuzdulások. (A Kalligram kiadó jegyzete)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

.. a levegőben szál­ló léghajók és repülőgépek szörnyen megrémí­tették a lovakat, az írók és a költők pedig annak a módját keresték, hogyan lehetne ezt a legjob­ban kifejezni, és 1916-ban kitalálták a dadaizmust, mert minden olyan tökkelütöttnek tűnt a szemük­ben. Mindeközben Oroszországban kitalálták a forradalmat. És a katonák kis lapocskát hord­tak a nyakukban vagy a csuklójukon, amelyen a nevük és az ezredük száma volt olvasható, hogy tudni lehessen, ki kicsoda, és hova kell részvét­táviratot küldeni, de ha a robbanás letépte a fejü­ket vagy a karjukat, s a lapocskának nyoma ve­szett, akkor a törzs kijelentette, hogy ismeretlen katonák voltak, s a fővárosok többségében örök­mécsest gyújtottak értük, hogy az emlékük ne merüljön feledésbe, mert a tűz megőrzi a hajdan voltak emlékét. És ha holttestenként 172 centi­méteres átlaghosszúságot veszünk alapul, akkor összesen 2 681 km francia, 1 547 km angol és 3 010 km német esett el, az egész világon elesett katonák pedig 15 058 km-t tettek ki. S 1918-ban az egész világon szétterjedt a nátha, amelyet spa­nyolnak neveztek, és több mint húszmillió ember halálát okozta. A pacifisták és az antimilitaristák később azt mondták, hogy ők is a háború áldoza­tai voltak, mert a katonák és a polgári lakosság is rossz higiéniai viszonyok között élt, az epidemiológusok azonban azt mondták, hogy a nátha több embert ölt meg azokban az országokban, amelyekben nem volt háború, például a csendes­óceáni szigeteken, Indiában vagy az Egyesült Ál­lamokban, az anarchisták pedig azt mondták, hogy jól van ez így, mert a világot már átjárta a rotha­dás, és a pusztulás felé tart...

CD + DVD

The audio portion of Frame's CD + DVD collaboration with video artist Nina di Majo is an enveloping work that deserves a good amount of concentration. Experienced in front of proper speakers, epic tracks like "music for a merged bubble" wrap themselves warmly around the listener with deep, dusty digital lows and simple bell-like melodies in the top end. Well-placed energetic freeform saxophone carries "pon" and "sequenza quattro," and tones down smoothly for armchair dramas like "madalia." Sticky, cavernous beats take on complex roles beneath airy synth sweeps, stylized stereophonic drips, and thoughtful piano compositions throughout the album's nine cuts. The DVD portion of afo 4 is dedicated to abstract vignettes for the awkward body movements of two actors whose fanciful costumes (wings, gasmasks, wrapped gauze) and contrived, jerky movements make the work hard to take seriously. While much of di Majo's work (composed in response to Frame's music) looks like detached and under- wrought experimentation with editing and processing effects, the videos for "madalia" and "doi guo" are stunningly pieced-together color wheels of human motion that would make Peter Gabriel smile. The visual score would work best not as a DVD for watching at home, but as it was originally presented - a background in an audiovisual installation created for afo 4.-Trent Wolbe

Egy budai ház esete...

… a Várfok utca-Vérmező utca sarkán álló ház…

1945. január 30-án, egy viszonylag csendes napon a házi­ak közül többen felhasználták a szokatlan nyugalmat arra, hogy friss levegőt vegyenek a ház belső udvarán. Egyszer csak arra let­tek figyelmesek, hogy a Lógodi utca felől pufajkás alakok ugrálnak ki az ablakokon. Minden jel szerint sikerült egy szovjet cso­portnak észrevétlenül elfoglalnia az Attila út sarkán álló iskolát, és onnan továbbjut­nia. A házban állomásozó csendőrök és né­met katonák leadtak néhány lövést, de köz­ben az óvóhelyre rohantak, hogy a szom­szédos épületbe átmenekülhessenek, mi­vel a pincék közti falak át voltak törve. A géppisztolyos szovjet csatárok először meg­hátráltak, de látva a védők menekülését, folytatták a támadást. Mielőtt az utolsó né­met katona átbújt volna a másik házba vezető résen, elkiáltotta magát: „weg vom Loch ich schiesse" (el a lyuktól, lövök). A szovjet katonák közül senkit sem talált el, de négy lakót agyonlőtt géppisztolysoroza­tával. A házba beszorult szovjetek további támadásai mind összeomlottak a védők tü­zében. Február 2-án a szomszédos épület­ből német lángszórók felgyújtották az eme­letet: a ház teljesen kiégett, a lakók a né­metek megszállta 14. számú ház pincéjébe menekültek, és a szovjet katonák is vissza­vonultak. Az épület az ostrom végéig né­met kézen maradt, lakói minden vagyonu­kat elveszítették, és ettől fogva a harcok végéig éheztek.
(Budapesti Negyed, 2000 ősz-tél, 29-30. szám „Budapest ostroma” Szerkesztette: Ungváry Krisztián)

[A napokban olvastam - meglepődve - a hatvanas-hetvenes években családommal ebben a házban laktam...]

Végre egy filozófikus tartalmú reklámszöveg...

Bíztató, hogy az öt éves Annától származik!...

Eisenstein ~ A rajzoló rendező



Kossuth Kiadó, 2007.

Írta és összeállította:

Geréb Anna

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Szvetlána Zsarova-Akcsurina rejtett fiókjában szunnyadt majd' fél évszázadig. Amikor 1991-ben Budapesten, a Műcsarnokban az örökös először tárta a képeket a világ szeme elé, még nem tudtuk, hogy kettő rejtve maradt a fennmaradt kilencvennégyből. Azóta kiderült: Szvetlána szégyellte a nagynéninek ajánlott pajzán (?) grafikákat. Most ezek is láthatóvá válnak."
(Geréb Anna)

Az egyik...

Meghalt Pongrácz Zoltán

Bővebben: ITT (Hangzó anyag is!)

A teknőkaparó legendája...

Prágai hivatal, 1907.

(Klaus Wagenbach: Kafka Prágája

Atlantisz, 2006)

Kafka munkáját kitűnőnek találták a felettesei, az inté­zetben szerették őt, nem voltak ellenségei. Ám az évek múlásával egyre jobban nyomasztotta a munkások sorsa:
"Mennyire szerények ezek az emberek - kérni jönnek ide. Ahelyett hogy megrohamoznák az intézetet, s mindent ripityára törnének."1
S a hivatal mindinkább egyetlen „rémület" lesz számára, mivel „egy nyomorult aktadarab miatt"2 akadályozza iro­dalmi munkájában.
~~~~~~~~
1 Kafkát idézi Max Brod: Über Franz Kafka, S. Fischer, Frankfurt am Main, 1966, 76. o.
2 Kafka: Naplók, levelek, 30. o.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mit érzett meg Kafka? A kép a teljes nyugalmat sugározza. Nincsen biztonsági őr, nincsen leskelődő kamera, nincsen pult, lövésálló üveg a hivatalnok asztala előtt stb. A kép kiegyensúlyozott, a "boldog békeidők" hangulatát idézi föl.

Mit látott Kafka? Mit látott a díszletek mögött?

Netezz (micsoda remek kifejezés: az internet nem egy szerszám, egy tárhely stb., hanem netező terület, netezésre való hely ~ v.ö. lexikonozz, szakkönyvezz)

De vigyázat! "NETEZŐK"! Vigyázat!

Évtizedeken keresztül ez a rém-építmény állt a Vörösmarty téren Budapesten, a Vigadó hátsó frontjaként...
A pesti humor egyszerűen "Elizélt palotá"-nak nevezte el...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Most ez a rémálom épül a helyére!...

Ilyenre álmodták, ha kész lesz...


Mi a különbség?

Most ezt nézhetjük., ki tudja hány évtizeden keresztül.

Ámen...


















A környéken már valóban csak ez hiányzott. Mi lenne, ha a földkerekség valamennyi felekezetének-vallásának főimájáról elneveznének egy-egy utcát...