Hans Otte (*1926) német zeneszerző 1991 és 1998 között írta 48 darabból álló művét szóló zongorára. A Stundenbuch (Órák könyve) töredékes zen szövegeket kísér. Egy másik művének címe: Das Buch der Klänge (A hangok könyve) úgyszintén szóló zongora kompozíció. Ez a mű terjedelmes repetitív részleteket tartalmaz; mindkét szerzemény alkalmas a meditáció állapotának előidézésére.
(A hangok könyvébe bele lehet hallgatni: ITT)


Hans Otte lemezei közül...
(nagyításhoz klikk a képre!):

















Hans Otte szövegei:

Hans Otte ~ Stundenbuch


Minden olyan mint volt – még mindig –,
mégis más.

Amit az értelem összerakott
azt szét is szedheti.

Mindig szavakat fűzünk csak hozzá.

Akár akarjuk, akár nem: hallunk,
látunk, érzünk, szagolunk, ízlelünk.

Minden kérdés - életjel.

Mindent vagy egyetértéssel
vagy elutasítással kezdünk.
Hol marad az érzékelés szabadsága?

Minden nagy dolog nevet.

Minden pillanat mutatja,
mi történik.

Szabad akaratán múlik,
szabad-e.

Nincsen semminek
önmagán kívüli alapja.

A figyelem – nőnemű.

Az álom többé nem szól a
kék virágról.
Aki ma Heinrich von Ofterdingenként
ébred, maradjon álomban.

Ahogy a dolgok működnek –
úgy van rendjén.

Minden mindig csak történik: Most.

Hagyd magad békében!

Egyik pillanat sincs a másikért.

Amikor az ellentétek hallgatnak.

Amikor valami a semmire emlékszik.

A skálák
felfalják a dallamokat.

Az már valami, a hang,
ami egykor a szánkban volt.

Ha semmi se vonatkozik semmire,
az maga jelen.

Az élet – végtelen mozgás.

Minden szeretett tárgy –
egy paradicsom középpontja.

Szívverés.

Varázshang
száll a világban: Zen.

A Zennel jelöljük az életet – úgy
ahogy van; létezésünk tényeit.

Nincs semmi mondanivaló.
A fenyvesek dala választ ad,
anélkül, hogy kérdeznénk.

Minél fényesebb a Hold,
annál sötétebb a fenyő árnyéka.


Nos – hogy üres a csésze
kezdhetek vele valamit.

A hegy a szemlélőt nézi –
a szemlélő a hegyet.

A sas, a zuhanórepülése és a nyúl
egyazon dolog.

A nyomok a hóban
a róka lábát jelzik.

A kert igazi ura
a kertész.

Nézd csak: hogy hajolnak
meg az ágak az eső hullásától.

Csönd –
a vonzalmak és ellenszenvek hiánya.

Alapjában minden: ima

Nem választva, nem akarva, józanul,
békén üldögélve, semmit téve.


Három lépés Kelet felé, annyit tesz:
három lépés Nyugat felé.

Nem mindenki gazdagsága, de: mindenki szegénysége,
azok jelszava, akik szeretik a világot.

Az igazi művész nem dolgozik – hanem szeret.

A mai művészet nem az ékességét védi,
hanem a puszta bőrét.

Mainapság minden új mű
a művészet leglényegére kérdez.

Egy festő tekintete előtt
senki sem rejtheti el a lelkét.

A művészet nem valamit szemlél –
a művészet téged szemlél.

Az a megfigyelő,
aki a képet alkotja.

Az emberek csak azt a hangot értik,
amelyet maguk keltettek.


Mostantól minden gyógyászat – művészet,
és minden művészet – gyógyászat.

A zene a hallás dolga.

Hallok: tehát élek.

Hangok hangja.
Mindez Isten ajándéka.

Sírva jöttem a világra –
nevetve távoznék:
hálásan.


Hans Otte ~ Das Buch der Klänge

mindazoknak,
akik teljes otthont keresnek a hangok közt,
sőt
a hangok hangját keresik,
minden élet titkát,
hogy magukat
hangokban
újra felfedezzék, megtalálják.