Saturday, July 22, 2006

A Nonesuch Record
















Love Sublime originated as a commission from the Carnegie Hall Corporation, composed expressly for Fleming—along with Mehldau—to perform at Zankel Hall, where it was premiered in May 2005. Most of the songs draw their texts from two collections of poems: The Blue Estuaries by Louise Bogan and The Book of Hours: Love Poems to God by Rainer Maria Rilke. The text of the title track, “Love Sublime”, was written by the Dutch singer/lyricist Fleurine. “It was a great pleasure to work with Renee. I wrote the music, but she brought it to life,” Mehldau said.

Songs from The Book of Hours: Love Poems to God



Brad Mehldau / Words by Rainer Maria Rilke



Your first word was light

5:28


The hour is striking so close above me

5:09


I love the dark hours of my being

4:35


I love you, gentlest of Ways

7:02


No one lives his life

2:36


His caring is a nightmare to us

2:31


Extinguish my eyes, I’ll go on seeing you

6:13


Songs from The Blue Estuaries



Brad Mehldau / Words by Louise Bogan

Tears in Sleep

2:31

Memory

3:25

A Tale

4:28

Love Sublime


Brad Mehldau / Words by Fleurine


Love Sublime

4:20





~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Négy Rilke vers (a fenti CD-höz) ~











a korai évekből


Szólt legelső igéd, a fény,

s lőn idő. S hallgattál sokáig.

Aztán az ember. (Benne máig

egész sajgó valónk homálylik.)

És most tűnődsz az új igén.


De azt már nem akarom én.


Légy néma, esdek éjjelente,

mozdulatokban nőj te szét,

s kit a Lélek álmában ért:

írd homlokokra és hegyekre

a hallgatás nagy összegét.

A kimondhatatlant elűző

harag elől légy menedék.

A Paradicsom már sötét :

te légy benne a kürtös őrző,

s hogy szólt a kürt, csak szóbeszéd.

LATOR LÁSZLÓ

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Most hajlik az óra, s nyúlva fölébem

fémtiszta ütése lecsap:

belereszket az elmém. Most tudok, érzem –

s kezemben már a szoborszerü nap.

Semmi se kész, míg rá nem néztem,

a jövendők csöndesen állnak.

Érett a szemem, s úgy lépnek elébem,

mint a menyasszony, a tárgyak.


Semmi se csepp, mindent szeretek,

hadd fesse aranyra a festék,

és fölmutatom, bár azt se tudom,

kinek szabadítja a lelkét -

NEMES NAGY ÁGNES

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A gondja ránk: lidércnyomás nekünk,

s hangja olyan nekünk, akár a kő –

mert szava csak félig ha érthető,

reá akárhogy is figyelmezünk.

Közte s köztünk a nagy dráma, ahoz,

hogy egymást tán megértsük, túl zajos.

Szájának formáját látjuk mi csak,

melyből szótagok hullnak s múlanak:

s messzebb vagyunk tőle, mint valaha,

habár szerelmünk még feléje von,

s ha e csillagon meg kell halnia,

látjuk csupán, hogy élt e csillagon.


Ez nékünk az Atya. És téged én

hogy hívjalak atyámnak?

Magam még jobban elszakítanám csak.

Fiam vagy. Szemeim majd rád találnak,

mint felismer az ember egyszülött fiat,

még akkor is, ha közben férfi lett, vagy agg.

JÉKELY ZOLTÁN

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kiolthatod szemem te: látlak,

tömd be fülem, hallom szavad,

láb nélkül is kúszom utánad,

száj nélkül hívlak hallgatag.

Törd le karom, én átölellek

szívemmel mint egy csoda-kézzel,

fogd le szivem, lázas velőm ver,

s ha agyamat zúzod te széjjel,

véremre veszlek új erővel.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

No comments: