Pierrot

The Best Place...
(A Hot Summer Afternoon)















The Visitor

Decay

A Nonesuch Record

Love Sublime originated as a commission from the Carnegie Hall Corporation, composed expressly for Fleming—along with Mehldau—to perform at Zankel Hall, where it was premiered in May 2005. Most of the songs draw their texts from two collections of poems: The Blue Estuaries by Louise Bogan and The Book of Hours: Love Poems to God by Rainer Maria Rilke. The text of the title track, “Love Sublime”, was written by the Dutch singer/lyricist Fleurine. “It was a great pleasure to work with Renee. I wrote the music, but she brought it to life,” Mehldau said.

Songs from The Book of Hours: Love Poems to God

Brad Mehldau / Words by Rainer Maria Rilke

Your first word was light

5:28

The hour is striking so close above me

5:09

I love the dark hours of my being

4:35

I love you, gentlest of Ways

7:02

No one lives his life

2:36

His caring is a nightmare to us

2:31

Extinguish my eyes, I’ll go on seeing you

6:13

Songs from The Blue Estuaries

Brad Mehldau / Words by Louise Bogan Tears in Sleep 2:31 Memory 3:25 A Tale 4:28 Love Sublime Brad Mehldau / Words by Fleurine Love Sublime 4:20

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Négy Rilke vers (a fenti CD-höz) ~











a korai évekből

Szólt legelső igéd, a fény,

s lőn idő. S hallgattál sokáig.

Aztán az ember. (Benne máig

egész sajgó valónk homálylik.)

És most tűnődsz az új igén.

De azt már nem akarom én.

Légy néma, esdek éjjelente,

mozdulatokban nőj te szét,

s kit a Lélek álmában ért:

írd homlokokra és hegyekre

a hallgatás nagy összegét.

A kimondhatatlant elűző

harag elől légy menedék.

A Paradicsom már sötét :

te légy benne a kürtös őrző,

s hogy szólt a kürt, csak szóbeszéd.

LATOR LÁSZLÓ

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Most hajlik az óra, s nyúlva fölébem

fémtiszta ütése lecsap:

belereszket az elmém. Most tudok, érzem –

s kezemben már a szoborszerü nap.

Semmi se kész, míg rá nem néztem,

a jövendők csöndesen állnak.

Érett a szemem, s úgy lépnek elébem,

mint a menyasszony, a tárgyak.

Semmi se csepp, mindent szeretek,

hadd fesse aranyra a festék,

és fölmutatom, bár azt se tudom,

kinek szabadítja a lelkét -

NEMES NAGY ÁGNES

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A gondja ránk: lidércnyomás nekünk,

s hangja olyan nekünk, akár a kő –

mert szava csak félig ha érthető,

reá akárhogy is figyelmezünk.

Közte s köztünk a nagy dráma, ahoz,

hogy egymást tán megértsük, túl zajos.

Szájának formáját látjuk mi csak,

melyből szótagok hullnak s múlanak:

s messzebb vagyunk tőle, mint valaha,

habár szerelmünk még feléje von,

s ha e csillagon meg kell halnia,

látjuk csupán, hogy élt e csillagon.

Ez nékünk az Atya. És téged én

hogy hívjalak atyámnak?

Magam még jobban elszakítanám csak.

Fiam vagy. Szemeim majd rád találnak,

mint felismer az ember egyszülött fiat,

még akkor is, ha közben férfi lett, vagy agg.

JÉKELY ZOLTÁN

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kiolthatod szemem te: látlak,

tömd be fülem, hallom szavad,

láb nélkül is kúszom utánad,

száj nélkül hívlak hallgatag.

Törd le karom, én átölellek

szívemmel mint egy csoda-kézzel,

fogd le szivem, lázas velőm ver,

s ha agyamat zúzod te széjjel,

véremre veszlek új erővel.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

A legújabb: 2006. július!

(Deutsche Grammophon ~ 20-21)

• Two world premieres on CD: the trumpet concertos From the Wreckage by Mark-Anthony Turnage and Heinz Karl Gruber’s Aerial. These two pieces are coupled with Jet Stream, the trumpet concerto by Peter Eötvös.
  
  
• Both trumpet concertos by Turnage and Gruber have been written for Håkan Hardenberger, who “is both a phenomenal trumpet player and a superb musician who has created, virtually single-handed, a whole new repertoire for his instrument through his commitment to contemporary music”. (BBC Music Magazine).
  
  
• Turnage is one of the key figures of contemporary music with a solid fan base; Gruber gained worldwide recognition in 1978 when Sir Simon Rattle premiered his neo-gothic melodrama Frankenstein; and Eötvös, a leading composer of today, recently had a huge success with his opera Angels of America premiered at the Théâtre du Châtelet in Paris.

H. K. Gruber








M.-A. Turnage









Eötvös Péter











H. Hardenberger

in which direction?

Megtalálták Mozart feleségének a fényképét...

Photo of Mozart's widow found

A print of the only photograph of Mozart's widow, Constanze Weber, has been found in Germany.

The photograph was taken in 1840 in the Bavarian town of Altoetting when she was 78. She died two years later.

Constanze in 1802

The local authorities say detailed examination has proved the authenticity of the image, which is a copy of the original daguerreotype.

Wolfgang Amadeus Mozart died at the age of 36 in 1791, when Constanze was 29. She later married a Danish diplomat.

The print is one of the earliest examples of photography in Bavaria. It was found in the town archives.

The daguerreotype was taken at the home of the Swiss composer Max Keller, whom Constanze used to visit regularly.

Mozart and Constanze had six children in their nine-year marriage. Only two of them survived past childhood.

The daguerreotype shows Constanze at front left, next to Max Keller. His wife Josefa is on the right. Behind them are (from the right): their daughters Josefa and Luise, Max Keller's brother-in-law Philipp Lattner and the family's cook. They are outside the Keller family's house.

Ligeti György

(1923 ~ 2006. június 12)

Ligeti György honlapja

"... Íme egy cserépdarab, egy nehezen értelmezhető töredék. Vedd fel, és csinálj vele, amit akarsz. Legfőképpen: légy óvatos. Vedd a kezedbe, forgasd meg ujjaid között, és hagyd, hogy közléssé változzon."

Ingmar Bergman: Szenvedély

Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem

Karinthy Frigyes: "Struggle for Life"

In Michael Harder's TV film Die Stimme from Radio Bremen, Thomas Quasthoff describes himself as follows:

"1.34 meter groß, kurze Arme, sieben Finger - vier rechts, drei links - großer, relativ wohl geformter Kopf, braune Augen, ausgeprägte Lippen; Beruf: Sänger."

[1.34 meters tall, short arms, seven fingers - four right, three left - large, relatively well formed head, brown eyes, distinctive lips; profession: singer.]

Thomas Quasthoff ist einer der erfolgreichsten und ungewöhnlichsten Sänger der Gegenwart. Obwohl die Musikhochschule Hannover dem contergangeschädigten Bariton mit der Begründung, er könne nicht Klavier spielen, ein Gesangsstudium verwehrte, stand sein Berufswunsch fest.

Heute werden seine CD-Veröffentlichungen regelmäßig von der internationalen Fachpresse ausgezeichnet, er hat mehrere Wettbewerbe und hoch angesehene Preise gewonnen und eine Gesangsprofessur inne.

In seiner Biografie erzählt Thomas Quasthoff von seinen großen internationalen Erfolgen, von Konzertatmosphäre, Reisen und Plattenaufnahmen, aber auch von seinem Handicap, den Kämpfen, die seine Eltern mit den Behörden führen mus

sten, der Ausgrenzung. In der niedersächsischen Kleinstadt ist das Leben mit

Behinderung nicht einfach. Doch Thomas Quasthoff panzert sich mit Witz und musisch

em Talent.

Ein intelligenter und humorvoller Einblick in die Welt eines Ausnahmekünstlers.

See: HERE

~~~~~~~~~~~~~~~~

SCHUBERT: Winterreise D.911
Thomas Quasthoff
Daniel Barenboim
Universal / Deutsche Grammophon DVD

00440 073 4049

Áll egy ember a Berlini Filharmónia nagytermében, zongoristapartnere kísérete mellett Franz Schubert dalciklusát, a Winterreisét

énekli.

A XX. század közepe óta, ha egy baritonista a Téli utazást adja elõ, mindig a Dietrich Fischer-Dieskau által kitaposott ösvényen indul el. Mert nem lehet máshonnan indulni. A magányosság balladáit Fischer-Dieskau óta a kötelezõ eszköztelenség és a férfias lágyság jellemzi. Az énekes, Thomas Quasthoff sem gondolja másképp. Azután viszont ahogy haladunk elõre a dalciklusban, úgy tûnik elõ, hogy ugyanazokra az alapokra mennyire máshogy építkezik.

Az elsõ jelentõs különbség a harmadik dalnál ötlik fülünkbe. A Gefrorne Tränen (Megfagyott könnyek) szikársága, elhagyatottsága az elsõ jel, amit hamarosan követ sok más. Az Erstarrung (Dermedtség) zaklatottságával, s ugyanakkor ellentmondásos finomságával hívja föl a figyelmet, míg a következõ dal (Der Lindenbaum - A hársfa) m

ár egyértelmûvé teszi, hogy Quasthoff az egyén, a vándor sápadt magányosságát akarja kiemelni. Reflektorba állítani, mondanám, pedig dehogy, épp ellenkezõleg. Quasthoff elbújik a csöndes legatók mögé. Meleg, kiegyenlített baritonhangja a ppp és a mf közti tartományokban a leghatásosabb.

A legnagyobb drámát formálja a legcsöndesebben, s - ez a nehéz - a leglassabban is. Schubert kedvez az efféle megközelítésnek. Az Irrlicht (A lidércfény) címû dalban a hátborzongató érzést épp azzal tudja az énekes kiváltani, hogy olykor látszólag kiszámíthatatlanul meg-megáll a dallamíveken.

A legérdekesebb Quasthoff felfogásában, hogy egyetlen pillanatig nem ismétli önmagát, maradéktalanul leköti figyelmünket a "vándorút" különféle stációinak bemutatásával. A Frühlingstraum (A tavaszi álom) az õ elõadásában bizony nem könnyed dalocska, nem pihentetõ átmenet két drámai mondanivaló között, hanem éppen azok súlyát teszi még markánsabbá.

Quasthoff elõadásában az egész ciklust átlengi valamilyen mély, rezignált bölcsesség és valami óvatos remény.

Az utolsó dalok már nagyon mutatnak a vég, az utolsó dal (Der Leiermann) irányába, mégis itt kezdjük érezni (vagy csak sejteni) elõször a túlvilág értelmét. Meghökkentõ, de az Im Dorfe (A faluban) vibrálóan zörgõ kísérete nyújt elõször valami reményt, valami fényt. Quasthoff tudja a nagy titkot. A Das Wirtshaus (A vendégfogadó) címû dalt elképesztõ lassúra veszi (persze ez a szerzõi utasítás is: sehr langsam), megáll egy-egy nyolcadnyi szüneten, telnek a másodpercek, de ura a helyzetnek, ura a hallgatóságnak, ami csak nagyon kevesek kiváltsága.

Innen már csak két lépés következik. A Die Nebensonnen (Kihúnyt napok) és a Der Leiermann (A kintornás). Két végtelen távoli vidék, két végtelen messzi part. Az énekes parlando recitálása a zongora segítségével vész el a ködben.

Quasthoff a majd nyolcvanpercnyi estét hibátlan koncentrálással, tökéletes formában, egyetlen pillanatnyi megingás nélkül hozza. Partnere, Daniel Barenboim épp európai turnéja közepén is (néhány nappal pont budapesti koncertjeit megelõzõen) pontosan igazodott hozzá.

A felvétel nagy érdeme, hogy tökéletesen alkalmazkodott a televíziós mûfajtól idegen közeghez, a látványosságtól mentes dalesthez, és pontosan meg tudta jeleníteni képben is a mû vezérfonalát, a csöndes, bölcs magányt. Ebben kulcsszerepe lehetett a magyar vezetõoperatõrnek, Jancsó Nyikának, valamint a rendezõnek, Michael Beyernek.

A végére hagytam, pedig akár lehetett volna ezzel kezdeni. Thomas Quasthoff súlyos rendellenességgel született, lábai csak csonkán, karjai egyáltalán nem fejlõdtek ki, magassága talán százhúsz centi lehet. S áll ez az apró ember a Berlini Filharmónia nagytermében, zongoristapartnere kísérete mellett Franz Schubert dalciklusát, a Winterreisét énekli.

(Szöveg a "café momus komolyzenei magazin"-ból: ITT )

KZ~oratórium

Későre jár. Márcsak a rabruha
kifoszló cérnaszála van velem.
Letépem és számba veszem a cérnát.
Itt fekszem holtan a nyelvem hegyén.

Pilinszky János