Megvettem a Hasnyálmirigyet. Olvastam gyorsolvasással, megszoktam gyorsolvasni (gyorsolvas - mondaná.) Fura. Övé vagy nem övé? Gyorsolvasással, mintha Thomas Mann naplója. Dehát abban semmi. (No jó, majdnem. Olyan történetek...) Most meg még egyszer lassan. Nem sokat - sokszor. Szóval így. ha persze, akkor ezek is történetek. Csak nem majdnem. Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére. Idézőjel nélkül. - ebbe próbálj belekötni, azt a posztmodern ironikus fajtádat!
WELCOME VIRTUAL GLOBE! ~~~ NON RIDERE, NON LUGERE NEQUE DETESTARI, SED INTELLIGERE! (Spinoza)~~~~~ Képek kattintással nagyíthatók ~~~~ Egyes szavak, nevek: linkek! ~~~~~~~~~~~~~~ A képek is jelentést hordozhatnak!~~~~~~A cikkek frissülnek; térjen vissza rájuk!~~~~ HASZNÁLJON TÖBBFÉLE BÖNGÉSZŐT (BROWSER) (Internet Explorer, Google Chrome, Firefox, Opera, Safari, Lunascape stb.). Használja a blog saját keresőjét (balra fent)! ~~~~~~~ e-mail: nontacet@gmail.com
Sunday, July 17, 2016
E. P.
Megvettem a Hasnyálmirigyet. Olvastam gyorsolvasással, megszoktam gyorsolvasni (gyorsolvas - mondaná.) Fura. Övé vagy nem övé? Gyorsolvasással, mintha Thomas Mann naplója. Dehát abban semmi. (No jó, majdnem. Olyan történetek...) Most meg még egyszer lassan. Nem sokat - sokszor. Szóval így. ha persze, akkor ezek is történetek. Csak nem majdnem. Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére. Idézőjel nélkül. - ebbe próbálj belekötni, azt a posztmodern ironikus fajtádat!
Megvettem a Hasnyálmirigyet. Olvastam gyorsolvasással, megszoktam gyorsolvasni (gyorsolvas - mondaná.) Fura. Övé vagy nem övé? Gyorsolvasással, mintha Thomas Mann naplója. Dehát abban semmi. (No jó, majdnem. Olyan történetek...) Most meg még egyszer lassan. Nem sokat - sokszor. Szóval így. ha persze, akkor ezek is történetek. Csak nem majdnem. Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére. Idézőjel nélkül. - ebbe próbálj belekötni, azt a posztmodern ironikus fajtádat!
Friday, July 15, 2016
Esterházy Péter meghalt
Az tulajdonképpen elviselhetetlen, eléggé elviselhetetlen, ahogy valaki összeszorított szájszéllel, mosolyogva sugározza a reményt - nekem. De nem akarok háládatlan lenni, csak mondanám, ahogy a Kis Magyar Pornográfiában egy kurva (?) mondja: Ne krenkold magad, api. Nem ez viszi a nemzetet előre. Látom, ebbe újra meg újra belefutok majd. Hol a rémült, együttérző jajveszékelés, ez szörnyű, még ilyet, hol ez a rémült, együttérző reménynyomasztás.Egyik se akarja tudomásul venni a halált, meg vannak rémülve. Rémületükben nem osztozom, ezt már említettem. De evvel nem nagyszájúskodom, csak mondom, hogy ez nem érintett meg. És juszt se úgy mondom, hogy még, nem érintett meg még. Nem várom, hogy gyere, és nem könyörgök, nem imádkozom, nem szentségelek, hogy ne gyere.
Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
...............................................
... így ért véget az életem. És kezdődött a halálom. Vagy inkább haldoklásom? Hát ezt nem tudom hitelesen leírni. Nem látom, érzem, tudom magamat haldoklónak. Hacsak nem mindenki az, hacsak nem úgy látjuk az életünket, mint haldoklást. Kibújunk anyánkból, és üstöllést (!) haldokolni kezdünk. De ezt én nem így gondolom. Eddig biztos nem így gondoltam.
[Esterházy
Péter: Hasnyálmirigynapló]
Subscribe to:
Posts (Atom)