FElepHánt és a lóláb... avagy Urbi et Orbi

Nem kenyerem a színházi kritika. Mi több olykor egyenesen únom, hiszen felületes és semmitmondó írásokkal találkozom. Másfelől viszont nehéz mesterség. Jót is kell mondani és kemény bírálatot is - jól. Ebben a vonatkozásban számomra az egyik ikon Kroó György, akitől mindig pontosan értesültem a véleményéről, s tudnivaló volt, hogy tőle egy kemény bíráló kritika felért egy dícsérettel. Ritka tünemény.

Fenti "elefánt" néhány szóban elintézett egy alkotást, sok ember munkáját, törekvéseket, intellektuális és szemléleti állásfoglalásokat. 

A néhány sorból a frusztráltság, a kisebbrendűségi komplexus lólába, álságos magabiztossága úgy ordít, ahogy csak egy lóláb képes, hogy képtelen hasonlattal éljek. A képtelen hasonlatok olykor képesebbek.

Magáról a műről azért nem mondok többet, mert nálam hivatottabb kritika olvasásakor találkoztam a véleményemmel - és örültem neki és magamnak.

A  FElepHánt pedig? Elszomorító bulvárjelenség: kortünet.

Szóra érdemes nem lenne, ha - mint a közélet fennsíkjain naponta tapasztaljuk - nem hatna. Nem térítené el a színházi választás urnájától azokat, akiknek talán a legnagyobb szükségük lenne rá.

Hogy világos legyen szomorú jegyzetem, olvassák el egyrészt az "elefánt" fröccsenését, másrészt a hivatott kritikát. És nézzék meg az előadást!

Az elefánt: ITT

A kritika: ITT