Marc Sinan

A fiatal török gitárművész és zeneszerző utazása során gyűjtött népzenék alapján komponált zenét. Andrea Molino az út során készült felvételek és képek segítségével a Drezdai Szimfonikusok közreműködésével létrehozta ezt a zenei installációt zenekarra és videó dokumentumokra.

Szólni kell az elkészítés módjáról. Marc Sinan utazása során Anatóliában rengeteg népi zenét gyűjtött. Azután ezekre az eredeti – és külön felvett külön is elhangzó! – népzenékre zenekari művet komponált. Az eredeti zene szinte mindig jelen van, képben is, vetítve.

Különös, érdekes és nagyon jelenkori kompozíció ez. Eszembe juttatja Boulez mondatát: „Magam úgy találom, hogy nincsen különbség az egyik zene és a másik zene között” (lásd: ITT). Azután Ligeti György többször ismételt szavai jutnak eszembe, amelyek szerint rengeteg, szinte földrésznyi zene létezik, amelyeket alig ismerünk. És Steve Reich is eszembe jut, aki több művében zajokat (vonatzaj, városi utcazaj), beszédet stb.  épít szerzeményeibe. Ezek – meglehet látszólag - mind új találmányok.

Marc Sinan  és Andrea Molino „találmánya” izgalmas asszociációkat kelt, hol a népi „egybehangzással”, hol az elrugaszkodással.

Itt a prológot és az első két fejezetet idézem.