Örkény István ~ Emlékkönyvbe
(Garas Dezső ~ Törőcsik Mari)

Bloomsday ~ június 16.
Ez itt: megkésett Bloomsday. 1904. június 16.
Leopold Bloom dublini polgár  - James Joyce teremtményének - egyetlen napja...
Az Ulysses napja...

Árnyékvilág

Kővári Orsolya könyve Tarr Béla filmjeiről.
Tarr Béla retrospektív ~ A torinói lótól a Családi tűzfészekig
Vagyis az időben visszafelé, a művek sorrendje a legutolsónál kezdődik.

Koltai Tamás előszavának ezt a címet adta: Van mit elmondani. S így kezdi:
A mindenség közönye. Egyetlen kérdésre sincs válasz. Üres az ég.
Erről szól minden Tarr-film.
Akkor hát remény sincs?
Téved, aki így gondolja. És nem azért, mert a nagy művek létrejötte maga az istenkeresés, s az elveszettség érzete nem azonos a kétségbeeséssel, sokkal inkább a kijózanodással, ami abban segít, hogy végiggondoljuk, és tisztán lássuk a helyzetünket, megszabaduljunk az illúzióktól meg a hazugságoktól, hanem azért, mert a szembenézés a sors megkerülhetetlenségével, ha tetszik, a véggel, az egyetlen remény. Maga a remény.
A zenéket Víg Mihály komponálta.

Mauricio Kagel



Emlékszem: vagy másfél évtizede együtt ebédeltem Kagellel a Magyar Rádió éttermében. A Sankt-Bach-Passion című művének előadására érkezett. Ezt a művét konferálta be a rádió már akkor elagott zenei műsorvezetője istenkáromlásként (Bachot állította Kagel a „passió” középpontjába). Azóta Kagel meghalt, a rádió éttermébe a „News room” költözött, a kultúra „felkent papjai” mostanság is a romboláson törik a fejüket…
A Naxosnál most jelent meg új felvételen Kagel néhány fuvoladarabja.
Itt a Pan című opuszt idézem, Michael Faustot az Ensemble Contrasts kíséri.

Marcello Mastroianni

Egy monológ Furio Bordon La ultime lune (Holdfogyatkozás) című darabjából...

Arnold Schönberg ~ Hegedűverseny Op. 36.

Archív felvétel ~ 1968. Ritka érdekesség.
A hegedűverseny Schönberg amerikai élete során keletkezett 1936-ban.
A felvételt a Supraphon lemezkiadó adta ki.
Hegedűn játszik Hyman Bress.
A Prágai Szimfonikus Zenekart Jindřich Rohan vezényli.
A lemez címe: Modern hegedűversenyek. Az album három bakelitlemezből áll, Schönberg mellett Igor Stravinsky, Paul Hindemith, Karl Amadeus Hartmann, Ralph Vaughan Williams és Benjamin Britten egy-egy hegedűversenyével.
Külön érdekesség a design! A borító spirálfüzethez hasonló szerkezettel foglalja magában a kísérő füzetet és a lemezeket. ~ A zenét Arnold Schönberg festményei kísérik.
Itt a második tétel (Andante grazioso) hallgatható.

John Lennon ~ Imagine

Csak mert annyira aktuális!

Képzeld el, hogy nincs mennyország

Ez könnyű, ha megpróbálod
Nincs pokol alattunk
Fölöttünk csak az ég
Képzeld el, minden ember a mának él...


Képzeld el, nincsenek országok
Ezt nem nehéz megtenned
Senki nem öl vagy hal érte
És vallás sincs
Képzeld el, minden ember békében él...


Azt mondhatod, hogy álmodozok
De nem én vagyok az egyetlen
Remélem, egy nap csatlakozol
És a világ eggyé lesz


Képzeld el, hogy nincs tulajdon
Kíváncsi vagyok, tudod-e
Nem kell kapzsiság vagy éhség
Az ember az embernek testvére
Képzeld el, hogy minden ember
Megosztozik a világon...


Azt mondhatod, hogy álmodozok
De én nem vagyok az egyetlen
Remélem, egy nap csatlakozol
És a világ eggyé lesz

 Samantha Sam Taylor-Wood

A tartalmilag és formailag egyaránt merész filmes, fotós, látványművész nevét mifelénk kevesen ismerik.

Művei a maradiakban felháborodást keltenek, a szórakozni vágyókat untatják.
Klipjei általában némák, olykor zajok, vokális effektusok kísérik a merész képeket.

Az itt megtekinthető Csendélet című munkája is néma, számomra mégis valami hangkíséretet kívánt. Ezért tettem a képsor alá  Willem Jeths zenéjének (Fas/Nefas) részletét.

Philippe Genty ~  Mary Underwood
Világvége
(La Fin des Terres)
Meghatározhatatlan.
Mozgásszínház: tánc, ének, zaj, zene, pantomim, bábjáték…
Darabok, jelenetek sorjáznak és mégis egész!
Említeni kell a zenét (összeállította: Serge Houppin és Henry Torgue).
(Ha valakit kiváncsivá tettem, akkor a Mezzo tévében megnézheti még: június 9-én, szombaton, reggel 9:30-kor látható az egész!)
~~~~~~~~~~~~~~
La Fin des Terres (Lands End)
Choreography by Philippe Genty and Mary Underwood
Using puppetry, illusion and physical theatre, La fin des Terres is a journey though a world of limitless possibility. Genty, who is a master of illusion, dives deep into the subconscious and creates a series of extraordinary tableaux which are by turn whimsical, melancholy, and playful. The work follows the journey of two people, conjuring a cast of enigmatic characters to reveal secret emotions and hidden histories. Breathing life into huge animated forms that drift along on a surreal journey, Genty continues his captivating and passionate exploration of undiscovered worlds with puppetry, illusion and mime.
(A Mezzo programból)
~~~~~~~~~~~~~
Itt egy montázskísérlet, kedvcsinálónak:

Beckett: Not I (Nem én)

~~~~~~~~~~~~~  
Szubjektív előszó
Amikor bizonytalanná válik: nem én?! – A fájdalom – inkább ingernek mondanám – oldódni törekszik. Diszkomfort érzés, ahogy az orvosi finomkodás mondja…
K.T.
~~~~~~~~~~~  

Az eredeti felvételt Beckett rendezte és Billie Whitelaw (vagy csak a szája?) adja elő. Szövegtelen szöveg? – jut eszembe. A magyar hang Bodnár Erikáé.

A két előadás ritmusa teljesen más. Ilyenformán a két szöveg nincsen szinkronban. De nem is éreztem volna szerencsésnek az erőszakolt szinkronitást, annyira más a két színésznő hangi alkata. Meg a nyelvek különbségéből adódó probléma, amit az erőszakolt szinkron oly sokszor tönkretesz. Ugyanakkor fontos a képi rész, a száj (Beckett szigorúan ragaszkodott hozzá, hogy a szájon kívül más ne legyen látható!).

Ami a jelentést illeti? A megértés legyen kinek-kinek a magánügye…

[A teljes angol és magyar szöveg olvasható: ITT]