צפירת זיכרון - Holocaust Remembrance Day Siren

~ Israel

Örkény István és  Giacinto Scelsi találkozása

Örkény illusztrált egypercese a testi hibás körről és az, hogy Scelsiről alig-alig készült fénykép, viszont aláírása fölé fénykép helyett rendszerint egy kört rajzolt. A kör - szinte mindig - teljesen ép volt.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Giacinto Scelsi két szóló szerzeményét használtam fel:
1. Piccola suite (fuvola: Stefan Fischer)
2. Alleluja (cselló: Frances-Marie Uitti)

Metamorphoses

Nixon Kínában

John Adams operája


A Mezzo tv az elmúlt napokban több kortárs művel jelentkezett. Két Glass művet (Dance – balett; Vásott kölykök – opera) nézhettünk meg.
A párizsi Théâtre du Châtelet szerdán bemutatta John Adams operáját: Nixon Kínában. Adams több ún. politikai operát írt (The Death of Klinghoffer; Doctor Atomic). Ezt a bemutató előadást a Mezzo élőben közvetítette. Látványos, igen jó rendezés (Chen Si-Zheng), a zenéhez és a librettóhoz (Alice Goodman) kitűnően illeszkedett.
Az opera Nixon 1972-es kínai látogatása nyomán készült, az ősbemutató 1987-ben Houstonban volt, 2011-ben a New Yorki Metropolitan is bemutatta.
Az opera szemlélete is érdekes. Ugyan megmutatja a kínai diktatúra kulturális vetületeit, ugyanakkor érzékelteti az amerikai vendégek – elsősorban Nixon feleségének – meglepődését és csodálatát, máskor naív érzelmességét is.
Itt egy rövid keresztmetszetet készítettem, elsősorban az előadás tánc-részletei alapján.

Holokauszt...
Az egyik legmegrendítőbb kép a szomorú témakörben, amit valaha láttam...
(Yad Vashem: World Holocaust Center, Jerusalem)

Rádiószínpad

2012. április 20-án, pénteken, este 7 órakor
a Sanyi és Aranka Színházban
IX. Mátyás utca 9.

A cím egy El Kazovszkij szövegből származik.

A műsor jelentős része El Kazovszkij festő-képzőművész most megjelent verseinek szövegéből, a művész szellemében készült.

Egy video részlet:

Néhány szubjektív megjegyzés – de ez senkit semmire sem próbál kötelezni!

Sokszor kérdezik tőlem, hogyan készülnek ezek a műsorok (de már a rádióműsorok is). Nemigen tudom a választ. Talán úgy, hogy valamivel (szöveg, kép, zene) találkozom – általában véletlenül –, s ez eszembejuttat már hallott, látott szövegeket, képeket, hangokat. És aztán ezeket megkeresem, megcsócsálom és valamilyen általam jónak vélt sorrendbe rakom. Közben nemigen gondolok arra, hogy mit fognak ehhez szólni. – Másfelől azt veszem észre, hogy a jó anyagok összeilleszthetők, valamiképpen azonos alapanyagból készülnek. S ekkor már nem a „mit” érdekes, hanem a „hogyan”.
Sokszor kérdezik, hogy miért foglalkozom annyit a halállal. Én azonban az élettel foglalkozom. A látszat abból keletkezik, hogy az életnek nincsen értelme. „Mi az élet értelme?” – ezt a kérdést teszik fel a könnyed kabarétréfáktól a súlyos filozófiákig. Válasz nincs.

„Az ember meghal” analízise - írja Heidegger - egyértelműen feltárja a halálhoz viszonyuló mindennapi lét létmódját… „az ember meghal”, …minden egyes másik és az ember maga is elhitetheti magával: sohasem éppen én.
Vagyis az embert az tartja életben, hogy nem hiszi el a halálát.
Az élet keletkezik, az élet adott; nincs más tennivalónk, mint hogy leéljük (de még ez sem kötelező). Az életigenlő pszichológiai és egyéb próbálkozások oka a halálfélelem. Nincsen remény. Nincsenek utak. Egyedül az rendeltetett, hogy mennünk kell. A MAJD tartja egyben az életet. Hogy majd lesz „valami”. Ez lehet a holnap, lehet a következő perc, lehet az élet utáni élet kecsegtetése: megannyi kudarcra ítélt próbálkozás. Ezekkel foglalkoznak a vallások, a hitbéli ideológiák - "praktikus" haszonnal járó megannyi fiaskó. Az egyetlen lehetőség, hogy mennünk kell. Ennek jegyében rengeteg minden (sőt talán minden) keletkezik. Születik. De értelme? Nem, az nincsen.
Minden szándékolt nagyképűség nélkül ennyit tudok mondani azokról a nem tudom mikről, amiket csinálok…

Philip Glass
Dance című zenéjére koreografált balettet láthattuk tegnap a Mezzon.
A csaknem egyórás szédületes produkciót érdemes keresni! (Részletek: ITT)

Holokauszt  ~  1944

1978 óta az Egyesült Államokban április 18-a az Oktatás Napja.

Április 18-án született a híres tanító rabbi: Menachem M. Schneerson. Az ő születésnapja tehát az oktatás napja.

Ő maga így szólt a jeles napon:


“ Leginkább illeti pedig mélységes hálánk az USA kongresszusát nemes tettéért, mellyel a képviselőház és a szenátus közös határozatban, kétharmados többséggel, illetve egyhangúlag felhatalmazta az Egyesült Államok elnökét, hogy e napot az oktatás napjává tegye az USA-ban. Az erről szóló törvényt az elnök aláírta.”
1978-ban az Egyesült Államok elnöke Jimmy Carter volt.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A főpap imájából (Talmud):

Vajha jónak látnád, ó, Örökkévaló, Istenünk és őseink Istene, hogy ne kelljen az idegenbe elvándorolnunk, sem ma, sem ebben az évben; de ha ma avagy ebben az évben mégis el kellene vándorolnunk, engedd, hogy oly helyre kerüljünk, ahol tudomány van. 
                                                                                                                                                         

Gubajdulina



A cseh Supraphon kiadó a tatár-orosz származású, ma Németországban élő komponista 80. születésnapja alkalmából kiadta eddigi valamennyi vonósnégyesét.
A négy vonósnégyeshez kapcsolódik a B-A-C-H- témára írt reflexió.
A Negyedik Vonósnégyes különös hangzását elektronika is kiegészíti.
Az alábbiakban ez hallgatható.

1945. április 4-e

Halk emlékeztető!
Magyarország felszabadult, Magyarország területén befejeződött a II.világháború.
Manapság valahogy másként beszélnek – egyesek.
Hogy Magyarországot megszállták, hogy a Don-kanyarban odaveszett sokezer magyar katona, hogy az alkotmányos rend 1944. március 19-én a német megszállással megszűnt és a rendszerváltásig szünetelt.
Kérdéseim lennének az évforduló napján – egyszerű kérdések:
1. Hogyan kerültek ide a megszálló orosz katonák? Ki robbantotta ki a II. világháborút és ki volt 1945. április 4-ig a csatlósa?
2. Hogyan kerültek a Don kanyarba a magyar katonák?
3. Milyen alkotmányos rend élt 1944.március 19-e előtt? Gondolok a Prohászka-féle numerus claususra (hol volt még akkor Hitler?!); gondolok a zsidótörvényekre az egyházi főméltóságok támogatásával. (Sok mindenen töprengtem - lásd: ITT)
Én 1945. január 7-én találkoztam az első orosz katonával, miután többször elhurcoltak a nyilasok, miután csak különös szerencsének köszönhetően találkozhattam egyáltalán az első orosz katonával.
Csak egyszerű kérdéseket teszek fel. Megválaszolatlan és elintézetlen kérdéseket…
1945. áprilisában az ország felszabadult… De azóta is az elintézetlenség mocsarában élünk.