Egy újsághír nyomán...

Non ridere, non lugere neque detestari, sed intelligere
[Nem kinevetni, nem is siránkozni, sem gyűlölni, hanem megérteni]
(Spinoza: Tractatus theologico-politicus)
~~~~~~~~~~~~~~

Ma este kérdéseket váltanak:
A bölcs, az istentelen, az együgyű és a gyermek.
S az idő visszájára fordul,
A ma visszahömpölyög a tegnapba,
Mint a torkolatánál elzárt folyam.

(Primo Levi)

~~~~~~~~~~~~~~~~~
„Akárhogyan végződik is ez a hábo­rú, az ellenetek vívott háborút máris megnyertük; egyetlenegy sem marad meg közületek tanúnak, és ha valamelyikőtök mégis megúszná, a világ úgysem hinne neki. Egyesekben talán ébred majd némi gya­nú, lesznek talán viták is, a történészek kutakodnak talán a múltban, de bizonyosság nem lesz, mert a bi­zonyítékokat veletek együtt meg fogjuk semmisíte­ni. És ha valami bizonyíték mégiscsak fennmarad­na, ha valamelyikőtök mégiscsak megmaradna, az emberek akkor is azt mondják majd, hogy az olyan szörnyűségeket, mint amikről beszéltek, egyszerűen nem lehet elhinni: azt mondják majd, hogy mindez merő propaganda, egyszóval nekünk hisz­nek majd, akik mindent letagadunk, nem pedig nek­tek. A lágerek történetét mi mondjuk majd tollba."

(Simon Wiesenthal idézi az SS-katonákat)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A nyelvi zűrzavar mélyben tengő életünk egyik legfontosabb ve­lejárója: örök Bábel vesz bennünket körül, melyben az­előtt sosem hallott nyelveken mindenki parancsokat és fenyegetéseket üvöltözik, s jaj annak, aki nem ért azonnal a szóból. Itt senkinek sincs ideje, senkinek sincs türelme, senki se figyel oda ránk; mi, utolsónak érkezők ösztönö­sen a sarokba húzódunk, a fal mellé, hogy legalább hátulról védve érezzük magunkat.

...éppen mesélek: a hár­mas füttyszóról, a kemény priccsről, a hálótársamról, akit odébb szeretnék tolni, de nem merem felébreszteni, mert erősebb nálam. Hosszan mesélek még az éhségünkről, a tetűvizitről meg a kápóról, aki orrba vágott, aztán elkül­dött mosakodni, merthogy vérzem. Kimondhatatlanul intenzív fizikai élvezet ez: otthon lenni, barátok között, tele mesélnivalóval; de nem tudom nem észrevenni, hogy a hallgatóságom nem figyel rám. Mi több, teljességgel közömbös: összevissza beszélnek egymással, mintha ott se lennék.

Vallásos barátom szerint azért maradtam élet­ben, hogy tanúságot tegyek. Tettem is, amennyire tellett tőlem, nem is volt más választásom; és teszek továbbra is, valahányszor alkalom adódik rá; szo­rongva gondolok azonban rá, hogy csakis azért le­hetek tanú, mert abban a kiváltságban volt részem, hogy életben maradtam, és hogy hosszú éveken át nagyobb gond nélkül élhettem: szorongva gondo­lok rá, mert nem látom, hogy a kiváltság arányban állna az eredményével.
(Primo Levi)

~~~~~~~~~~

Primo Levi negyvenkét évvel szabadulása után öngyilkos lett... Elie Wiesel mondta: Primo Levi Auschwitzban halt meg negyven évvel korábban...