Nyelvtudás! Meg minden...

Behavazott agyak!

2007 - Karácsony után, Újév előtt!

Esterházy Péter

-től javarészt olvastam. A java részt. A java részt?

Itt ez A kitömött hattyú. 1988-ból. Éppen húsz éve lesz. "Láthatatlan történetünk". Minden teljesen rendben. Csak ne Hamvas lett volna az ürügy!...

Goya ürügyén ~ kétszer...

1. Milos Forman : Goya kísértetei [Goya's Ghosts (2006)]

Minden ismertetés nekibuzdul a magyarázatnak: Goya nehéz koráról, az inkvizició Spanyolországáról szól Forman filmje.

Holott: a mindenkori gonoszságról szól. Itt jószerint mindenki gonosz, vagy legalább gyáva, s ez mindenkor, megintcsak a gonoszt támogatja... A mindenkori aktuális gonoszság filmje. Ecce! Ilyen az ember! (DVD-n is nézhető...)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2. Michael Nyman : Facing Goya (négy felvonásos opera)

Részletek hallgathatók: ITT

Goya itt is ürügy...

Elitizmus, előítélet, áltudományok...

Nyman korábbi műveiben is felfedezhetők ezek a témák...

A mottó: "Minden, ami szembejött..."

A Neue Zeitschrift für Musik számai 1979 és 1990 között... Egy antikváriumban kerülnek elő: "jönnek szembe"...
~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az 1987 májusi szám címlapján Adorno (Stravinsky -kritikáját vitatja valaki). A szám témái: etno-pop, világzene... Kurt Masur... Koncert beszámoló Bartók hegedűversenyéről... Egy Ring-előadás... Az orosz Don Juan Berlinben... Hindemith... Wolfgang Rihm... Lemezek, könyvek jegyzetek... és aztán:

A Samstag kapcsán: "Halál és zene" - a téma.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ami aztán egészen különös: a folyóirat-számból egy honorárium elszámolás pottyan ki:

A megjelent "Gespräch" elszámolása Stockhausen számára! Lehet, hogy Stockhausen példányát vásároltam meg?

Gyorsan előveszem a Samstag című operát - néhány éve sikerült egy lemezantikváriumban megszerezni. S tessék: a lemezdoboz élén Stockhausen-dedikáció valakinek:

Meghalt Király Ernő zeneszerző és népzenekutató. 88 éves korában pénteken érte a halál az újvidéki kórházban. Király Ernő 1919-ben született Szabadkán. 1954-től 1983-ig az Újvidéki Rádió magyar népzenei műsorait szerkesztette. Népzenekutató munkája során magyar, szerb, ruszin és cigány dalokat gyűjtött. Első szerzeményei közé tartoznak a szabadkai költők verseinek megzenésített változatai. Műveinek meghatározó eleme a népzene és az avantgárd összefonódása. Új hangzások és zenei formák után kutatva két új hangszert is konstruált: a magyar népi citerákon alapuló citrafont és a multimédiális tablofont.
Lásd még: ITT és ITT

MOMENTE ~ Stockhausen

1965-ben vezényli a Momente című kompozícióját...

Halljátok hát a pillanatokat – a szeretet zenéjét. Amellyel valamennyiünkben megújul a szeretet. A szeretet, amely összetartja a mindenséget…
Jöjjetek hát! –Énekemben a szeretetet szeretem.
Szeressük a szeretetet,
énekünkben szeressük a szeretetet!
Halljátok hát a pillanatokat – a szeretet zenéjét….
Jöjjetek be mindannyian!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kicsoda az, aki úgy láttatik, mint egy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?

(A Momente szövegének kezdete)

"Mert a szeretet erősebb, mint a halál"

Felfedezettjeim...

Éppen most sikerült megszerezni Morton Feldman összes hegedű- zongoraduóját...

Hegedűn Marc Sabat játszik. Jónéhány kompozíciója legalábbis részben, olyik egészben jó minőségben letölthető: INNEN (http://www.plainsound.org/). Remek hangzások!...

Jelenleg hét érdekes zeneszerző művei hallgathatók itt. Egyik jobb, mint a másik. Minden bizonnyal változnak az anyagok, tehát célszerű gépünkre tölteni azokat.

Nagyon érdekes zenéket kreál Chiyoko Szlavnics (ezekből is több letölthető)

A művek egy részéhez részletesebb ismertetést fűz a honlap, sőt kottapéldákat is találunk!

Olvasom a Muzsika idei augusztusi számában a Csengery Kristóf tollából származó kitételt a














Kronos Quartetre vonatkozóan:



Górecki
"vonósnégyeseit pedig a kortárs zene könnyebben emészthető ágának divatos kvartettje, a Kronos rendelte meg és népszerűsíti".
˙
Gyorsan végigböngészem a polcaimon található Kronos lemezeket. Kire gondolhat Csengery Kristóf?
Bartók, Webern, Berg, Steve Reich, Kaija Saariaho, Alfred Schnittke, John Cage, Harry Partch, Morton Feldman, Terry Riley és így tovább...
ˇ
Ők lennének talán a könnyebben emészthetők?
ˇ
Mert a régieket nem említi idézett kritikusunk. Így hát Liszt Ferenc, Perotinus Magnus, Guillaume de Machaut, Dowland neve eszembe se juthat, hiszen ezek az érdemes, régi szerzők sem tartoznak a könnyebben emészthetők vonulatába, mégha a Kronos Quartet játszotta is a műveiket.
ˇ
Vagy tán az a baj, hogy Kronosék olykor jazzt is játszanak, vagy performanszok aktív résztvevői?
ˇ
Górecki meg egyre-másra csinálja nekik rendelésre a vonósnégyeseket, csakhogy legyen mit népszerűsíteniök a könnyebben emészthetők közül?
ˇ
Miféle kitételek az ilyenek? Vagy én hibáztam megint, hogy kezembe vettem a lapot?...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Engedtessék meg, hogy kritikai életünk - mi több gondolkodásunk - visszás jegyére utaljak. Arra, hogy mennyire nehezen viseljük, ha valamit valaki másként csinál, másként legalább ahhoz képest, ahogy megszoktuk.
Mert Mahlert Barenboim valóban másként vezényli, mint Klemperer. De ha az előbbit szoktuk-szerettük meg, ha az tetszik, akkor - még ha udvariasan is - fintorogni-fanyalogni szoktunk a másikon, a szokatlanon.
És micsoda különbség, ha Yehudi Menuhin hegedül, vagy ha ugyanazt a művet Nigel Kennedy (egyébként Menuhin tanítványa is volt) adja elő! Ki dönti el, hogy melyik jobb? - pláne, hogy melyik a jó?
Ha a Wohltemperiertes Klavier-t Richter adja elő, szinte más művet hallok, mint ha ugyanez Gould előadásában valósul meg. (Hadd utaljak itt Kroó György emlékezetes mondására Richter zeneakadémiai Bach-estjének a szünetében: "Hát igen!... - mondta Kroó tanár úr -, de nem!...")
Aztán, ha egy francia merészel valamiképpen magyar szerzőt dirigálni (Boulez-Bartók), hát akkor isten irgalmazzon neki. Mert ugye az agogika!...
ˇ
Ami pedig a tetszés~nemtetszés dolgát illeti? ~ John Cage mondta: "Ha valami nem tetszik, legelőször azt kérdem, vajon miért nem tetszik nekem. Ha legyőzzük nemtetszésünket, a világ nyitottabbá válik... minden dolog szép, feltéve, ha nincs bennünk a tetszés~nemtetszés képzete".
ˇ
Másfelől meg: kell-e ítélkeznünk?
ˇ
"Több dolgok vannak földön és egen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes."

Veiszer Alinda




televízió-műsorában - Záróra - a minap a múltfeldolgozás kutatója volt a vendég.:
Marsovszky Magdolna









A beszélgetés nagy részében az antiszemitizmusról volt szó. Egészében érdekes volt, de hadd említsek meg egy fontos dolgot.
Két ember beszélgetett. Az egyik Magyarországon él, általában felkészülten beszélget partnerével...
A másik ember Magyarországról került vagy negyedszázada Németországba. Tudományos kutató, német szemlélettel beszél...
Beszélgettek...
Számomra tökéletesen kiderült a különbség, ami a mai Magyarország és a mai Németország között van. Itt: a feldolgozatlan múlt, a kísértő árnyak, a hárítás - amiről sok szó esett a beszélgetés során. ~ Ott: a múlttal, annak szörnyűségeivel való kemény, nyitott szembenézés...
Ha a "bajokról" van szó, itt a többesszám harmadik dominál: ők követték el. Ott a többesszám első: mi követtük el. Akár éltünk akkor, akár nem...
Óriási különbség. Sok tanulnivalónk van...

2 CD! Morton Feldman összes hegedű-zongora duója. Közte a For John Cage! Kitünő előadás!ˇ
ˇ
[A legnagyobb címeknél kifogyott (pl. Amazon), ugyanakkor a JAZZLOFT honlapján több tucatnyi Feldman mű található (részletes ismertetéssel!) és megvehető!]
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Marc Sabat
(a névre kattintva megismerhető Sabat munkássága, számos illusztrációval)

is a Canadian composer and violinist living in Berlin since 1999. He has written concert music for various ensembles including acoustic instruments, live computer and electronics, as well as making recorded projects involving sound and video (installation, DVD, and internet). He has recently developed The Extended Helmholtz-Ellis JI Pitch Notation and is currently teaching a course in acoustics and experimental intonation at the Universität der Künste Berlin. Sabat also performs chamber music and solo concerts and has recorded music on various labels including mode records, World Edition, and HatArt. Marc Sabat studied at the University of Toronto and the Juilliard School of Music in New York.

ˇ
Sabat/Clarke

Canadians Stephen Clarke and Marc Sabat are both active composers and performers of contemporary music. Since 1996, they have collaborated as a piano and violin duo. They have played concerts, made recordings, and commissioned composers to write new pieces, including Maria de Alvear, Martin Arnold, Gerald Barry, Christopher Butterfield, Allison Cameron, Chris Paul Harman, Michael Hynes, Udo Kasemets, James Rolfe, Linda Catlin Smith, James Tenney, and Christian Wolff. Their recordings include the first complete recording of Morton Feldman's music for violin and piano for Mode (New York).Stephen Clarke has worked with a number of ensembles and has performed as a soloist in festivals in Europe, Canada and the U.S. He has performed as a soloist with the Los Angeles Philharmonic New Music Group, the Toronto Symphony Orchestra and the Composers' Orchestra. He has written pieces for various ensembles.

Karlheinz Stockhausen (1928 ~ 2007)
ˇ

"...Mint név, egy mítosz vagyok. Létezik egy test, és ennek a testnek van valamiféle névtáblája. Amikor ez a test majd nem létezik többé, ez a név gyökeresen átalakul egy mítosszá, mind­azokkal a dolgokkal, amelyek körötte kikristályosodtak, benne sok-sok vélemény és meggyőződés arról, hogy mit csinálna Stockhausen, ha még élne. Sok értelmes elme alakította ki az álláspont­ját rólam, s így ez a mítosz állandósul, így hát a magam mítosza vagyok - de ez a mítosz alakít is engem... A név valamit jelez, ami általam manifesztálódik...
... A zene olyan, mint egy fa. Van - függetlenül attól, hogy valaki látja vagy az árnyékában lefekszik. Akár szeretik ezt a fát, akár nem, az nem szűnik meg terebélyesedni. Létezik - és kiterjed az időben.
Lesznek emberek, akik felfedezik ezt a zenét. Minden, ami lé­tezik, jelentéssel bír. Ez a csodálatos a földön. Minden fogyaszt­ható, minden megehető - gondolják meg! Ha te nem eszed, megeszi más. Amit mi nem eszünk, azt elfogyasztják az állatok. Amit nem esznek meg, az visszatér a földbe. Minden él. Ezért az egész szem­pontjából nem fontos, hogy valaki szeret valamit vagy nem szeret. Számomra, mint zeneszerző számára nem perdöntő, hogy szereted-e a zenémet vagy nem. Ha te nem szereted, majd szereti valaki más. Ha senki sem szereti, az sem keserít el. Dolgozom valamin, s ami­kor készen van, valami újat csináltam. Hát persze örülök, amikor olyasvalakivel találkozom, akinek rokonszenves vagyok, akiben szép rezgéseket érzek - és aki szereti, amit én csináltam. De ez teljesen személyes dolog, ez: Stockhausen. Ami a zenémben nem Stockhausen - a leglényegesebb része -, az időtlen, egyetemes. "Stockhausen" csak egy névtábla. Amikor elmegyek, nincs többé. De tovább él a zene...

Stockhausen: Stockhausen, mint mítosz

~~~~~~~~~~~~~~

Ritmus vagy melódia kizárják-e egymást, elnyomják-e egymást, egyál­talán bármelyik is a két elem közül abszolutizálni akarja magát? Ez e mű tematikus alakkontrasztjának legáltalánosabb kérdése. Ez köti a három tételt belsőleg egységbe... Mindhárom tételben - tel­jesen más feltételek mellett - a ritmus mellett dönt Bartók, tehát nem kísérli meg a két elem szintézisét. Szembeállítja azokat egymás­sal, s ez a szembeállítás húzódik végig az egész művön. Ebben a szembeállításban válik Bartók számára lehetségessé, hogy egyértelműen a ritmus mellett döntsön; a ritmus mellett, amelynek a melódia alá­rendeli magát. És ezzel a mű kiemelkedik egyszeri helyzetéből, s olyan műalkotássá lesz, amely mint távoli villámlás, átfogó zenei nyelv-változást jövendöl meg.

Stockhausen: Bartók - Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre (államvizsga dolgozat, 1951)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Minden ember úgy hal meg, ahogyan Lucifer: elvarázsolva az élet zenéjének értelmétől. Látszólagos halált hal tehát, Lucifer requiemje így minden emberért szól, aki az örök fényt keresi...

Stockhausen: Szombat – a Fény ciklusból - 2. jelenet (opera)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A Stockhausen honlap: ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Stockhausen Budapesten vezényli egyik művét (1984)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Azt már senki sem vitatja, hogy napjaink Gesamtkunstwerkjén Stockhausen munkálkodott. Hatalmas opera­ciklusa, a Licht című sorozat tagjai a hét napjainak nevét viselik. A stockhauseni opera fontos kelléke a látvány, ami természetesen nem képzelhető el a zene nélkül. De vajon — konzervatív értelemben — operák-e ezek? Nézzük, mi történik a Csütörtök című műben. Az operába érkező nézőt-hallgatót az előcsarnokba lépve máris a zene fogadja: a Donnerstag-Gruss, a nyitány itt hangzik el. Aztán a nézőtéren azt tapasztalja, hogy a szerepeket csak félig az énekes alakítja, minden szerepnek ugyanakkor egy hangszer is megfelel. Sőt, ez a hangszer mintegy „kiszorítja" az énekest, annak olykor a helyébe lép. A második felvonásban — amely a főhős világkörüli utazását mutatja be — Michael meg sem mukkan, azazhogy mégis: hiszen ő egyszersmind a trombita is. A trombitát fúvó zenész viszont nem a zenekarban foglal helyet, hanem a színpadon, s éppen úgy színészi kvalitások kívántatnak meg tőle, akár az énekesektől... Az opera végén a távozó közönséget az opera és a környező házak erkélyéről megszólaló fúvósok Abschiedje kíséri el addig, amíg csak hallhatók…

ˇ

Helikopter kvartett részlete videón: ITT

Kontakte (installáció): ITT

Stockhausen előad (1972!): ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy link: ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

ˇ

Ez a pécsi Periszkóp Rádió

ˇ

A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép),

ˇ

valamint Interneten:

ˇ

160 kbps mp3 formátumban, illetve 32 kbps mp3 formátumban

ˇ

Műsor a december 5-én elhúnyt Karlheinz Stockhausen emlékére

2007. december 15-én, szombaton 14.00 - 15.00ˇ

ˇ

A műsorban elhangzó részletek az alábbi Stockhausen szerzeményekből származnak:

1. Engel~Prozessionen (Sonntag aus Licht)

2. Luzifers Abschied (Samstag aus Licht)

3. In Freundschaft

4. Gruppen

5. Gesang der Jünglinge

6. Stimmung

7. Helikopter-Quartett (Arditti String Quartet)

~~~~~~~~~~

A műsor hallgatható és letölthető: ITT ( kattintani a "Stockhausen Hommage.mix.mp3" jelzetre)

Kép...

Csak hogy a megelőző és következő bejegyzést mégis elkülönítse egymástól valami!...

Mottó: „Én nem kísérletező szerző vagyok és nem a hangokkal kísérletezem"
(Petrovics)
ˇ
Könyvéről típusos magyar kritika jelent meg -zéta- tollából. Úgy megy, mintha jönne...

Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerző mondta november 10-én, szombaton a Klubrádió Klubdélelőtt című műsorában:
ˇ
„Van az emberi szellemnek egy normális útja, amelyből devianciák teremtődnek, mert valakinek unalmas az, ami éppen normális, viszont az embernek általában a normális a jó, de a különbözés mániája és rögeszméje, az egy nagyon késői terméke az emberi kultúrának, tulajdonképpen talán a 19. században kezdődött igazán, hogy én másféleképpen írok, az én stílusom. Aki Haydn ismeretlen művét meg tudja Mozartétól különböztetni, vagy egy korai Beethoventől, annak a whisky-t azonnal kifizetem. Tehát nem arra törekedtek, hogy másként írjanak, hanem azt írják, ami bennük van, a nyelv pedig közös volt.
Ma olyan mértékben deviált a normálistól a művészet, keletkezett egy vákuum, s annak a helyébe beugrottak a tehetségtelenek, akik különböző elméletekkel bebizonyítják, hogy a szinusz tétel fontosabb, mint a hármashangzat, s ezzel a dolog eldőlt.
Számot vetettem azzal, hogy a hallgató és a zenekedvelő fontosabb számomra, mint én saját magam. Inkább én kapjak ütéseket, mint azok a hallgatók, akik bent ülnek, szerencsétlenkednek egy ilyen koncerten vagy színházi előadáson és hallgatnak, mert nem merik azt mondani, hogy ez nekik nem tetszik, mert akkor kikapnak…
Nekem mindig sikerem van, méghozzá nem kicsi, kínosan nagy sikereim szoktak lenni, olyan, hogy megismételnek tételt koncerten, zsúfolt házban… Természetesen a deviánsok azt mondják, hogy ez nem igazolás, olyanokat írok, amit már úgyis ismer a közönség – ez nem igaz: a közönséget vagy megfogja valami vagy nem fogja meg. Hogy aztán utólag az ember elgondolkozik, hogy mit is hallottam, az egy másik kérdés.
A neoabnormális zene se örömet, se gondolatokat nem ébreszt, se additív, se szellemi, se szívbéli – nagyon sajnálom…
Világosan betolakodott ez a szellemiség, emögött áll egy pénzarisztokrácia – idézőjelben, mert Magyarországon nincs arisztokrata a szó nemes értelmében –, a pénz ezek mögé ment és azt hiszik, hogy el lehet a hatodrangú avantgardot adni nyugaton. Nem lehet eladni…
Középkori, teljesen ismeretlen, nem létező dolgokat előszednek, s azt mint az avantgardhoz hozzákapcsolódó, megnemesítő… az az eufemizmus, hogy ez a mai avantgard olyan, mint a középkornak az a zenéje, amit nem is ismerünk. Eljutott körülbelül ideáig a zeneirodalom… "
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szorosan ehhez a "jelenséghez" tartozik egy korábbi történés:
ˇ
"Kéthónapos halott!...
még tettetett könyének
Kisírt szeméből szeméből el se tűnt sava"
Shakespeare: Hamlet
ˇ
Peskó Zoltán 1992-ben előadást tartott Zürichben Ligeti György egyetlen operájáról (Le Grand Macabre), annak sorsáról, az operával kapcsolatos összefüggésekről, asszociációkról stb.
ˇ
Az Élet és Irodalom 2006. augusztus 18-án közölte az egykori előadás szövegét – vélem talán azért is, mert Ligeti György – két hónappal azelőtt (2006. június 12-én) - meghalt…
ˇ
Két héttel később Petrovics Emil reagált Peskó szövegére azzal, hogy sorjában kiírta Peskó összes utalását, majd a következő szövegdarabbal zárja :
„Ha fenti elemeket visszalapátoljuk a kukába, ráírhatjuk (à la Peskó) Le Grand Macabre, Ligeti György operája.”
ˇ
Emberek! Hol a határ? ~ Mélységesen szégyellem magam!...


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Hála Kurtág Györgynek... Az utóbbi idők legszebb szövegét írta meg, s ezt adta közre a HOLMI 2007. novemberi száma. Talán van remény...

Egy részlet:
ˇ
Kylwyria: így hívják az ő képzeletbeli országát, amelyet öt- és tizenhárom éves kora közt építget. Színes hegy- és vízrajzi térképeket rajzol (Miró-képeknek is elmennének), kitalálja és megírja a kylwyr nyelvtant, földrajzot, történelmet. Jogi és társadalmi be­rendezése mint egy naiv utópia.
Kylwyriára az Aventures és a Nouvelles Aventures (1962, illetve 1965) válaszol. Ez lesz majd második zenei alaptípusa: csupa humor, drámai fordulat, váratlan felvilla­nások és ugyanilyen váratlan megtorpanások, agresszió és szorongás. A három énekes egy nem létező nyelv (szuper-kylwyr?) fonetikai anyagából teremt nagyon is emberi kapcsolatokat. Amikor a két Aventures-t egyetlen operatervben akarta egyesíteni, Kyl-Wyria lett volna a címe. (Szerencsénkre ebből lett később a Grand Macabre.) Ez a hang azután a Requiem Dies Irae-jében a kétségbeeséstől a szorongásig, a tragikumtól a gro­teszkig Hieronymus Bosch és Hans Memling Utolsó ítélet-einek hőfokán bontja ki a sequentia képeit.
Szintén gyermek- vagy serdülőkorából hozott élménye egy novella, amelyet Krúdynak tulajdonít, s amely egy özvegyasszonyról szól, aki ódon órákkal telezsúfolt félho­mályos lakásban él. Az órák rendetlenül, összevissza ütnek, de zengésükkel egyedül­álló atmoszférát teremtenek.
1962-ben száz mechanikus metronómra írta a POÈME SYMPHONIQUE-ot. A bemutató botrányba fulladt, már a nagyromantikára utaló címnek és a metronómok gépies üté­seinek szembeállítása is polgárpukkasztó provokációnak hatott. A későbbi előadások a darab eszeveszett merészségén túl a költészetét is megmutatták: ahogyan a különbö­ző sebességre állított és egyszerre elindított metronómok eleinte áthatolhatatlan szöve­déket képeznek, majd ahogyan a leggyorsabbra állított és ezért a leghamarabb lejáró gépek elhallgatnak, s ezáltal egyre áttekinthetőbbé válik a struktúra; végül a két leglas­sabb, „szólista"-ként működő metronóm ütései: mint valami meghatott, lírai búcsú.
Az utolsó percek. Vera és Lukas ott vannak mellette. A lélegzete lassul - elakad - újra­indul - még lassabb. Lukas: „mint a metronómdarab vége..." A lélegzet tovább lassul -megáll.
A gyászszertartás napján a délutáni koncerten a POÈME SYMPHONIQUE: döbbenetes, tra­gikus, becketti hatás...
(A metronóm-mű látható és hallgatható: ITT)

Johann Wolfgang von Goethe

az alábbi verset Weimarban irta 1797 július elseje és tizenötödike között...

A lényege: az inas elfelejtette a jelszót (Password!)

Miről írt hát Goethe?...

(Nagyításhoz: klikk a szövegre!)