Pasolini? ... -
két s-sel?...


- hangzott el egy budapesti könyvesboltban. Az ifjú eladó hölgy kérdezte, miközben a számítógépbe ütötte a már a könyvhétre ígért Pasolini könyv adatát (még szép, hiszen z-vel ejtettem, kérdezhette volna, hogy két z-vel).


Szemmel látható, füllel hallható: van eredmény. Évtizedek óta hülyül a nagyérdemű közönség, hiszen alig-alig jut el valami hozzá...

Látja? Mennyi papír - mondta az idős, könyvesbolti alkalmazott, aki néhány fillérrel próbálja kiegészíteni nyugdíját. Tényleg: soha ennyi nyomtatott papír nem jelent meg Magyarországon.

Egy barátom leveléből (hirtelen felindulásban írta):

„…foglalkoznak bárkivel is? Szentkuthy, Füst Milán stb. Nekünk is lenne pár jó írónk... Szentkuthynak alig adják ki a könyveit. A Prae-t is csak véletlenül, mert kerek évfordulója volt. De hát hol vannak azok az emberek, akik ezt el is tudják olvasni? Akik megértik a sok kultúrtörténeti asszociációt. Megette a fene az egészet. De én akkor is olvasok, ha én leszek az utolsó könyvolvasó…”

Jaj, barátom, az ilyen elit kultúrán csak az "arrogáns értelmiségi" legelészik!

Talán sokkal többször le kéne adni Friderikusznak a Darvas Ivánnal készített interjút, hogy némi remény legyen a halottakban...Nézzék meg az interneten: ITT (a 2007. július 3-i, keddi adásnál a műsor címére kattintva elindítható!)