Robert Musil: Naplók
31. oldal
Az értelemtől való elfordulásom abból indult ki, és azáltal alakult ki, hogy feltételeztem: még ha halad is előre az értelem tartalma, fejlődik is a megismerés, az értelem embere (tudós, kutató) egész idő alatt ugyanaz marad. Hogy mondjak egy példát: Machban az „emberi" ma is ugyanaz, mint Galileiben volt.
Mármost ez effektíve hamis volna, ha az ember igazán ragaszkodna az érzelmi élet és a jellemek összehasonlításához.
Ámde az ember merőben egoisztikus boldogság- és gazdagságskálához viszonyít.
Ez a típus pedig ugyanolyan is maradt, meg nem is.
Ugyanannyira, amennyire az értelemellenes bizalmatlanság is
igazolt - meg nem az.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
62-63. oldal
A romantikusok és nőik ideálja. Olyan ez, mint ahogy a két világ között álló költőknek nincsen tartásuk. A költő felesége csak költőnő lehet, mert ugyanaz a betegsége, mint neki. Így tanítják meg kölcsönösen egymásnak, hogy ezt a betegséget ne érezzék. A „férfiidill" esetében azonban, ráadásul, ha a nő zenész - tehát mint író dilettáns -, hiába fognak azzal küszködni, hogy egymásban találják meg a boldogságot.
A nagyváros stílusa lírai - csak sejtet, és mindjárt a bizonytalanba tüntet, miként némely finom stiliszta.
Nincs emberismeret: nem árt időnként eszünkbe idézni, hogy egy embert megismerni nem más, mint igen határozott módon lelkileg reagálni rá.
Miközben meghűlve fekszem az ágyban, bensőm hol nagyon élénken dolgozik, hol egyáltalán nem. Éjszaka álmodtam. Valamilyen hópelyhes karácsonyi színtér, párosával sétáló emberek - ahogy színházban a téli éjféli misét ábrázolni szokás -, valami ilyesféle… De a részleteken nem múlik szinte semmi. Egyszerűen egyike volt ez azoknak az álmoknak, amelyeket gyermekkorom óta évente kétszer-háromszor álmodom, és amelyek minden egyes alkalommal néhány napra megfoghatatlan, meghatározatlan szerelemvággyal töltenek fel.
Ezzel a vággyal ébredtem.
Ablakaim előtt kimondhatatlanul tiszta téli ég és a függönyök, mint fehér vitorlák az ég világoskékjében - ? - nem. Egészen szokványos, hangulattalan ébredés. Fásult idegek, közönséges kényelmesség. Álmomat nem fokozta semmi - maradt a meghatározatlan, tompa vágy.
Reggeli után gondolkodni kezdtem - ahogy valami foglalatosságba kezd az ember.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
101. oldal
Kiinduló helyzet: az üres órák, és hogy nem tud mit kezdeni magával. - A némaság. - Annak akarása, hogy a sok bizonytalanság után valami megszilárduljon; legalább bajtársi üdvözültségben. Séta … Előzőleg veszekedés anyával, ami fokozza a némaságot. A viszony mint vakmerő kockázat, mint ahogy kockázat élvezni a tavaszt.
Aztán a sajátos hatalom.
Aztán jön a hajszolt élet és a még hevesebb menekülés…
Csak amikor fellélegzik, akkor jönnek a kétségek, a visszatalálni akarás és egyidejűleg a megbetegedés.
A „jóravalóság" folytatásaképpen a harcok az anyával. Csak amikor ez megtörtént, akkor a közeledés a régi problémákhoz, de sebhelyes szívvel.
A kiinduló helyzet az üres órákra hangolandó.
Aztán ebben már jelzendő a „jóravalóság" sajátos természete. És az intellektuális-profán-szeretetreméltó jelleg.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
132-133. oldal
Nézzük meg, hogyan bánnak általában a logikával. Megérezni az embereken, hogy feloldódnak a tárgyában. Minden pszichologizáló feldolgozás bizonyos szenvedélyt feltételez. Mert a tudás mai állása mellett ezek mind csak hiposztázisok. Szép dolog a jó hi-posztázisokat olvasni, olyankor is, ha ellentmondanak egymásnak. Micsoda tűz, lendület, becsvágy kell ahhoz, hogy tudományosan kritikus emberek képesek legyenek rájuk. Nem hinné az ember, a logika szenvedély, a látszólagos józanság csak a ködbe borult rajongás produktumaként lehetséges. Innen ered az arisztotelészi szillogisztikának mint az egyedül szilárdnak, az egyedül józannak a megvetése is. Mindaddig, amíg lelkesedni kell, az ember lehetetlen társaságba kerül a logikával. Csak ha majd a logika egzakttá, matematikaivá, hűvössé válik, akkor fog számunkra valamit jelenteni. Mint amikor az ember egyszer másoknál előbb kel fel, és kora reggel sétálni megy.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Wagner írta egyik levelében, hogy nem bírja a hirtelen végleteket. Ellentétek nélkül ugyan nem tud meglenni, de hidakat kell építenie közéjük, művészien és lépcsőzetesen. Gyakran előfordul, hogy társaságban túl hosszan beszél.
Talán egyedül így lehet operát írni?
Különben sajátságos érzék ez a formális iránt
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
151. old.
Behatóan beszélgettem Pfund kisasszonnyal. Az egyik alkalommal még egészen kellemes is volt. A berlini szobában, ahol szörnyű sötét volt, mert esett az eső, valaki nyitva hagyta az ajtót, és én becsuktam - becsuktam magunkat a sötétbe. „Lottchen" olyan jól láthatóan megijedt, hogy kellett mondanom valamit a helyiség hangulatáról.
Megvallotta nekem a szerelmét egy férfi iránt, akivel „mint egy kék szobában" úgy szeretne élni. - Jól kifaggattam. Azt állítja, hogy mindent érte lát. Úgy becsüli meg az előnyöket, ahogy berendezési tárgyakat tekint meg az ember a közös lakáshoz; erotikusan mindez nem érinti.
Kikérdeztem a testvérszerelemről is; lehetségesnek tart ilyesmit. Ha egy fivér megnősül, a fiatal lányokban gondolatok ébredhetnek... Nem szívesen engedik át a bátyjukat másnak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
179. oldal
Élni, élni... semmi egyebet nem akarni, mint szép élményeket: ilyen beállítottsággal talál ki az ember egy regényt.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
199. oldal
Fantáziák: két hónap szerelem egy kicsiny városban. A nő egy beteg férfi felesége, a tanítóé, a kereskedőé, aki nem tudja elhagyni a házat. Kissé széles, vaskos csípője van és kövérkés térde. Mikor meztelen, a keze nem a testével együtt mozog, mintha félénken félrehúzódva állna ott valaki. Mégis csupa élet, csupa örömvágy, színtiszta nő - valamiféle vidékies, szégyenkező módon, mégis eltökélten, hogy megtalálja a számítását. Tüll- és eta-minszaga van. Tudja, hogy nem fog tökéletesen sikerülni, de mégis akarja.
Nyaraló. Egy férfi, aki agyondolgozta magát, elvesztegette ifjúkorát. Éhesen ébred. És észreveszi, hogy már harmincöt éves, és komikus egy tizenhét éves lány szemében. Mivel az ember csak belülről ismeri magát, elképzelhetetlen számára, hogy meg fog öregedni. Kirándulások fiatalokkal. Az anya is harmincöt éves már. Összetartoznak. Hátramennek. A férfi lassan megadja magát a nő bájainak. De közben folyton a lányok falkájába szeretné belevetni magát. - Az egyik lány megkomolyodik, szívesen hallgatja, hagyja magát kioktatni. Csodálatos a lányoknak ez a megkomolyodása és pajtáskodása, mielőtt szerelembe esnek.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
238. oldal
A pszichológusok az emlékezet többfele típusát különböztetik meg; tanulmányaim idején a vizuális, az auditív és a motorikus került szóba. E három közül egyik sem illett rám, bár a szokásos kísérletekben motorikusán reagáltam. Ezek azonban elemi típusok. Emlékezetemet (és fantáziaképzeteimet is) leginkább a következőképpen tudnám leírni: képzelőerőm egyáltalán nem szemléletes, nagyjából „tényállásokat" képzelek el. Részleteket is csak ritkán jegyzek meg, mindig csak a dolog valamilyen értelmét. A tényállásokból, amelyek teljesen formátlanul vannak jelen, szinte nincsenek is ott, olyan módon képződnek a kijelentések, amit nem elemeztem.
Azt hiszem, ezért is írok annyira nehezen.
Ezt előrebocsátom, mert fontos az emlékeim megítéléséhez. „Általában" meg lehet majd bízni bennük, a részleteikben nem mindig.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
279. oldal
A metafizika okai. Egy nagyon tudatos ember, aki számára elviselhetetlen nem létezni. Egy másik: hogy nincs jelen.
Különös, hogy minden ember szó nélkül beletörődik a születése előtti nemlétezésébe.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
303. oldal
Ez a nő érzéki, iszákos, rettentő féltékeny, szép. Hogyan nyűgözi le a férfiakat? Először valószínűleg a szokatlanság, a ma-gasabbrendűség varázsával. Az érzéki nők változatosabbak. A szellemest, a meg nem értettet játssza, akinek fájdalmat okozott az élet. Aztán felfokozott érzéssel ajándékozza meg ezeket az átlagos férfiakat. Már az is pezsdítő, ha egy szép nő birtokosa az ember. Aztán hízeleg neki a szenvedélyével. Csodálatosnak tartja ezt a hülye férfit. Itt egy világelvhez kapcsolódik, a hízelgéshez. Miért nem mennek férjhez ezekhez a férfiakhoz. Valószínűleg elveszítenék kártalanító tartalmukat. Titokzatos eszközök, néha egy titokzatos eltűnés, a nem teljesen megszakadt összefüggés a korábbi élettel - mindez gyanakvást kelt, amellyel még csak nem is kell tisztában lennie az embernek.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
319. oldal
Jó társaság
„De hát ez úgy el van túlozva...ez akkora túlzás...": e körök tipikus reakciója a jó szellemi dolgokra.
Szinte csak a személyes szféráról beszélnek. „Az Attemék meghívtak a jachtjukra, egy vadonatúj jachtja van most neki, de én -semmi pénzért még egyszer."
„Helyes ember, rendkívül helyes ember, igazán nagyon helyes, tényleg olyan helyes ember..." - széthúzva a válaszbeszéd mondatai között.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
320. oldal
Egy német nő azt mondja coitus közben: „Adj egy csókot!”. Az osztrákok számára itt húzódik a világ összes határa!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
325. oldal
Dráma: az alapkérdések ugyanazok, mint a regénynél; minden más csak technikai kérdés? Egy dráma előadása tarthatna akár nyolc napig is; fel lehetne olvasni színpadon Maeterelinck A bölcsesség és a végzetét kevés póz kíséretében?
A színjáték sui generis társadalmi intézmény. Megvannak a maga törvényei a feszültségre, fokozásra stb. nézve… Vannak-e a mámor létrehozásának olyan eszközei, amelyek bizonyos dolgokat e mámor megvilágításába helyeznek; a siker olyankor az összetalálkozás, nem?
A vizsgálódónak ajánlatos különbséget tennie a mámor létrehozásának konvencionális eszközei és az individuális tartalom között - és a konvenciókat önmagukban vizsgálni.
Mámor = színházi állapot.
A színpadi halál az eszközök egyike.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
326. oldal
A legalkalmasabb eszköz követelménye: dialógus formájába lehetne önteni és színre lehetne vinni Kantnak a térről és időről szóló vizsgálódását. Először is csalódott volna az ember, mert nem ezt várja a színpadon (csak ennyi? - az a követelmény, hogy nem az intellektus, hanem a szenvedély való a színpadra, konvenció, és éppen ennek kedvéért építünk színházakat); másodszor Kant gondolatainak is ártanánk. - A művészet tárgya az, amit csak a művészet által lehet kifejezni. - E tétel indoklása nem speciálisan esztétikai; nem lóháton fogok korcsolyázni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
334.oldal
A költészet nem tevékenység, hanem állapot. Ezért ha állásban van az ember, és csak a fél napja szabad, a költői munkát nem lehet mindig újrakezdeni. - Az olvasás ennek az állapotnak a közvetítése.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
341. oldal
A haladás és a konzervativizmus elve az irodalomban
Semmi köze ennek az azonos nevű politikai fogalmakhoz. A politikai konzervatív ugyanis minden további nélkül művelheti az irodalmi haladás tartalmát, mint például és részben a „modernség" idején (vagy minden olyan művészetben, amely előkelőségre, fényűzésre irányul). Fordítva: a haladó érzület elmaradottságnak is számíthat, mint manapság. (Vagy ez már a tegnap?)
Az irodalmi konzervativizmus elve (az elv itt nem fedőnév!) a forma és motívum melletti kitartás. Ezt már vizsgálták. –
~~~~~~~~~~~~~
Könyvdíszítmények: halványzöld, sárgás papíron. Csekély számú, finom vonalak. A halál. Amforák áldozati füsttel. Köztük virágfüzér és egy kígyó. Vagy gyertyák felszálló, odafönn dekoratívan elenyésző füstoszloppal.
így kezdődik: „A halottasház csendje,
a fojtogató illat."
Semmi más nincs ezen az oldalon. És valahány kép, amelyek mintha csak vízjelek volnának, annyiszor mindössze néhány mondat: „Ez a fülledt illat, amely tömjénfüstből és a tűlevelek párájából árad"', „a gyertyafényben úszó ágynál, amelyen az elhunyt feküdt"; „ hisz te is olyan vagy, drága, mint én, forró és sóvárgó... " És hátul olyan recenziókat olvasok más szerzők más könyveiről, amelyeket éppen úgy írhattak volna erről a könyvről is. „Nem más az egész, mint a lélekboncolás és a lélekszálazás műveszetének díszpéldánya. " Annak idején ez volt a becsvágy.
Már akkor érezték az értelmetlenséget, a hiányzó értelmet, de a modor tetszett. Nyilván csak azért, mert kiemelt valakit. Mert az ellenkezés kifejezése volt. Toleránsak voltak a tehetségtelenség e fajtájával szemben. A régi fajtájúval szemben viszont könyörtelenek. A régi tudáshoz pedig nem volt semmi közük.
