Találkozások

Egy kedves barátosném, egykori kolléganőm hívta fel a figyelmemet Borbély Szilárd költészetére.
Ezzel szinte percre egyidőben megnéztem Nagy Kriszta és Kamondi Zoltán néhány perces videóklipjét.
Kialakult egy háromszög: Nagy Kriszta, Borbély Szilárd és jómagam képezzük a sarkokat a „mértani” idomban.

De miről is van szó?

Borbély Szilárd Halotti pompa című kötetében olvasom:


TENGER KÖNNYEK CSILLAGA


Az éjszakában Pásztorok.
Lehajtott fejjel ébren
marhavagonban ácsorog
közöttük Jézus éhen.

Csillag van minden homlokán,
és csillag van a mellén.
Csillag ragyog az ég fokán,
a Törvénynek a helyén.

A büdös égen angyalok,
s gyilkosok a pásztorok.
A Tenger Csillag fent ragyog,
s lent a Testre Könny fagyott.

Mária az éjszakába
néz a rácson egymaga.
Karjában a Jézuskája
már csak egy játék baba.

„Jó éjszakát! Jó éjszakát!"
A halott Echó hangja.
„Te fals világ, jó éjszakát!"
Nem az örömhírt mondja.

„Az ember mind egylényegű,
mint Krisztus és a Lélek.
A rajtunk élő kis tetű
csípése is az Élet..."

A pásztoroknál fegyverek.
Bakancsok lépte koppan.
Nem vitáznak. Üres szemek.
Halott Mirjam legottan.

„Óh pásztorok, kegyetlenek!"
A vér fröccsen a hóra.
„Fiammal együtt öljetek!"
Kiköpnek a zsidóra.

Az Éjben Echó hangja szól
Pszichének: „Jó éjszakát!"
A havon Féreg araszol:
„Pásztorok! Jó éjszakát!"

~~~~~~~~~~~~~~~

A piros kiemelés úgy válik -számomra legalábbis - érthetővé, ha megnézem az említett videót.  Mit írt Nagy Kriszta ehhez a videóhoz az interneten?

DALSZÖVEG

A karácsony de szép!
Szület Isten fia.
De háltak-e együtt valaha,
Jézus atyja és szent anyja?

Mária szűzen anya,
Istentől van fia,
De ölelte-e őt valaha
Szerelemmel Jézus atyja?

Nem szeretkezett vele.
Engem sincs, ki szeretne.
Mária, szent szűz anya,
Légy velem mostoha!

Anyám helyütt megértő anyám,
Nincsen szerető babám,
Egyedül vagyok, mint ő,
Az Istenem teremtő.

Teremtő, teremtő, teremtő,
Az Isten teremtő,
Teremtő, teremtő, teremtő.

2012 karácsony

Az utcán forradalom, szabadság, harc nélkül, történelmi pillanat, itt Budapesten, „Magyarországon", ahol a felnőttek nem tudnak felnőtt módjára viselkedni, a gyerekek mutatnak példát.
A művészet tiltakozik.
Egy olyan országban, ahol kereszténynek és keresztényebbnek lenni azért kell, hogy kirekessz, hatalmat gyakorolj és elkülönülj, a művész karácsony szentestéjén arról mereng, miért ez a különösen érthetetlen magány. Miért nem találjuk meg a hangot, amin tudunk együtt lélegezni, élni, boldogulni, szeretni[K1] ? Miért a sok egymásnak feszülő kiáltás termekben és tereken? Miért szakadtak el a szálak ember és ember között, nő és férfi között, anya és gyereke között?

És felmerül a kérdés, miért is ne kínozna az őrült sokaságban az egyedüllét, hiszen az egy Istenünk egyedül van, pont, mint én. A gyerekét érintések, ölelések és szerelem nélkül hozza létre. Mária hitetlenek között magyarázza igazát, gyermekét titokban kell megszülnie, és bujkál vele, hogy ne öljék meg azt, amit világra hozott. És ki az, akinek életet adott? Egy fiú, aki azért jött, hogy megfeszítsék, keresztje az első pillanattól az övé, és elkerülhetetlen, mert Istene, atyja mérte rá.
A nő, aki eljátszik gyerekének játékával, piros sapkában, mert szenteste mégis csak a Mikulás ereszkedik le a kéményeken, napszemüvegben, mert ő nem Tereskova, hanem Nagy Kriszta x-T kortárs festőművész inkognitóban, nem hagyja figyelmen kívül, hogy a gyermeke, akit oltalmazni akar a világ rendjétől, keresztjével jött a világra, és felhelyezi azt a világ szerint meghatározott helyére, a falra, egy szögre mint bálványt. Hát mi ez, ha nem maga a blaszfémia egy olyan korban, ahol a halottak személyiségjogait védjük úgy, hogy a holttestek képét nem közöljük le a híradásokban? És mi még mindig egy meggyötört, meggyalázott, meztelen tetem képe előtt imádkozunk térdre rogyva?
Ez az üzenetem szenteste, Jézus születésekor, egy olyan médiumon keresztül, amit senki sem tilthat le, akkor, amikor úgy fest, nincs esély, hogy valaha kiállíthatok a Műcsarnok falain. Üzenet egy olyan helyiségből, ami átalakulóban van, a falak még félkészek, mert nincs pénz befejezni, elfogyott, ahol semmi sincs, csak a művészet egy zongora képében, és ahol társra leltem mégis egy másik művészben.

Nagy Kriszta x-T, szeretettel
Budapest, 2012. december 24