Bloomsday ~ június 16.

John Cage (1912-1992) amerikai zeneszerző talán legfontosabb „embere” volt Joyce. Számos ún. mezosztihont írt (versforma, amely középen kötött). Sok olyat, amelynek belsejében függőlegesen éppen Joyce nevét olvashatjuk. Híres Roaratorio (Orditórium) című rádiójátéka például így fejeződik be:

~~~~~~~~~~~~~~~~~

A rádiójáték alcíme: Ír cirkusz a Finnegan ébredése nyomán. Cage ebben a hang-”feature”-ben egy végtelennek tetsző, sok ír népzenei anyagot is feldolgozó hangmontázs alá mondta el Írás másodjára a Finnegan ébredése alapján című még 1976 és 79 között készült írását (végig James Joyce nevére!) E munkájában Cage a Joyce által kreált szavakat is használja, érthető hát, hogy a maga idején megütközést keltett a rádió értetlen szerkesztőiben:

„Hosszú és unalmas” – mondták…

„Igaz – válaszolt Cage -, és mi a probléma?”.

Aztán elnyerte az egyik legrangosabb rádiós-díjat (Carl Sczuka-Díj, 1979)...

Hogy Cage számára Joyce, s különösen a Finnegan ébredése fontos volt, azt az is mutatja, hogy egyik legszebb dalának szövegét éppen Joyce e művéből vette, s ámbár csak kevéske töredéket fordítottak eddig magyarra Joyce lefordíthatatlan könyvéből, megpróbáltam a Cage által felhasznált szövegrészlet értelmezését:

ˇ

éjszaka, csendesen vitorlázó éjszaka

Izobel

vadon szeme és rózsa haja,

nyugodtan,

mint mind a fa oly vadul, mohamályvában

és boroszlán harmatban,

míly teljes csendben fekszik, a galagonya alatt,

fák gyermeke,

mint boldogságvesztett levél,

mint virágzó virág hallgat,

boldog névtelenségben,

mert mindjárt újra lesz, nyer, kap,

megún engem óh!

mélyen,

most tisztán-nyugton fekszik-alszik; éjszaka,

Izobel,

nővér Izobel,

Saintette Isabelle,

Madame Isa

Veuve La Belle.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

night by silentsailing night. . .

Isobel. . .

wildwoods' eyes and primarose hair,

quietly,

all the woods so wild, in mauves of

moss and daphnedews,

how all so still she lay neath of the

whitethorn, child of tree,

like some lost happy leaf,

like blowing flower stilled,

as fain would she anon, for soon again 'twil be,

win me, woo me, wed me,

ah weary me!

deeply,

Now evencalm lay sleeping; night

Isobel

Sister Isobel

Saintette Isobel

madame Isa

Veuve La belle