Érdekes felidézni, hogy Louis Andriessen, a rebellis-avantgárd holland komponista hogyan vélekedik Cage anarchizmusáról: ” Azt hiszem igaza van Cage-nek, amikor azt mondja, hogy a zenének kezdenie kell valamit az anarchizmus eszméivel. Én azonban azt gondolom, hogy ezeket az elveket más módon is meg lehet zenésíteni. Nézetem szerint az anarchizmus nemcsak azt jelenti, hogy nincsen fegyelem, nincsen semmiféle hierarchia. Azt hiszem, hogy egy ideálisan anarchisztikus társadalomban is nagy szabású műalkotásokat kell létrehozni, például nagy hidakat kell építeni, amihez viszont igen szigorú szervezettség tartozik. Az én Mauzóleumomban a zenei szervezettség igen magas színvonalon áll.” Nos, a Mauzóleum az a kompozíció, amelyet Bakunyin szövege inspirált. Andriessen tehát az orosz anarchista szövegének zenéjével foglalt állást az anarchizmus kérdésében, bizonyos értelemben Cage-dzsel vitázva. A Mauzóleum egy trilógia része. A másik két rész Az állam és Az idő. „Ha valaki a beszédnek megadja a kellő összhangot és ütemet – mondja Szókratész Platón Az állam címû művében – , akkor a helyesen beszélõ ember jóformán végig egy és ugyanazon összhangban beszélhet, mert a változások igen kicsinyek, s ugyanígy áll a dolog az ütemmel is.” Meglepõen közel áll ez a platóni megfogalmazás a mai minimalizmus definiálásához, nyilván következik ebből, hogy Andriessen egyebek közt ezt a részletet is megzenésítette Az állam címû kompozíciójában. Fontos felidézni a befejező sorokat, amelyeket szintén Szókratész szájába ad: „A zenei nevelés módszereihez senki nem nyúlhat anélkül, hogy a legalapvetőbb állami törvényeket is ne érintse.”
„Egy olyan darabot akarok írni – mondta a hetvenes évek elején – , amelyben pusztán félelmetes kék oszlopok vannak. Magasak. Robosztusak. Csendesek.” Ez lett aztán a trilógia harmadik része: Az idõ . ” Nem lesz hosszú másképpen a hosszú idõ, csupán sok-sok elfolyt mozzanatból áll. Ezek azonban együtt szét nem terülhetnek. Ámde el nem múlik semmi az örökkévalóságban, hanem jelen van minden. Teljes egészében azonban a jelenlevõ idő nincsen. Nyilvánvaló, hogy minden múltat kerget, a jövő és minden jövő a mindig jelenvalóból nyeri létezését, belőle fut elő.” Ezek viszont már Szent Ágoston szavai (Vallomások, XI. fejezet). Bakunin, Platón és Szent Ágoston – érdekes trilógia. És fel sem merül a „hátra arc”!. A zenei nyelv mai, modern, vagyis hát nagy hidak épülnek a régi és még régebbi szövegek és a ma zenéje közé.













~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~





































A képek, szövegek nagyíthatók! Klikk a képre, szövegre bal egérrel!









































Továbbiak: ITT és ITT