Salvador Dali  &  Walt Disney

A két meglehetősen eltérő formában alkotó művész még 1946-ban arra szövetkezett, hogy közös filmet készítenek.

A terv nem valósult meg, csupán néhány perc lett. Ezt egészítették ki az ezredforduló táján.  

A felvétel érdekessége, hogy a klip  zenéit Nina Simone szerezte.

Megnézhető: ITT

De hogy mi a kor mondanivalója…?

Egy egykori műsor töredékei alapján
Szövegek:
1. Pilinszky János ~ Maár Gyula portréfilmjéből
2. Pilinszky János levele nagynénjéhez, 1979.
3. Franz Kafka: Levél Oskar Pollakhoz, 1904.
4. Franz Kafka: Az én cellám
5. Franz Kafka: Naplók, levelek
6. Samuel Beckett: Jövés-menés
7. Samuel Beckett: Mi is a szó?
8. Tadeusz Kantor: Kis kiáltvány
9. Tadeusz Kantor: Megmenteni a feledéstől

Zenék:
1. Benjamin Britten: Phantasy
2. Aydin Esen: Signal
3. Kurtág György: Mi is a szó?

4. Alfred Schnittke: Gogol Suite

József Attila  ~  A Dunánál

Valamikor, jó hat éve (2010. június 16-án) csak úgy magam elé tettem a mikrofont és felolvastam a verset.

Feltettem a YouTube-ra.

Mit ad az ég, nemrégiben érkezett - a számomra ismeretlen szörfölőtől (Simon Ferenc) - az alábbi komment:

Ez a legjobb szavalat a sok közül.  

Szívből gratulálok. Az összes többiben érzek valami magamutogatást. Pedig az az egy amiről nem szól ez a monumentális vers.

Eredetileg zenével tettem fel. Ez ma már nem tetszik. A javított YouTube hely : ITT

Szubjektív értelmezési gyakorlat...



Pilinszky János: Harbach 1944

Jens Galschiøt különös művészete

Szobrok. De valamiként komplexebb "valamik". Performanszok, filozófiai tételek jutnak az ember eszébe.

Mindenesetre valami más. Nem jut az eszünkbe (talán), hogy mikor is készült, hogy milyen irányzatú és így tovább.

Szobrok - különös dolgok...

Jens Galschiøt dán szobrász néhány alkotása...

Eötvös Péter - Senza 

Sangue

Az operát Budapesten mutatták be Alföldi Róbert rendezésében. A bemutatót a szerző vezényelte.

Az opera Bartók Béla 
A kékszakállú herceg vára című operájának párdarabja. Ott a vér szinte minden ajtó mögött ottvan. Eötvös operájában is egy férfi és egy nő szerepel, s régi bűnök árnyékában beszélget - vértelenül.

Vértelenül - ez Alessandro Baricco  könyvének a címe, amely a libretto alapja.

       

"... nincs erősebb annál az ösztönnél, mely arra késztet, térjünk vissza oda, ahol tönkretettek bennünket, és éveken át újraéljük azt a pillanatot. És csakis azt gondolhatjuk,hogy aki egyszer megmentett bennünket, az képes rá újra meg újra. Egy hosszan tartó pokolban, mely azonos azzal, ahonnan jövünk. De egyszer csak kegyes lesz hozzánk az a pokol. És vértelen." -- nem véletlen, hogy a könyv kiadója ezt idézi borítóján.

Itt (az Arte tv jóvoltából) az opera befejező perceit idézem: