Néhányan...
Csak, mert szeretem hallgatni sok-sok között ezeket a hangokat.
A technikai hibákért elnézést, némelyik archívumom ősdarabja.
1. Edin Karamazov
2. Lisa Gerrard (Dead Can Dance)
3. Klaus Schulze
4. Ute Lemper
5. Roger Waters
6. Sharon Robinson
7. Leonard Cohen
WELCOME VIRTUAL GLOBE! ~~~ NON RIDERE, NON LUGERE NEQUE DETESTARI, SED INTELLIGERE! (Spinoza)~~~~~ Képek kattintással nagyíthatók ~~~~ Egyes szavak, nevek: linkek! ~~~~~~~~~~~~~~ A képek is jelentést hordozhatnak!~~~~~~A cikkek frissülnek; térjen vissza rájuk!~~~~ HASZNÁLJON TÖBBFÉLE BÖNGÉSZŐT (BROWSER) (Internet Explorer, Google Chrome, Firefox, Opera, Safari, Lunascape stb.). Használja a blog saját keresőjét (balra fent)! ~~~~~~~ e-mail: nontacet@gmail.com
Monday, August 27, 2012
Sunday, August 26, 2012
Krasznahorkai László
"...mert mindannyiunknak csak egyetlen mondata van, és mindannyian ezt a mondatot keressük egész életünkben - ennyi hatalmunk van: hogy elmondjunk valamit, egyetlen mondatot egyetlen életben, és mindenki egy bárban, egy iskolában, egy egyetemen vagy akárhol ezt az egyetlen, saját mondatát keresi, és nem vágyik szünetre, egy művi, könnyen megérthető rövid mondatra, hanem mindig a szavak hosszú, gördülékeny sorára, amely bár törékeny, mégis könnyed, kecses, meg nem szakítható...”
"...mert mindannyiunknak csak egyetlen mondata van, és mindannyian ezt a mondatot keressük egész életünkben - ennyi hatalmunk van: hogy elmondjunk valamit, egyetlen mondatot egyetlen életben, és mindenki egy bárban, egy iskolában, egy egyetemen vagy akárhol ezt az egyetlen, saját mondatát keresi, és nem vágyik szünetre, egy művi, könnyen megérthető rövid mondatra, hanem mindig a szavak hosszú, gördülékeny sorára, amely bár törékeny, mégis könnyed, kecses, meg nem szakítható...”
Örkény István
Nincs semmi újság
Egyik délután a budapesti köztemető 27. parcellájának 14. sírhelyén nagy robajjal feldőlt a közel hárommázsás gránitobeliszk. Rögtön utána kettényílt a sír, és föltámadt az ott nyugvó halott, név szerint Hajduska Mihályné született Nobel Stefánia (1827–1848).
Az obeliszkre idő koptatta betűkkel rá volt vésve a férje neve is; ő azonban, nem tudni, miért, nem támadt föl.
A borongós időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak a temetőben, de akik meghallották a robajlást, odagyűltek. Addigra a fiatalasszony már leverte magáról a göröngyöket, fésűt kért kölcsön, megfésülködött.
Egy gyászfátyolos nénike megkérdezte, hogy érzi magát.
Köszöni, jól, mondta Hajduskáné.
Nem szomjas-e, érdeklődött egy taxisofőr.
Most nem vágyik inni, válaszolta a volt halott.
Amilyen pocsék ez a pesti víz, jegyezte meg a sofőr, neki se volna kedve inni.
Hogy mi baja a pesti víznek, kérdezte Hajduskáné.
Klórozzák.
Klórozni klórozzák, helyeselt Apostol Barannikov bolgár virágkertész, aki a temetőkapuban virágokat árult. Ezért ő esővízzel kénytelen locsolni kényesebb palántáit.
Valaki azt mondta, hogy ma már az egész világon klórozzák a vizet.
Itt a beszélgetés elakadt.
Hát mi újság még, érdeklődött a fiatalasszony.
Nincs semmi különös, mondták neki.
Megint csönd lett. Ekkor eleredt az eső.
– Nem fog maga megázni? – kérdezte a föltámadottat Deutsch Dezső horgászbot-készítő kisiparos.
Nem számít, mondta, Hajduskáné. Ő direkt szereti az esőt.
Az attól függ, milyen az az eső, jegyezte meg a nénike.
Ő erről a langyos, nyári esőről beszél, közölte Hajduskáné.
Nincs semmi újság
Egyik délután a budapesti köztemető 27. parcellájának 14. sírhelyén nagy robajjal feldőlt a közel hárommázsás gránitobeliszk. Rögtön utána kettényílt a sír, és föltámadt az ott nyugvó halott, név szerint Hajduska Mihályné született Nobel Stefánia (1827–1848).
Az obeliszkre idő koptatta betűkkel rá volt vésve a férje neve is; ő azonban, nem tudni, miért, nem támadt föl.
A borongós időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak a temetőben, de akik meghallották a robajlást, odagyűltek. Addigra a fiatalasszony már leverte magáról a göröngyöket, fésűt kért kölcsön, megfésülködött.
Egy gyászfátyolos nénike megkérdezte, hogy érzi magát.
Köszöni, jól, mondta Hajduskáné.
Nem szomjas-e, érdeklődött egy taxisofőr.
Most nem vágyik inni, válaszolta a volt halott.
Amilyen pocsék ez a pesti víz, jegyezte meg a sofőr, neki se volna kedve inni.
Hogy mi baja a pesti víznek, kérdezte Hajduskáné.
Klórozzák.
Klórozni klórozzák, helyeselt Apostol Barannikov bolgár virágkertész, aki a temetőkapuban virágokat árult. Ezért ő esővízzel kénytelen locsolni kényesebb palántáit.
Valaki azt mondta, hogy ma már az egész világon klórozzák a vizet.
Itt a beszélgetés elakadt.
Hát mi újság még, érdeklődött a fiatalasszony.
Nincs semmi különös, mondták neki.
Megint csönd lett. Ekkor eleredt az eső.
– Nem fog maga megázni? – kérdezte a föltámadottat Deutsch Dezső horgászbot-készítő kisiparos.
Nem számít, mondta, Hajduskáné. Ő direkt szereti az esőt.
Az attól függ, milyen az az eső, jegyezte meg a nénike.
Ő erről a langyos, nyári esőről beszél, közölte Hajduskáné.
Hogy neki viszont semmilyen eső se kell, mondta Apostol Barannikov, mert elriasztja a látogatókat a temetőből.
Hogy ezt ő nagyon meg tudja érteni, helyeselt a horgászbot-készítő kisiparos.
Most hosszabb szünet állt be a társalgásban.
– Hát meséljenek már valamit! – nézett rájuk a föltámadott.
– Mit meséljünk? – mondta az öreg nénike. – Nincs nekünk annyi mesélnivalónk.
– Nem történt a szabadságharc óta semmi?
– Mindig történik valami – legyintett a kisiparos. – De ahogy a német mondja: Selten kommt etwas Besseres nach.
– Ez van! – tette hozzá a taxisofőr, és minthogy csak fuvart szeretett volna fogni, csalódottan visszasétált az autójához.
Hallgattak. A föltámadott lenézett a gödörbe, mely fölött nem zárult össze a föld. Várt még egy kicsit, de látva, hogy mindenki kifogyott a szóból, elköszönt a körülállóktól.
– A viszontlátásra – mondta, és leereszkedett a gödörbe.
A horgászbot-készítő kisiparos, hogy el ne csússzon a sáros agyagon, előzékenyen a kezét nyújtotta neki.
– Minden jót! – szólt le a fiatalasszonynak.
– Mi történt? – kérdezte tőlük a bejáratnál a taxisofőr. – Csak nem mászott vissza a sírba?
– De visszamászott – csóválta a fejét a nénike. – Pedig milyen jól eldiskuráltunk.
Hogy ezt ő nagyon meg tudja érteni, helyeselt a horgászbot-készítő kisiparos.
Most hosszabb szünet állt be a társalgásban.
– Hát meséljenek már valamit! – nézett rájuk a föltámadott.
– Mit meséljünk? – mondta az öreg nénike. – Nincs nekünk annyi mesélnivalónk.
– Nem történt a szabadságharc óta semmi?
– Mindig történik valami – legyintett a kisiparos. – De ahogy a német mondja: Selten kommt etwas Besseres nach.
– Ez van! – tette hozzá a taxisofőr, és minthogy csak fuvart szeretett volna fogni, csalódottan visszasétált az autójához.
Hallgattak. A föltámadott lenézett a gödörbe, mely fölött nem zárult össze a föld. Várt még egy kicsit, de látva, hogy mindenki kifogyott a szóból, elköszönt a körülállóktól.
– A viszontlátásra – mondta, és leereszkedett a gödörbe.
A horgászbot-készítő kisiparos, hogy el ne csússzon a sáros agyagon, előzékenyen a kezét nyújtotta neki.
– Minden jót! – szólt le a fiatalasszonynak.
– Mi történt? – kérdezte tőlük a bejáratnál a taxisofőr. – Csak nem mászott vissza a sírba?
– De visszamászott – csóválta a fejét a nénike. – Pedig milyen jól eldiskuráltunk.
Tuesday, August 14, 2012
Kocsis Zoltán – "revival"
Mostanában itt a blogon nem szoktam politikai témákat előhozni. Az alábbi ügy azonban egy korábban jelentős művész katasztrofális lezüllésének esete, s mint ilyen, azt a szörnyű árnyékot mutatja meg, amellyel a politika beborítja mostanában mifelénk a művészetet, s annak egyes reprezentásait. Bizonyára vannak itt pszichológiai magyarázatok is, de nem lehet véletlen, hogy a magyar művészek közül többen határozottan tiltakoznak az egyenesen nyilas megnyilvánulások (Új Színház bemutatója! – például) ellen. Kocsis ugyanakkor a legnívótlanabb lakáj-nyilatkozatokat teszi. Ezen érzett elképedt felháborodásom szülte a jelen bejegyzést...
Íme:
„Valaki kell, aki helyére teszi a dolgokat”
- mondta Kocsis Zoltán a minap megismételt HÚZÓS műsorban az ATV-n, amelyben műsorvezető és beszélgetőalany unalmas kellemkedéssel töltötte az időt.
Már tavaly februárban a Süddeutsche Zeitungban is feltűnő megállapítást olvashattunk a művésztől: "ez a kormány nem ördögökből áll. A külföldi sajtóban ördöginek látszik, de nem az, ez egy abszolút demokratikus kormány. Nem igaz, hogy a többség fél, senki nem fél". (Érdekes, hogy az alábbi interjúban egyes részleteket "lehellet finoman" elhagyott.)
Most meg ezt hallottuk. Honnan veszi Kocsis ezeket a nyilvánvaló szörnyűségeket? - Vagy éppen ő jelölte magát arra, aki „helyére teszi a dolgokat”? ~ Szörnyűlködésem nem alkalmilag újkeletű, lásd még ITT és ITT
- mondta Kocsis Zoltán a minap megismételt HÚZÓS műsorban az ATV-n, amelyben műsorvezető és beszélgetőalany unalmas kellemkedéssel töltötte az időt.
Már tavaly februárban a Süddeutsche Zeitungban is feltűnő megállapítást olvashattunk a művésztől: "ez a kormány nem ördögökből áll. A külföldi sajtóban ördöginek látszik, de nem az, ez egy abszolút demokratikus kormány. Nem igaz, hogy a többség fél, senki nem fél". (Érdekes, hogy az alábbi interjúban egyes részleteket "lehellet finoman" elhagyott.)
Most meg ezt hallottuk. Honnan veszi Kocsis ezeket a nyilvánvaló szörnyűségeket? - Vagy éppen ő jelölte magát arra, aki „helyére teszi a dolgokat”? ~ Szörnyűlködésem nem alkalmilag újkeletű, lásd még ITT és ITT
Sunday, August 05, 2012
John Cage
1912 ~ 1992
100 éve ~ 20 éve
A kettős évfordulóra készítettem ezt a klipet. A vállalkozás szinte lehetetlen; hogyan is lehetne ekkora életművet beszorítani néhány percbe. A művek javarészt kimaradtak tehát. A klip csak impressziókat, asszociációkat szeretne kelteni. Mi az, ami kimaradt? Kimaradtak a balett-zenék (Merce Cunningham koreográfiái), az operák (Europeras), Cage egyetlen filmje, a versek, a zenei és gondolati írások és így tovább. Meg az, hogy Cage például elismert gombaszakértő is volt, könyvét a szakemberek használják…
Viszont hosszabban szerepel (két változatban is) a hires 4’33”… Ez az a zongoramű, amelyben egyetlen hang sem szólal meg. Hogyan lehet ez? Cage filozófiája: a zene hangokból és hangközökből áll. Ha csak hangokból, akkor minden további nélkül elfogadjuk zeneként, pedig a zene lényeges eleme - a csend - kimaradt. Ha viszont a zene csak csendekből áll, akkor azt gondoljuk: ez csak a megbotránkoztatást szolgáló különcség terméke. Mindenesetre a Londoni Filharmonikusok teljes zenekara vállalta a „zenekari” változatot, s tessék majd megfigyelni: zenekar és közönség teljesen komolyan fogadta az előadást…
Az elhangzó zene-részletek:
Meditation; Dream; Sonatas and Interludes; Music of Changes; 4’33”; In the Name of Holocaust; Variations VII.; Music Walk; Winter Music; Four; The Seasons (Summer); Etudes Australes; Atlas Eclipticalis; Ryoanji (lásd még: ITT); Fourteen
1912 ~ 1992
100 éve ~ 20 éve
A kettős évfordulóra készítettem ezt a klipet. A vállalkozás szinte lehetetlen; hogyan is lehetne ekkora életművet beszorítani néhány percbe. A művek javarészt kimaradtak tehát. A klip csak impressziókat, asszociációkat szeretne kelteni. Mi az, ami kimaradt? Kimaradtak a balett-zenék (Merce Cunningham koreográfiái), az operák (Europeras), Cage egyetlen filmje, a versek, a zenei és gondolati írások és így tovább. Meg az, hogy Cage például elismert gombaszakértő is volt, könyvét a szakemberek használják…
Viszont hosszabban szerepel (két változatban is) a hires 4’33”… Ez az a zongoramű, amelyben egyetlen hang sem szólal meg. Hogyan lehet ez? Cage filozófiája: a zene hangokból és hangközökből áll. Ha csak hangokból, akkor minden további nélkül elfogadjuk zeneként, pedig a zene lényeges eleme - a csend - kimaradt. Ha viszont a zene csak csendekből áll, akkor azt gondoljuk: ez csak a megbotránkoztatást szolgáló különcség terméke. Mindenesetre a Londoni Filharmonikusok teljes zenekara vállalta a „zenekari” változatot, s tessék majd megfigyelni: zenekar és közönség teljesen komolyan fogadta az előadást…
Az elhangzó zene-részletek:
Meditation; Dream; Sonatas and Interludes; Music of Changes; 4’33”; In the Name of Holocaust; Variations VII.; Music Walk; Winter Music; Four; The Seasons (Summer); Etudes Australes; Atlas Eclipticalis; Ryoanji (lásd még: ITT); Fourteen
Subscribe to:
Posts (Atom)