Friday, May 30, 2014

In Our Time


Abban a szörnyű katyvaszban, mentális szemétdombon - amiben és amin élünk, ahol az értelmiségi hovatovább restellkedik azon, hogy nem bunkó, ahol a szép szó ritka ajándék, ahol a nyugalom vágyott állapot, amikor szégyentelenül ócska locsogók ülnek nyeregbe, hogy hímként-nőstényként érdekekre vadásszanak, amikor az ostobaság kitüntetést kap, ahol a fűzfapoéta náci dalnok megdicsőül, ahol milliókért utazgatnak egyesek, aztán fizetnek-elvesznek-számolnak-hazudnak, ahol kereszténynek mondott vadászok vigyorognak szüntelen, ahol a szónak nincsen ereje, mert elvész az érdekek hazugság-posványában, ahol csak harc, csak "forradalom", csak szabadságharc folyik folyvást, ahol belerúgnak abba, aki segít, aki ad, ahol bűnnek tartják a szegénységet, ahol fordítva-ferdítve emlegetik a Nobel-díjas nevét, ahol - ahol -ahol...

Nohát ott hallgattam meg Esterházy Pétert a televízióban.   Szomorú öröm volt hallgatni. Jó, hogy van - gondolom. Utoljára Jancsó Miklóssal voltam így. Csakhát ő elment... 

[Nézhető:  ITT]

Monday, May 19, 2014

The Black Rider

Tom Waits CD lemezének illusztrációi nyilvánvalóvá teszik, hogy színpadi produkcióról van szó. Annál is inkább, mert a lemez megjelenése (1993) előtt a színpadi produkciót 1990-ben  Bécsben (Wiener Festwochen) már bemutatták.

És ki is lehetett ennek a különös opusznak a színpadra álmodója? Bob Wilson!

Valóban elképesztő ez a vízió, s az, ahogy megvalósul. Ezek a színészek mindent tudnak. Tánc, pantomim, ének, szöveg. Bohócok? Vagy bábfigurák?

A Tom Waits dalok  szövegét William Burroughs írta, ezeket angolul adják elő. A prózai szöveget németül hallhatjuk - és micsoda csodálatos előadásban. Minden szó szinte külön értéket hordoz.

Itt a produkció elejéről idézek néhány percet.

Az egész, több mint kétórás, előadás megnézhető: ITT
(Sajnos nem mindig tökéletes képminőségben, de ez felejthető, akkora élmény.)


A lemezt azért is érdemes említeni, mert azt is Bob Wilson tervezte. 




Sunday, May 18, 2014

Dada  -- "revival"

Rádióműsor

A műsor meghallgatható: ITT

 Ilhan Mimaroglu: Agony     
benne:
A Dada megbélyegezte a belenyugvást...
A Dada nem volt bohóckodás!

                        fenti zene tovább, benne:
                                       Bekonf.
                               zene fel, benne: 
Dada – és egy pillanatra mindenki felébred napi alvajárásából, amit életnek nevez. Dada – és a holtak kikelnek sírjaikból és elkezdenek gúnyosan nevetni. Dada – és a betegek meggyógyulnak, megmozdulnak és táncolnak egy Shimmyt. Dada – és a vakok látnak, látják, hogy a világ dada és szünet nélkül nevetnek moralistáink és politikusaink fontos szőrszálhasogatásán. Dada – és a nyárspolgár gumit izzad...

                               előbbi zene fel és át:
                    Keyser & Shuriken     
Ne felejtsük el, hogy dada egy lelkiállapot, melyet a bomlott idõk, a kor halotti maszkjának szörnyű látványa idézett elõ fiatal s tragikusan koravénné lett emberekben. Ha a dada ma csak káoszát fejezi ki a világnak, igaza van, mert ma csak a káoszt lehet látni s ha cinikus és vérfelháborító következtetéseket von le e látványból, azt is jól teszi, mert hát mi mással döbbenthetné eszméletre a megháborodott emberiséget? - A dadaizmus eszméltetés arra, hogy a logika és a jelenségek összefüggõnek látása semmi egyéb, mint önkényes látási kategória, emberi illúzió, amelynek nézõpontjából minden valódi élet ellentmondások tömege. Az élet egyetlen ellentmondás és mégis oszthatatlan valóság. - A dadaizmus  olyan, mint a tiszavirág és mégis vannak testvérei a Nílus-völgy halhatatlan kolosszusai között. Õsrégi, mert az örök tagadás szelleme dolgozik benne, a tagadásé, amely szükséges mozgató része az igenlõ evolúciónak. Jött..., hogy még a romokat is porrá omlassza, hogy végsõkig bukottságokra eszméltessen, utat tisztítson és ellentétében egyetlen útnak hagyjon és mutasson lehetõséget. Ez a dadaizmus érdeme, tanulsága és perspektívája.
  
                     
                           Kipper Kids: Sheik of Araby    

A zöld szamár helyesen bõgött. Semmi esetre sem olyan unalmas, mint a többi szürke szamár.

                               Előző zene fel és el

A zrí, a tiszta zrí

A legtisztább zrí!

Világokat szül és veszejt el

Forró széllel hideg lávával, vízzel!
És mindig rést keres!
A zrí lépked a lépcsőn fölfelé
A zrí vet ágyat a szerelmeseknek,
A zrí fordítja meg a szekerek rúdját
A zrí viharzik a telefonban
A zrí forgatja az evezőket!
A zrí ugat, a zrí nyerít
A zrí sikolt, a zrí viharzik
A zrí siklik a gátak tövében
Lázak és katasztrófák elébe
A zrí ficánkol, a zrí csatázik
A zrí a mindig nyugtalan!
A zrí a mindig meztelen!
És minden nyűgöt elszakít!
      
                               Ligeti György: Fabula    
                át: Richie Hawtin: Closer to the Edit   
Christian Morgenstern: Das grosse Lalula   
        Terry Fox: The Labyrinth                      
Egyre inkább, egyre kevésbé... Egy szőrös madár, a kielégült Szűz tartja karjaiban, a nagy napok esője, egy egész lágy bicepsz, többeknek egy árnyéka, a szemhéjak mint karmok, vagy a karmok mint órák, vagy.
Anyám és a desszertlikőrök... egyre inkább, egyre kevésbé, fény egy ökölcsapás mögött, ökölcsapás egy fényre.
Olyan vagyok, mint a többiek, megyek a kávéházba... diszkrét vagyok, nem ismétlem meg, amit  a water-closetben hallottam.
Mivel egy aranyutánzat szeretetreméltó rendetlenség nem más, mint egy művészi hatás, kétszer vagy háromszor életemben átléphettem egy elefántcsont szarvú szép apácát, egy nagyon-nagyon szépet.
A könyv, amin írok, a 202. oldalnál van nyitva.
Mikor olvasták, a kubisták nagyon sírtak.

        François Dufrêne: Un rè à mes sources       
      az öreg pedig kielégül
én sétálni fogok + én sétálok +
     sétáltam + sétáltam volt
                 Élek
            Éltem mint te

              előbbi fel és át: Jaap Blonk – Zood Vooiig  
A Dada felfedezte a világot a maga valójában és a világ felismerte magát a Dadában. A Dada tükör, amelyben az emberiség önmagát látja. Az idealisták olyannak látják a világot, amilyennek látni akarják. A dadaisták nem akarják másnak a világot, mint amilyennek látják, nevezetesen dadának: egyszerre rendesnek és rendetlennek , igennek és nemnek, énnek és nem énnek... A Dada sokféle formát ölt: intuitív és spontán, mint minden közvetlen emberi életmegnyilvánulás (különösen éjfél körül), esztétikusan formált, mint a művészet vagy formátlan, mint a valóság.

                               előbbi fel és át:
Adriano Spatola: Hommage à Eric Satie    
                                                        
át: Satie: Gymnopédies – No. 1.    
                        benne:
      az ágyában
      született hétfőn
      keresztelték kedden
      megnősült szerdán
      beteg csütörtökön
      haldoklik pénteken
      meghalt szombaton
     eltemették vasárnap
Ez Philippe Soupault élete
                       
          előbbi zene fel  
Valamikor két fejem volt
Valamikor ezt a két arcot
Szerelmes harmat borította be
és eltűnt mint a rózsaillat.

Most úgy érzem
Amikor hátrálok
akkor is előrehaladok
Egy magas kapu felé
Ami mögött falak sorakoznak
Ahol elhalt mennydörgések
És megtört villámok szunnyadnak.

Egyedül enyém
Az ország mely a lelkemben él.
               
                Előbbi zene  
                Arthur Pétronio: Cosmosmose      
                Cage: Dream                         
Egyszer egy ölelés: egy ölelés
Háromszor három jaj: kilenc jaj

                        előbbi zene fel és marad
Hányszor szeretünk még hányszor kezdünk?
Hányszor keressük még azt az arcot?
            
                         előbbi zene fel és marad
és az arc komor
felhő az estre tűzve

de morituris nihil nisi
                       
                        előbbi zene fel és marad
Hányszor lehullunk megint csak megint
Hányszor nyílunk még? hányszor halunk?

Hány arc egy sereg?
Hány láng egy tűz?
                       
                         előbbi zene fel és át:
                   The Art of Noise – Moments is Love   
                        Cage: Living Room Music
                           The Art of Noise     
         Ligeti: Kínai templom        

Vörös dresszünkön elmaradt nyarak
Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek,
Félidő: 0:0.  A vizek
okos erővel elöntenek mindent.
Érzitek-e, hogy árad az idő?
........................................................ 
Félidő: 0:0, gyerekek -  
Hátunk mögött a Szél, a Nap s az Isten! 


           Ligeti György: Kuli         
át:       Bernhard Heidsieck: Sisyphe    
a szöveg alatt is egyik oldalon!
* ... bizonyos, hogy a költő vagy épít magának valamit amiben
kedve telik * vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek * vagy * vagy * a madarak lenyelték a hangot * a fák azonban továbbénekelnek * ez már  az öregség jele * de nem jelent semmit * én KASSÁK LAJOS vagyok * s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár *  
       
             Henry Cow: Western Culture      
át: Cage – Roaratorio    
benne:
                    Jaj, baj
                    Oh
           búlegYintés
                    Csepp felhő
          békébEn és csendben

                   
       előző zene fel és át:  Faragó Béla – Epitaph    
át: Faragó Béla – Jőjj igaz fény 
      

Ég kék, fű zöld, mosónő tüdővészes,
a péklegény a mosónő fia,
a prostituált a mosónő lánya
s ők mind mind benneállnak a reggelben,
a reggel pedig szétragyog a látóhatáron,
a látóhatár beöltözködik a hegyekbe,
a hegyek beleernyednek a városokba,
a városok fölött sűrű masszákban tömbösül a füst
a füst, a kén, a hő.
.................................................................. 
Jézus!
a tűz, a konyhák, a liszt.
              
                  
                előbbi zene fel és át:
                Philip Glass: Naqoyqatsi      
                benne:  
Én rohansz-e vagy
Te rohanok? Nem tudni:
ezer lábbal kapaszkodunk a földbe,
homlokunkat verjük ezer ököllel,
és sok szemmel sírunk, míg a fák alatt,
szempilláját két ujjal felemelve,
egy japán isten néz sovány térdeinkre.

                    Kurokami  (Japon)    
                    benne:
E  világra születtem,
Ha meghalok – elhagyom.
Ezer várost bejártam,
s volt számos otthonom –
Mindez mit jelent?
Holdat tükröz a víz,
Virág lebeg az égen.
             Aha!



               előző zene fel, benne  Lekonf. és elúszik.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

 Dada  – „revival”


Szövegek, hangköltészeti részletek:

01. J.K. Bonset: A Dadaizmus jellemzői               

02. Déry Tibor: Dadaizmus

03. Hevesy Iván: A dadaista világnézet

04. Kosztolányi Dezső:  Zöld szamár

05. Palasovszky Ödön: Zrí
06. Paul Eluard: Többes számban                
07.         ’’          : Sok gyerek öreget győz                
08. Philippe Soupault: az ágyában                       
09. Marc Chagall: Egyedül enyém                
10. Palasovszky Ödön: Az Egyszeregy ünnepe
11. Samuel Beckett: Enueg II                       
12. József Attila: Félidő: 0-0
13. Kassák Lajos: A ló meghal és a madarak kiröpülnek
14. John Cage: Orditórium                            
15. Barta Sándor: Primitív szentháromság
16. Déry Tibor: Az ámokfutó
17. Gizan Zenrai:  E világra...                       

Thursday, May 15, 2014

     „Minden részletre emlékeztem…”  

                                       Rádióműsor                


„… a zene a lég felett akar uralkodni, nemcsak a víz felett: az én nyelvemen ez annyit tesz, hogy a leírt események  mind sekélyesek és földhözragadtak, ami nagy veszteség a szép hangzatok szempontjából… Hogy tudnám én utánozni a szelek beszédét, ha egyszer nem beszélnek?! És hogy tudnék én rajtuk keresztül az érzelmekre hatni?…A hangzatok egymagukban, szavak nélkül képesek utánozni a szélzúgást, a báránybégetést, a lovak nyerítését és így tovább, de nem utánozzák a szelek beszédét, ami nem létezik…”   (Monteverdi

„Amikor 1964. augusztus 1-én reggel felébredtem, pontosan tudtam, hogy egy zenedarab teljes lefolyását megálmodtam, mégpedig rendkívüli részletességgel. Minden részletre emlékeztem…  Mindent félretettem tehát abban a hitben, hogy a sors kopogtatott, s legfőbb ideje lenne meghallgatni a hangjait…” (Kagel)


Szövegek:

Kagel, Mauricio: Verseny - Monteverdi: Levél Allessandro Strigginek, Velence1616. december 9.  - Alessandro Striggi: Orfeo - Kagel: Szent-Bach-Passió - Bach: Levél G. Erdmannak, Lipcse 1730. okt. 28. - Beethoven: Heiligenstadti végrendelet;  Levél a kedveshez -  John Cage: A szónok 45 perc;  Mesostic IV. (Performance) - Franz Schubert: Naplójegyzet (1816. június 13.) -Kagel: A romantikáról (interjú)     -  Goethe: Faust -    Kagel: Margit a rokkánál (szövegátirat) -  Claude Debussy: Croche úr, a műkedvelők réme  - Thomas Mann: Naplók (1936. november 27.)       
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Zenék:
Mauricio  Kagel: Match; Music for Renaissance Instruments -      Monteverdi: Orfeo - Bach: g-moll mise - Kagel: Sankt-Bach-Passion - Beethoven: Karfantázia;  a-moll vonósnégyes No. 15. Op. 132.  - Kagel: Ludwig van -  Cage: 45’ for a Speaker; Performance (mesostic) - Kagel: Sur Scène - Schubert: Esz-dur Trió, Op. 100.; Margit a rokkánál - Kagel: Aus Deutschland - Debussy: Rapsodie - Kagel: Interjú D.-vel Croche úrra és zenekarra - Stravinsky: Symphony in Three Movements - Kagel: Fürst Igor Stravinsky;  Westen                                                                     

  
Hallgatható: ITT