Saturday, October 31, 2009

Könyvégetés; könyvzúzás - könyvpusztítás...
ˇ
Ide is sikerült eljutnunk.
ˇ
(Az érthetőség kedvéért idézek egy meg nem nevezendő lapnak, meg nevezendő szerzőjétől: "Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál… Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok. Ez legyen a felállítandó kis szabadcsapatok indulója, kik hősi, szent harcba indulnak a magyar szellemi élet megtisztításáért. Erkölcsi gátlásuk ne legyen.")
ˇ
Nagy hagyománya van a dolognak. Az emberiség egy része szinte teljes történelme során pusztította a neki nem tetsző könyveket, eszméket. A középkorban és még azután is az egyház "jeleskedett" e téren, mondhatni napirenden tartotta a könyvégetést. Általában égetett, mert a "lelkeket csak így lehet megszabadítani"...
ˇ
A második világháború végefelé - Kolozsváry-Borcsa Mihály vezérletével - bezúzták több, mint száz zsidó iró, szerző könyvét.
ˇ
Íme a szégyenteljes dokumentum a huszadik század közepéről:
ˇ
1944. évi 10.800. M.E. sz. rendelete, a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása.
(A mellékletben felsorolt 114 magyar és 34 külföldi zsidó szerzőt a könyvtári forgalomból ki kell vonni, ezekről kimutatást készíteni és a sajtóügyek kormánybiztosának bemutatni, a köteteket 1944. június 15-ig összegyűjtve beszállítani - a beszolgáltató költségére - térítésként a hulladékpapír hatóságilag megállapított árát térítik, a beszolgáltatott könyveket bezúzzák.)
1944. április 30. Sztójay Döme m.e.
(= Belügyi Közlöny, 1944.19. sz. 589-592. pp.)

ˇ
1944. évi 11.300. M.E. sz. határozata, a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők műveinek a közforgalomból való kivonása.
(A 10.800/1944. M.E. sz. rendelet folytatása, a határozat 127 magyar és 11 külföldi zsidó szerző müvét vonja ki a forgalomból szeptember 15-i bejelentés kötelezettséggel és a M.E. rendeletben előírt lebonyolításában.)
1944. június 24.
dr. v. Kolozsváry-Borcsa Mihály sajtóügyek kormánybiztosa.
(= Belügyi Közlöny, 1944.28. sz. 1013-1015. pp.)

ˇ
"Romantikus" idők voltak azok. Most is "romantikus" idők jönnek. Indulókat fabrikálnak a könyvek pusztítására!

Intés az őrzőkhöz

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Utóirat!
ˇ
Fent idézett mondatok felháborodást váltottak ki; a folyóirat most indokát adja, az inkriminált cikk leközlésének: az egész mindössze humoreszk, pamflet, szatíra, paródia, vicc, élc, irónia volt!... Afféle "Így írtok ti" esete forog fenn csupán...
ˇ
Valamit megérzett a lap főszerkesztője a kiváltott felháborodás indokoltságából Ez rendben is volna. De a "válaszból" áradó tudatlanság, értetlenség, gyűlölet, az arányérzék teljes hiánya és a megfutamodás keltette ostobaság - félelmetes!... és tragikusan nevetséges; mint amikor az egykori őrmester elkiáltotta magát: rsi honvéd! - sszeesett hangzott a válasz. S valóban nevetni kellene az egészen, ha nem hajazna iszonytatóan mai "nagypolitikánk" egyes szemléleti vonulataira...
A szomorú bizonyiték ITT olvasható...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A tárgyban egyébként Ady is megszólalt - mindmág tartó érvénnyel:
ˇ
Midőn orcáink ragyogni fájnak
S szégyeljük már önnön-sugarunk:
Jönnek a vén orcátlanok.
Ezt üzenem Költőcske Mihálynak.

Szegény, kicsi, megvadított ember,
Ott a petyhüdt, csúf Béga körül,
Milyen nagyon szomoru lény
Evvel a bús szívvel, félelemmel.

Wednesday, October 28, 2009

Kecskeméti Ármin posztumusz esete...
ˇ
"Rongálás..."
ˇ
Utánanéztem: "rongál" (Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó 1978. 1178. oldal) = "Valaminek az épségét egyre inkább rontja, használhatóságát fokról fokra csökkenti".
ˇ
A Wikipédia Szabad Enciklopédia szerint: "A rongálás a vagyon elleni bűncselekmények egyik fajtája, mely materiális tényállás, tehát mindig van a jogtalan magatartásnak eredménye is, ez a kár. Csak szándékosan követhető el."
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kecskeméti Árminról olvashatni: ITT
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kecskeméti Ármin emléktábláját a fenti módon "megrongálták", összetörték...
ˇ
Kecskeméti Árminról elnevezett utca Makón ma meggyalázva viseli a nevet.
ˇ
Kecskeméti Ármin -zsidó volt. Magyar zsidó. Rabbi és irodalomtudós, s még mi minden más. Élhetett volna másutt is. Makón maradt. Deportálták. Meggyilkolták.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kecskeméti Ármin tábláját összetörték.


De hogy félreértés ne essék. Nem csintalan gyerekek dobáltak célba a táblára. Ezért magyarázó "lábjegyzet" is készült a ház falára...
ˇ
Kecskeméti Ármin tábláját meggyalázták, bemocskolták tehát...
ˇ
Ám Kecskeméti Ármin emlékét nem gyalázhatták meg...
ˇ
"Nézzétek, látom, a pergamen ég, de a betűk tovaszállnak. A betű nálunk nem öl. A betű él. A Tórákat évezredeken keresztül égették, de betűit nem tudták megsemmisíteni..." (Scheiber Sándor: Kol Nidré-beszéd 1976. október 2-án)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A rendőrség rongálás miatt indított eljárást. Sőt már a tettes is megvan: A makói kapitányság a fiatalemberrel szemben rongálás vétség megalapozott gyanúja alapján folytatja a büntetőeljárást. Megrongálták a becsületünket, megrongálták a tisztességet, megrongálták a tisztulás lehetőségét. Rongálás tekintetében pontosan ott tartunk, mint amikor a tudós rabbit a halálba hurcolták. Elintézetlen a szégyenünk. Az elintézetlenség mocsarában vergődünk...

Tuesday, October 27, 2009




2009. október 30-án, pénteken, este hét órakor
ˇ
Korányi Tamás rádiószínpada
ˇ
a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9.)
ˇ
“Szubjektív fragmentációk…”
ˇ
[Fragmentációkat csinálhatunk… Feltördeljük… a “valamiket”…]
ˇ
August Strindberg, Ingmar Bergman, József Attila, Samuel Beckett, Csáth Géza, Pascal Quignard, Thomas Bernhard, Szép Ernő és Hevesi Simon szövegei alapján valamint Murcof, Pergolesi, Antony, Bach, Bartók, Saint Colombe zenéinek részleteivel, továbbá képek és videorészletek Kylián balettjéből, Antony előadásából és Corneau filmjéből
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy részlet:

Friday, October 23, 2009

Díszmenet, díszelgés meg ilyesmik...
ˇ
Kisgyerekkorom óta nem értem. Tíz év körül lehettem, amikor Horthy Miklós bevonult Budapestre, talán éppen a délvidék "visszafoglalása" utáni díszelgés volt ez (fehér lovon, virágokon lépkedő, díszelgő katonák élén)... A kisiskolásokat - mint már annyiszor azóta is - kivezényelték az üdvözlésre. Azt gondoltam akkor: lesz-e vajon olyan honatya valaha is az életemben, akinek őszintén örülni tudok majd, akinek bevonulását szívesen nézem... Nem volt, azóta sem!
ˇ
Így azután odajutottam, hogy az ünnepi parádék minden változatát ellenszenvvel szemlélem, s a dolog lemeztelenedett. Ivarérett, egészséges férfiak képtelenül járnak (díszmenet), mindig ugyanúgy egyszerre, formásan. Miért vajon, amikor az őket szemléző "illetékesek" arcáról lerí az unalom, nem is szeretik egymást - mi járhat a fejükben?
ˇ
Óhatatlanul eszembe jut, hogy amikor Karinthy Gábor (Karinthy Frigyes fia) még ifjan katona volt, s részt kellett vennie az "alaki kiképzésen", az őrmester parancsszavára - "jobbra át" - mozdulatlan maradt. Amikor az őrmester azután rákiáltott: "maga miért nem fordul jobbra?" -, Karinthy rezignáltan csodálkozva kimondta az idevonatkozó egyetlen bölcsességet: "voltaképpen miért forduljunk jobbra?"
ˇ
És tényleg: miért is forgolódjunk parancsszóra, miért is nem fordulhatunk önként mindenféleformán?
ˇ

Athénban láttam a díszmenetnek olyan formáját az athéni parlamentnél, ami számomra színielőadás volt, balett, művészet. Hagyománytisztelet a humor és kedvesség jegyében.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
GB. Shaw Szent Johanna című drámájának befejező passzusa jut eszembe (Johanna szavai): "Istenem, Istenem, aki a mindenséget megteremtetted, ez a te szép földi világod mikor fogadja már be a te szentjeidet? Mikor? Sokára, Uram, sokára?"




Monday, October 19, 2009

Kronos Quartet

A Kronos Vonósnégyes új lemeze...
ˇ
Műfaját nehéz meghatározni. Világzene?
ˇ
Ők maguk azt vallják, hogy ez a válogatás a művészek felelősségét reprezentálja, azt ugyanis, hogy kapcsolatot teremtsenek a különböző kultúrák között. S ez lehet régi hagyományok és kortárs hangzások ötvözete is. Vagyis a határok eltörlése és a hagyományok megőrzése.
ˇ
Ez a program az, amiért a kitünő együttest konzervatív ítészek (lásd: ITT) bírálni szokták, holott arról van szó, hogy a Kronos Quartet nem ismer határokat, s mindent magas színvonalon művel.
ˇ
A lemez címe? Az Ország-Szótár szerint "áradási meder; ártér, hullámtér". Fogadjuk el és hallgassunk bele: ITT
ˇ
Talán az lehet egyes "zeneeszteták" baja, hogy a Kronosék áttörik a vonósnégyes hagyományos korlátait, kiterjesztik "hatáskörüket" s néha a hagyományos hangszerek mellett másokat is használnak - a hangzás hitelessége érdekében.






























Nota bene!
ˇ
Az egykori – merénylet áldozatává lett - Kennedy amerikai elnök egy alkalommal megkérdezte a Szovjetúnió akkori vezetőjét, Hruscsovot, hogy miért van antiszemitizmus a Szovjetúnióban…
Hruscsov meghökkenve mondta: antiszemitizmus? Hát kérem, a Moszvai Filharmonikusoknál hat hegedűs zsidó, az egyéb vonósok és más hangszerek között pedig további nyolc zsidó zenész van. A New York-i Filharmonikusoknál van-e ennyi zsidó?
Nem tudom – mondta Kennedy elnök…

Tuesday, October 13, 2009

Lakatos Géza...
ˇ
1944. augusztus 29-én lett Magyarország miniszterelnöke. Magyarország háborús állam volt, a német seregek oldalán harcolt a megmaradt magyar hadsereg. Az országban már a nyáron befejeződött a zsidók szisztematikus deportálása, vidéken nem éltek már zsidók. Budapest "zsidótlanítását" Horthy - a nyugati szövetségesekkel való "kacérkodás" jegyében - leállíttatta, holott ekkora már régen eldőlt, hogy Magyarországra a szovjet csapatok vonulnak be (a korábbi Churchill szorgalmazta elképzelést, miszerint a nyugati hatalmak a Balkánon szállnának partra, s egyesülve a szovjet erőkkel együttesen szorították volna nyugat felé a német erőket, Sztálin is és Roosevelt amerikai elnök is elvetette). Horthy tehát a mérsékelt Lakatos tábornokot nevezte ki miniszterelnökké.
ˇ
Első beszédében ( 1944. szeptember 1-i rádióbeszéd) a zsidókérdést meg sem említi, céloz ugyan a problémára, azonban pontosan e szavakkal: "a lovagias magyar gondolkozásnak megfelelően humánus módon". 1944. szeptember 21-i, igen hosszú parlamenti bemutatkozó beszédében öt sor szól a zsidókérdésről, s olyan eljárást igér, amely a törvényes lehetőségeket szigorúan alkalmazza, s mindössze munkára fogást hoz szóba a zsidó munkanélküliek esetében. Talán mondani sem kell, hogy ez az akkori országgyűlés szélsőséges légkörében igen megnyugtató magatartás volt. S valóban: október 15-ig, a nyilas hatalomátvételig semmi kirívó zsidóellenesség nem volt tapasztalható. [Lakatos Géza: Ahogyan én láttam - Európa Könyvkiadó; Európa-História, 1992.]
ˇ
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy hortobágyi tanya-településen(az akkori Ohat-Pusztakócs-Máta-i állami gazdaságban) egyetemi gyakorlatom idején ismerkedtem meg jó néhány évvel a háború után személyesen az akkor oda kitelepített Lakatos Gézával. Csendes, humánus, méltósággal viselkedő emberrel találkoztam személyében. Szerencsémnek érzem, hogy elmondhattam neki az 1944-es őszi emlékeimet...)
ˇ

A budapesti zsidóság a nyilas hatalomátvételig úgynevezett sárga csillagos házakban élt. Ez azt jelentette, hogy nem volt egységes területű gettó (azt csak később, a nyilasok hozták létre), hanem a hatóságok által kijelölt, sárga csillaggal megjelölt házakba költöztették a zsidókat. A zsidók csak a nap kijelölt óráiban hagyhatták el ezeket a házakat, elsősorban élelmiszer-vásárlás céljából.
ˇ
Csodával határos módon az a zuglói családi ház, amelyben akkor szüleimmel laktam, kijelölt ház lett. Engem, mint tizenhároméves gyereket még "szórakoztatott" is, hogy a családi házban vagy negyven-ötven ember szorult össze és szorongott. Szeptember 17-én azután egy bombázás során rombadőlt fölöttünk a ház, így a bennlakókat szétköltöztették más kijelölt házakba, mi viszont - apám határozott így - "berendezkedtünk" bújkálásra a romok között. A ház romos bejáratát bedeszkáztuk, a sárga csillagot a kapuval együtt a bomba vitte el. Ezekben a napokban nyugalmasabb volt az élet, egyebek között éppen Lakatos Gézának köszönhetően.
ˇ
A háborúból való sikertelen kiugrási kísérlet után, 1944. október 15-én( 65 éve) Budapesten kezdetét vette a nyilas rémuralom. A nyilasok december első napjaiban létrehozták a budapesti gettót, sőt megkísérelték a deportálást is, a háborús események miatt azonban - a szovjet csapatok megközelítették már Budapestet, s közeledésükkel felerősödtek a front tűzérségi hangjai - ez már nem járt "teljes sikerrel". Értesültünk arról - hiszen többször is elvittek a romos búvóhelyről a nyilasok -, hogy az elhurcolt embereket nagy számban a Dunába lőtték. Ezt a műveletet egy alkalommal magam is távolból megfigyelhettem. A Dunába lövés előtt a nőkről és férfiakról levetették a cipőt, ez adta az alapját Pauer Gyula szobor installációjának a Duna-parton... (Lásd még: ITT)
ˇ
65 évvel az események után, aki mindenek után egy jó évtizeddel született - s aki a jelenleg legnagyobb magyarországi pártnak parlamenti képviselője, több parlamenti bízottság tagja, egy település polgármestere, teljes jelentésű, szó szerint fogalmazott nyilas alapvetést mondott el a nyilvánosság előtt. S ami még kétségbeejtőbb, olyan idiotizmusokkal fűszerezte nyilas alapvetését, hogy a magyar nyelv a világ ősnyelve és így tovább. A képviselő-polgármestert saját pártja nem ítélte el, egzakt nyilas kijelentéseitől nem határolódott el...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Leonard Cohen: AMIT ADOLF EICHMANNRÓL TUDNI KELL

SZEME: .......................……Átlagos
HAJA: .........................……Átlagos
TESTSÚLYA: .....................Átlagos
TESTMAGASSÁGA: .........Átlagos
MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JEGYEI:.. .Nincsenek
UJJAI SZÁMA: .................… Tíz
LÁBUJJAI SZÁMA: ...............Tíz
INTELLIGENCIÁJA:..............Átlagos

Mit vártatok?

Keselyűkarmokat?

Kiálló agyarat?

Zöld nyálat?

Tébolyt
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mindezt hosszú töprengés után azért írtam e blog lapjára (amelyet nem e témakör bővítésének szoktam szentelni), mert szomorú tapasztalatom, hogy a kézenfekvő eseményekről megfeledkezünk, az újabb nemzedék ordas-torz eszmékkel ismerkedik meg, s a nemzeti öntisztulás félelmetesen késik, ha végülis el nem marad.
ˇ
A 65 éve elpusztított magyarok emlékének... Rájuk emlékezve írtam ezt a néhány sort...

Monday, October 12, 2009


Oláh György
ˇ
vagy George Andrew Olah (Budapest, 1927. május 22.) magyar származású amerikai kémikus, 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért”. A globális felmelegedés problémájára is megoldást kínáló, nagy érdeklődést kiváltó direkt metanolos tüzelőanyag-cella kidolgozója.
ˇ
Mindig jó érzés, amikor - sajnos csak a - képernyőn találkozom vele. Higgadt, nyugodt, humánus értelmiségi. Szakmai megítélése nem az én feladatom, talán a Nobel-díj szavatol valamit.
ˇ
Ami azt a jó érzést előidézi, nem más, mint a mi országunkban fellelhető legnagyobb hiánycikk: a szemlélet. Sugárzik belőle valami, ami megbízhatóvá teszi, ami hitelesíti. Az, ahogyan nem néz le az ő dolgainál jóval kisebb jelentőségű dolgokat, az a csendes alázat és szerénység, amivel hitelesen felhívja figyelmünket: vigyázat! - baj lesz, ha ezentúl is így pusztítjuk a világunkat.
ˇ
És akkor hallom, hogy a pusztító autóipar, amely a világválság kapcsán valamennyire megrendült (s ez még áldás is lehetene), billiárdokat kap, hogy a maga pusztító módján fennmaradjon, magához térjen, a kábult vevőtömeg számos kedvezményt, csodát, bódító kiegészítőket kap, csakhogy vegye, vigye: pusztítsa magát, bennünket, a Földet, az életet.
ˇ
Vagyishát tömören: Oláh György szemlélete maga a bukás, a kétségbeejtő reménytelenség. "Csinálni kell" persze... de alig van remény. Talán, ha a világ olaj és gázkészlete kifogyna? Hiú remény, minden bizonnyal. Minden új találmány a visszájára fordul. Divat, öncélú bárgyúság lesz belőle. Valószínüleg ebben az elhibázott mutációban (maga az ember) van a hiba... akkor viszont?
ˇ
A dolog ott válik számomra plasztikussá, amikor olyas dolgokról folyik a szó (mit szó? - locsogás), ami nem kerül pénzbe, ami miatt nem kell ipari monstrumokat, rendszereket megszüntetni, átállítani egy kezdetben talán nehéz, de jobbító működésre...
ˇ
Van vers, van költő, aki hazánkban nem szavalandó (függetlenül attól, hogy nagy vagy kevésbé nagy), van szervezet, amely megszemlélné egy-egy alkalom előtt, hogy mikor, mi, kitől és hogyan mondható, idézhető. Van "művész", aki szerint egy politikai oldal kellő ("kétharmados") többsége az egyedül üdvözítő, csak ez mentheti meg az országot a csődtől. Van, aki azt mondja, hogy egy megbetegített, múltjától és jövőjétől megfosztott ország áll előtte. Ez utóbbi értelmezhetetlen kijelentés, egyszerűen azért, mert ilyen ország nem létezik - sehol. Vagyishát politikailag jól mutató, fess locsogás. Hogy ostobaság? - mit tesz az? Meg aztán ilyest is olvashatni: "az első világháború utáni Trianon és a második utáni újabb Trianon", ami persze jogosnak tetsző kijelentés, ám ha tudatosan megfeledkezünk arról, hogy a két világháborúban hol álltunk, mit csináltunk, akkor az ilyes kijelentések megintcsak a locsogás tartományába kerülnek. Ha azt olvasom, hogy Németh László a magyar rádióval "csinált egy csodát a 30-as években", akkor hozzá kell tennem a harmincas évek szégyeneit is, s főleg azt, hogy az említett író a kirekesztők oldalán állt. Hogy nagy baj lesz, ha az említett író teljes életműve kanonizálttá válik!
ˇ
De sorolhatnám. Nincsenek elintézve, nincsenek rendezve közös dolgaink! Az elintézetlenség mocsarában dagonyázunk...
ˇ
Mindig jó érzés tehát, ha Oláh Györgyöt látom-hallom... És mindig elszomorodom mégis...

Saturday, October 10, 2009

Beszélünk – beszélek…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

ˇ
[Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában]
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Országunkban következmények nélkül, ám igen eredményesen lehet gyűlölködni. Országunkban következmények nélkül, ám igen eredményesen lehet gyilkolni. Vita folyik arról, hogy miért nem lehet vagy miért lehet engedélyezni egy-egy neonáci dzsemborit. Vita folyik arról, hogy egy-egy megnyilvánulás, jelvény, szimbólum, zászló, jelszó, tárgy, ruha stb. mit jelent, engedélyezhető-e, mit fejez ki, ha csak hajaz az eredetire, de nem pontosan az. Hogy más egy egykor felállított turul, mint egy ma felállítotté. Hogy egy hagyományos zászló más értelmet fejez ki, ha a minapi gyűlölködő gyilkosok szimbólumává lett, s mai utódaik újra felvonulnak alatta.
És azután: lehet nyíltan „gyűlöletbeszélni” – minden "következmény" nélkül.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hallgatás van!

ˇ
A megkésett megszólalás a hallgatás fojtogató csöndjét erősíti. Azt a képzetet támasztja alá, hogy a későn megszólaló voltaképpen nem ért egyet saját megszólalásával, csak „valamiért” rákényszerült…
Hallgat az egyház.

A katolikus egyház némaságba burkolózott, a református egyház egyes képviselői nyíltan uszítanak.
A társadalom hallgat… „Civilszféra” nincsen… A társadalom megbénult!

ˇ
Országunk az elintézetlenség mocsarában dagonyáz!

ˇ
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ha Ady vagy Mikszáth szövegeit olvasom, világosan kiderül, hogy a monarchia „aranykorában” sem voltak elintézett ügyeink. [Lásd: ITT] Ady vagy Mikszáth szövegei (idézhetnénk másokat is) félelmetesen aktuálisak maradtak. (Pedig akkor prosperált is az ország!) S ez még akkor is igaz, ha nosztalgikusan semmittevő, olykor (a cél érdekében) Adyt is megkérdőjelező Habsburg intézetünk is lett!
Ady, Mikszáth óta jó század tovatűnt… Volt benne forradalom, volt benne világháború (kettő is!) , volt benne Trianon , volt benne „kommün”, volt benne feudálkapitalista Horthy rendszer, volt benne Prohászka típusú antiszemitizmus és numerus clausus [V.ö.: ITT meg ITT], volt benne három millió koldus országa, volt benne Csörgheő Csuli-s Úri muri, volt benne nép, amely „szemét lesütve fontol sanda választ”, volt benne zsidótörvény (nem is egy), volt benne a zsidótörvényt a parlamentben megszavazó egyház [V.ö.: ITT], volt benne Don-kanyar, volt benne holocaust, volt benne a holocaust tagadása, volt benne porrajmos, volt benne nyilas rémuralom Dunába lőtt emberekkel, gettóval, volt benne kemény diktatúra, volt benne egypártrendszer, volt benne ÁVO és ÁVH, volt benne Rajk-per és Recsk, volt benne 1956, volt benne megtorlás, volt benne puha diktatúra és vidám barakk, volt benne rendszerváltás és demokratikus választás, volt benne többpártrendszer, volt benne rehabilitálás és a rehabilitáltak kisajátítása… Volt benne korrupció és volt benne privatizálás. Volt benne százmilliós végkielégítés, volt benne kódolt nyilasság, volt benne nyílt nácizmus, volt benne pénzmosás. És volt benne mindennek a szőnyeg alá söprése.

ˇ
A kimondandók kimondatlansága, a kimondhatatlanok kimondása.
ˇ
Volt benne… volt benne… ki tudja felsorolni?!

ˇ
Csak egy nem volt benne. Nem volt elintézettség. Maradt és marad az elintézetlenség mocsara. Marad e mocsár felkúszása az agyakba, a mindent némán befogadó agyakba, a butíthatóság orgiája.
Nem történt meg a kérdések megfogalmazása, a kérdések kimondása, a megalkuvást nem ismerő önvizsgálat, a bűnök megvallása az örökös mutogatás helyett, a többes harmadik személy (ők!) helyett a többes első személy (mi!) kötelezettsége. [V.ö. ITT]


Pedig a szellemi nagytakaritást, a szemlélet felépítését nem lehet „megspórolni”.
ˇ
Ha nem történik meg, akkor próbálhatunk akármi szép jelszavak mögé tekeredni, próbálhatjuk bizonygatni, hogy az amerikai indiánoktól Jézus Krisztusig voltaképpen mindenki magyar – maradunk parlagian ostobák. Ki kell mondani a dolgokat. Nekünk nem volt és nincsen Adenauerünk, aki elkezdené. Nincsen Nyugat-Németországhoz hasonló nyugati felünk. Mi „Kelet-Németország” maradtunk, s a felelősöket a nem létező nyugati felünkre transzportáltuk.
Így van ez már évszázadok óta. Szellemi termésünk jelentős részét a világ más tájain termeltük meg, az itthoni ostoba gátolók miatt. Itt mindenkinek van főnöke. A busz-ellenőr főnöke az utasoknak, a bolti pénztáros főnöke a vevőknek, a hivatalnok főnöke az ügyfeleknek, a tanár főnöke a diákoknak, az orvos főnöke a betegeknek, a miniszterelnök, a köztársasági elnök főnöke a nemzetnek, az országnak, az ellenzék főnökei uralkodni vágynak az agyakon. A főnökök világa a miénk. A beosztottak pedig élethosszant küzdhetnek az evidenciák bebizonyításáért – sikertelenül.

ˇ
Reform kell! Az agyak reformja! A szemlélet reformja!

ˇ
Annak tudomásulvétele és mélységes átélése, hogy a főnökök (busz-ellenőr, pénztáros, hivatalnok, tanár, orvos, miniszterelnök, köztársasági elnök, ellenzéki főnök) nem főnökök, hanem szolgáltatók. Nálunk minden reform ezért bukik meg! A főnökök nem engedik főnöki pozicióikat, nem hajlandók szolgáltatóvá válni.
ˇ
Beszélünk – beszélek.

ˇ
És megint elölről…

ˇ
Gyenge vigasz, hogy példánkkal nem vagyunk egyedül a világban. Ám elkeserítően "jó" a helyezésünk!..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

ˇ
[József Attila: Hazám]

Thursday, October 08, 2009

Benkő Dániel
ˇ
Bevallom őszintén, nekem már 1985-ben gyanús volt, amikor az "Ezer év gitáron" című albumát hallgattam. Azután a karácsonyi ájtatban fogant Ave Maria, a Spanyol Románc, meg a Klasszikusok gitáron című Benkő átiratok. Ezek még fekete lemezek voltak... De már csöpögtek a giccses technikától, sehol semmi mélység, a felszínen bóklászó álvirtuozitás.
ˇ
Gyanús volt, de nem tudtam a találó kifejezést. Aztán a kilencvenes évektől kezdve kialakult valami tömegigényt kielégítő zenélés, ahol a külsőségek egyre fontosabbak lettek, a show-biznisz elemei egyre uralkodóbbá váltak, s már nem is volt fontos, hogy az előadó valóban ura legyen hangszerének. Inkább mutogatta a combját a zongora mellett, játszott akár hanyattfekve az akadémiától kölcsönkapott Stradivarin, énekelve hegedült minden szinten szinte mindent és sorolhatnám. Benkő jószerint abbahagyta azt a kevés muzsikát is, amit művelt, s ez még nem is lenne olyan nagy veszteség, ám helyette olykor meztelenre vetkezik, s most szerte a városban olvashatni a plakátokon: feleséget keres magának a sokak által kedvelt bulvár tévé-csatorna valóságshowjában...
ˇ
És immár megvan az akkor még nem használt szakkifejezés! A bulvár muzsikusok árasztják el a koncerttermeket, búcsúztatják a zeneakadémia orgonáját, töltik meg a plebsszel a Müvészetek Palotáját. Bulvár muzsikusok hitetik el hallgatóságukkal, hogy művészetet árúsítanak. Mint a könyvesboltokban, amint egy ős-könyves kedves hölgy mondta rezignált iróniával: Uram, nézzen körül, rengeteg papír van a boltban...

Friday, October 02, 2009



Pax televízió
ˇ
Alkalmasint a "béke" csatornája. Vallási tévécsatorna, tehát az egyház(ak)nak bizonyosan van köze hozzá.
ˇ
Másfelől pedig olvasom egyik hetilapunk választ váró körkérdését:

“Ön szerint jogosan figyelmeztet a katolikus egyház az újpogányság terjedésének veszélyeire?”

Mondanám én, hogy jogosan, ha nem alakulna át a Pax tv esténként "Ezo tévé"-vé... Jól megfér egymás mellett a két logo:
ˇ
"Pax - Ezo tv"
ˇ
Itt aztán a jól megtermett kártyavetőktől a transzperszonális pszichológusig minden van - csak férjen el a képernyőn -, vagyis keveredik a sarlatánság az áltudománnyal meg a valódival is akár, csak legyen emelt díjas hívó, aki választ vár párkapcsolatára, álláskeresésére, pénzügyeire, házastársának hűségére, egyáltalán mindenre. És kap is választ az emelt díjas biznisz naivan együgyű áldozata.
ˇ
Akkor végülis hogyan válaszoljak a hetilap fenti kérdésére?