Korányi Tamás Rádiószínpada

a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9.)
2012. február 22-én, szerdán, este 8 órakor

Átváltozások

Euripidész, Antonin Artaud, József Attila, Thomas Bernhard, Robert Desnos, James Joyce, Viktor Jerofejev, Vlagyimir Majakovszkij, Jean Louvet, Pier Paolo Pasolini, Antonio Ghislanzoni és Francisco Tanzer szövegei

Antonio Vivaldi, Christoph Willibald Gluck, Laurie Anderson, Charles Albert Tindley, Bob Dylan, Björk, Giuseppe Verdi és Szofija Gubajdulina zenéi

Bob Wilson operarendezéseinek részletei (Alceste; Aida), továbbá Laurie Anderson, Joan Baez, Björk és Antony közreműködése
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy Pasolini asszociáció nyomában:

Variációk egy Brahms opuszra...

V. magyar tánc (g-moll)

Stefano Scodanibbio ~ in memoriam

1956-2012
A fiatalon elhúnyt kitünő olasz zeneszerző és bőgőművész mindent tudott, amit erről a nehéz hangszerről tudni lehet. Használta hagyományos módon, de olykor úgy is mintha pengetős hangszer lenne.


Négy előadását idézem most.
1. En la siesta el gladiator [a   Terry Riley-val közös lemezen (Lazy Afternoon Among The Crocodiles) a második track Scodanibbio kompozíciója]
2. Tritono [ez a lemez is Riley-val közös: Diamond Fiddle Language, itt azonban a kompozíció is együttes munka]
3. Mantram ~ Canto anonimo [ Giacinto Scelsi olasz zeneszerző kompozíciója]
4. Scodanibbio improvizációja saját szerzeményére

Klaus Stoll ~ Bassonoble

Frescobaldi, Cage, Kurtág és a többiek…

Klaus Stoll (bőgő) José Vítoresszel (gitár) közös lemeze (2011) annak remek bizonyítéka, hogy a régi zene és a kortárs zene tökéletesen megfér egymás mellett. Stoll ugyanolyan tökéletes érzékkel szólaltatja meg a többszáz évvel ezelőtti komponistákat, mint a ma élőket.

Külön érdekessége a lemeznek, hogy mindezt bőgőn adja elő.A lemezen több mint tucatnyi szerző opuszai szólalnak meg. Itt hármat idézek:

1.    Girolamo Frescobaldi: Canzona (bőgő-gitár)

2.    John Cage: Ryoanji (lásd még: ITT ) (bőgő)

3.    Kurtág György: Message-Consolation ~ szóló bőgőre

Egy ütődött megfigyelései
avagy a kényszeresség rezignált termékei...

Tárlat ~ ©: nincsen!...

Szöveg ~ zaj ~ zene



Az alábbi hang- (és kép-) sor egy egykori rádiós kísérlet felújítása. (Egy éjszakai műsorban tettem próbára a hallgatók idegeit.) A képek itt csak illusztrációs funkciót hordoznak, segítségükkel tájékozódhatunk, hogy melyik nyelv szól éppen.
Három nyelvmintát kerestem: magyar, angol és kínai szövegeket. Abból indulok ki, hogy a magyar szöveget mindenki érti, az angolt ki-ki mennyire, a kínait mifelénk valószínűleg nagyon kevesen.
Előbb lejátszom a három (magyar, angol, kínai) mintát külön.
Ezután lejátszom együtt a magyar és kínai szöveget (sztereo készüléken hallgatható jól, hiszen az egyik hangszórón magyar, a másikon kínai szöveg szól – egyszerre).
Most a magyar és angol szöveg egymásra játszása következik.
Végül pedig az angol és kínai szöveg egymásra játszását hallgathatjuk meg.
~~~~~~~~~~~~~~~
A magyar hallgató az első mintán érthetően a magyar szövegre figyel, a kínai csak kísérő zaj (vagy zene?)
A magyar és angol szöveg egymásra játszásánál azok, akik angolul egyáltalán nem értenek semmit, ugyanabban a helyzetben vannak mint az előző minta hallgatói, vagyis a magyarra figyelnek, az angol pedig kísérő zaj (vagy zene?). ~ Aki ért angolul, annak a szöveg iránti figyelme csapongani fog, hol az egyik játssza a zaj szerepét, hol a másik. Mindenesetre valószínű, hogy itt is a magyar szöveg szövegként hallgatása dominál.
A harmadik esetben, amikor az angol és a kínai szöveg szól egyszerre, az angolul értő hallgató arra figyel majd, s a kínai szöveg ebben az esetben is zaj (vagy zene?). Aki angolul sem ért, annak mindkét oldalról zaj (vagy zene?) hallatszik majd.


A kínai szöveget egyik esetben sem hallgatjuk szövegként. Vagyis a kínai szöveg ezekben a példákban a zaj (vagy zene?) funkcióját látja el. Mert a szövegként nem felfogható „szöveg” ugyan mi is voltaképpen?
Ami a figyelmet illeti: a jól vagy kevéssé jól értett szövegre akkor is jobban figyelünk, ha az halkabban szól, mint a kíséret.

 Paolo Conte

Valamelyes nosztalgia…
A múlt század nyolcvanas éveinek első felében Rómában betértem egy hanglemezboltba. Elegáns úr fogadott. Elmagyaráztam, hogy mai olasz dalt keresek, de nem afféle édeskés bel cantot, hanem a mai kor hangulatát tükröző, jó színvonalú valamit…
Si, si, capisco – mondta az elegáns úr.
S előhozott egy lemezt (természetesen bakelit lemezről volt szó), 1979-es kiadás, Paolo Conte Dancing című lemezét.
Végignézett rajtam és átadta a lemezt, miközben így szólt:
Nostalgico e depressivo… Volt ott emberismeret.

Paolo Conte azért jó, mert pontosan ismeri a határait, s azon belül maradva produkál jó minőséget. Maga szerzi a zenéit, írja a szövegeket, s ő adja elő. Zongorázik, énekel – inkább énekelve beszélget…
Szeretetre méltó…
Itt arról az egykori lemezről idézek két számot, majd egyet egy újabb lemezéről a 2008-ban megjelent Psiche címadóját.

Verdi ~ Michelangelo ~~ Dies Irae

Kísérlet egy rádiószínpadi alkalomra...

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Nemecsek meghalt... Boka visszamegy a grundra... Janó pipálgat...

Melyik az a Nemecsek?... Szeginy.
Ennyi... 

Lassú léptekkel közeledett a grund felé, melynek kisajtaja nyitva volt. Az ajtó előtt a deszkapalánkhoz támaszkodva pipálgatott Janó. Mikor Bokát meglátta, vigyorogva intett feléje:
- Megvertung őket!
Boka szomorú mosollyal felelt. De Janó tűzbe jött:
- Megvertung!.. . Kidobtung . . . Kikergetung ...
- Igen - mondta csöndesen a tábornok.
Aztán megállott a tót előtt, kis ideig hallgatott, majd ezt mondta:
- Tudja-e, Janó, mi történt?
- Mi?
- Meghalt a Nemecsek.
A tót nagyot nézett. Kivette a pipát a szájából.
- Melyik az a Nemecsek? - kérdezte.
- Az a kis szőke.
- Aha! - mondta a tót, és visszatette a pipát a szájába. - Szeginy.

Euripidész ~ Gluck ~ Verdi ~ Wilson



(Egy színházi előadás vázlatai)


Gluck Alceste című operájának első jeleneteit Bob Wilson rendezésében már idéztem. (Lásd: ITT) 

Most a Gluck opera ősének (Euripidész: Alkésztisz) szövegét, Apollón és a Halál párbeszédének részleteit csatolom a Gluck opera nyitányához.
Indokolt ez azért is, mert Wilson az Euripidész szöveg ismeretében állította színpadra az ókori, ám ma is érvényes történetet, hiszen az eredeti Euripidész drámát is megrendezte. Úgy érzem tehát, hogy a hatalmas Apollón szobor előtt forgó kockaként a sors és annak végét jelző halál mozdul kérlelhetetlenül. Euripidész filozófiája megengedi, hogy a halált átvállalja az, aki egy másik életét akarja meghosszabbítani. Az áldozat általánosabb érvényűvé válik tehát, annak belátása, hogy a halál vállalása is lehet küldetés…

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Verdi Aidája nem tartozik a kedvenceim közé. A bel cantoval nem sikerült szoros barátságba kerülnöm – pontosabban: ez a barátság más alkotások nyomán színét vesztette. Hogy mégis ide csatolom az Aida rövid részletének Wilson által megvalósított vizióját? Annak bizonyítását érzem, hogy a zsenialitás átüti a határokat, elsimíthatja a jónak vagy rossznak ítélt határait. (Számomra – ebben a vonatkozásban – Wagner a  példa, aki közismerten előítéletes, kissebrendűségi érzettel kevert zsenitudata folytán valódi rossz ember volt. Viszont a művészetének magasságához nem érhetett fel ez az alacsonyság. Nem véletlen talán, hogy Wilson a Parsifalt, a Lohengrint és a Ringet is megrendezte.)


Ám nézzük a wilsoni Aida értelmezést:

Egy perc ~ Pier Paolo Pasolini… ~ Mantegna 
~ Vivaldi

A Mamma Róma végén látunk egy képet.
Ettore, Mamma Róma fia, lekötözve fekszik egy priccsen miután lopás miatt lecsukták, s idegei nem bírták a fogságot. A priccset sem bírja, így anyját szólítva meghal…

Andrea Mantegna A halott Krisztus siratása című festménye (1490) "elevenedik" meg Pasolini filmjének utolsó perceiben…

Bob Wilson...
 ...újra meg újra...
Két Gluck opera (Alceste; Orphée et Eurydice) rendezése kapcsán.
A helyszín azonos: Theatre Musical de Paris ~ Chatelet

A karmester azonos: John Eliot Gardiner
A kórus azonos: Monteverdi Choir
A rendező azonos: Bob Wilson

Már az első képek alapján felismerhető a stílus. A mozgás, a fények (elsősorban a kék), az árnyak, amelyek kísérik a mozdulatokat, a teljes, olykor lassan szétnyíló színpadkép ~ megannyi értelem, intuíció.
Bob Wilson a barokk operákkal is a 20. (21.!) századnak üzen. Archaizált képei vérbően maiak vagy inkább a mának szóló intelmek, kérések, hogy ne így, valahogy máshol kell megtalálni az értelmet, bármilyen legyen is a sors.
Ezúttal nem a zenéről, a kitünő énekesekről, a karmesterről, a zenekarról beszélek itt.
A lenyűgöző látvány, amely döbbenetesen értő tolmácsolása a zenének, a kornak, a mának.

A két operából idézek, mindkettőből az első perceket...

A vándorok dalai

[Songs of the Wanderers]
A tajvani Cloud Gate Dance Theatre előadása

Koreográfia: Lin Hwai-min
Zene: grúz népdalok
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az idézett szövegrészletek forrása: Georges Duhamel ~ A vígasztaló zene, I. fejezet

Ryoanji



Változatok

John Cage kompozíciója az egyik legtökéletesebb meditációs opusz. Ihletője a kiotói templom meditációs kőkertje (Ryoanji) volt, amelyet Klaus Schöning írt le kitűnően:


A kép: fehér téglalap kavicsokból.
Benne öt sziklacsoport.
Kétszer két kő.
Kétszer három kő.
Egyszer öt kő.
Tizenöt objets trouvés. Talált tárgyak.
Messziről hordták ide a zen
szerzetesek.
Gondosan keresték évszázadokkal
előttünk.
A csillogó homok,
egyenesen gereblyézve hosszában
és a jobb sarokban széltében.
Koncentrikus gereblyézett körök,
kis hullámokban hasonlók,
az öt mohán nyugvó sziklacsoport
körül, mint szigeteket mossák
körül őket.
A kép kerete: sötét téglalap
tenyérnyi kövekből,
melyek körülölelik a kép felületét.
Ryoanji — a kiotói templom kőkertje.
Sok-sok időn át omladozva, elfelejtve,
néhány évtizede újra felfedezve.
Szeki-tei, a kőkert. A kövek kertje.
Ku-tei, az üres kert. Az üresség kertje.
Formát és tant összhangba hozni.
A térben.
A felületek ürességét
kövek ott-léte teszi érzékelhetővé.
Csönd.
A hangok csak buborékok a felszínén.
Szétpukkannak, hogy eltűnjenek.
A fehér kertek a kövektől lesznek
üressé.
A téglalap geometriája
asszimmetrikusnak tetszik
a kövek elhelyezkedése folytán.
Formátlan forma.
Sokan kísérelték meglelni az értelmét.
Minden egyes kő helyzetét a felületen
a véletlen által előhívott keresztezési
pont határozza meg: a Változások
könyve hatvannégy jeléből
kettőnek a kereszteződése.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az alábbi idézetet hét előadásból (mindig valamilyen hangszer vagy ének és ütős) állítottam össze:


1. Ives Ensemble
2. Roland Dahinden ~ trombon
3. Isabelle Ganz ~ ének; Michael Pugliese ~ ütő
4. Joëlle Léandre ~ ének, bőgő; Ninh Lê Quan – ütő
5. James Fulkerson ~ trombon; Frank Denyer ~ ütő
6. Malcolm Goldstein ~ hegedű; Matthias Kaul – ütő
7. Stefano Scodanibbio ~ bőgő; magnetofon felvétel

Bob Wilson

...elképesztő mindaz, amit a most hetvenéves Wilson produkál.
Szinte minden vizuális művészeti ágban nagyszerűt alkotott és alkot ma is. Wagner operákat rendezett, Heiner Müllert (Hamletmaschine), Brechtet, Shakespeare-t, Gertrude Steint (az ő képe van a falon az itt mellékelt Wilson fotón!), Philip Glass operákat - szinte mindenütt a nyugati világban...
A fantázia és a bonyolult egyszerűség mesterművei a Shakespeare szonettek asszociációi, mozdulatai, hangjai - meddig folytassam?

Itt a 66. Shakespeare szonett vizióját idézem. A zene Rufus Wainwright műve.
[ Ezt a szonettet Wilson egy másik ragyogó klipben is illusztrálta  (ITT)]

Én és Énke

Korányi Tamás Rádiószínpada ~ 2012. január 14-én, szombaton, este 7 órakor a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9).

A Biblia, Halász Péter, Albert Einstein, Sigmund Freud, Karinthy Frigyes, Horatius, William Shakespeare, Samuel Beckett szövegei;

Tom Waits, Brahms, Kurtág György, Philip Glass, Leonard Cohen zenéi,
valamint balettrészletek, koncertfelvételek részletei és klipek

Részlet (Philip Glass zenéjével).

Hallelujah
Rádióműsor
[Periszkóp Rádió]






Szövegek:


1. Karlheinz Stockhausen: Stockhausen, mint mítosz 
2.                ’’                   : Pillanatok 
3.                ’’                   : Kedd – a Fényből 
4.                ’’                   : Hangolat 
5.                ’’                   :  A hét napból 
6. Biblia – Énekek éneke 
7. Énekek éneke 
8. Mary Bauermeister levele Stockhausenhez 
9. Paul Verlaine: A fülemüle 
10. Assisi Szent Ferenc: Az erények köszöntése 
11. Helmut Heissenbüttel: Sötét figurák 
12.            ’’                     : Kombináció 
13.            ’’                     : Kétsorosak 
14.            ’’                     : mentem 
15.            ’’                     : Topográfiák 
16.            ’’                     : kalkuláció arról, amit mindenki tudott
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~   

Zenék:

1. Karlheinz Stockhausen: Momente
2.                ’’                   : Samstag aus Licht
3.                ’’                   : Diensttag aus Licht
4.                ’’                   : Donnerstag aus Licht
5.                ’’                   : Stimmung
6.                ’’                   : Aus den sieben Tagen
7.                ’’                   : Mikrophonie
8. Björk: Prologue
9. DJ Spooky (Paul D. Miller): Ibid. Désmarches
10. Hideki Kozakura: Johali
11. Környezeti hangok (tenger, sirályok, mennydörgés)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor [ 50:22 perc] ITT hallgatható illetve INNEN letölthető!
(Meg kell keresni az Hallelujah.mp3 jelzetet!)

Martin Smolka
cseh zeneszerző - szinte teljesen ismeretlen mifelénk...

2006-os kompozíciója a hat tételes Semplice - régi és új hangszerekre.

Egy részlet - asszociációkkal:

Presser Gábor  ~  Parti Nagy Lajos
rutinglitang

Presser zenéi, Parti Nagy szövegei...

Szürreális szövegek? Nem! -  Valódi reális szövegek!
Retro zenék? Nem! ~ Mai hangzás!

És mégis, az egész  a valóság fölött hullámzik, aki akarja nosztalgikusként is hallgathatja. Csak hallgassa! Remek!...

A szövegek [rákattintással nagyíthatók!]

Itt a Bárzongok "ciklus" három verse-zenéje hallgatható Presser Gábor előadásában

N.B.! Itt, alant Tom Waits új lemezéről valami. Érdekes találkozás!

És akkor: Tom Waits

új lemeze. Bad As Me.

Az itt idézett szám: Talking At The Same Time

Ebben a számban hallható egy közgazdasági alapvetésnek is beillő mondat: Mindenki tudja: az esernyő drágább, ha esik az eső!